Július hetedikén elkezdtük a felkészülést. Gyötrelmes edzéseken vannak túl a játékosaim, de rendkívül becsületesen dolgoznak. Ezen persze nem lepődtem meg, hiszen ismerem a mentalitásukat és tudtam, hogy egyszer sem fognak „nyafogni”. A felkészülés elejét Zánkán töltöttük napi két foglalkozással. Volt ott minden, aminek ebben az időszakban lennie kell: előkerültek a bóják, medicinlabdák, zsámolyok stb. Na, meg a kilométerek. Persze azért rengeteg nevetés is volt, hiszen kellően csibészek a „fiaim”. S akik nincsenek résen, biztosak lehetnek benne, hogy poén áldozatai lesznek. A zánkai programot követően heti öt edzéssel készülünk, melyek alkalmával rengeteg futás, erősítés, aerobik, ugrálás „színesíti” a programot.
Természetesen voltak felkészülési mérkőzéseink is, melyeken kizárólag arra voltam kíváncsi, hogy taktikailag hol kell leginkább fejlődnünk. Eddig kétszer a Fradival, egyszer pedig a Mezei-Vill csapatával játszottunk. Ezeken a meccseken voltak jó és kevésbé jó pillanataink is... A bajnokság kezdetéig még két felkészülési találkozó vár ránk, előbb a Zalaegerszeg, majd a Haladás ellen.
Időközben új játékosaink is lettek, akik reményeim szerint erősítést jelentenek majd számunkra. Vas Ádám 19 éves fiatal tehetség Székesfehérvárról, Bánfalvi Balázs Szombathelyről, Németh Peti meg az Aramis csapatától érkezett.
Szépen lassan közeledünk a bajnokság kezdetéhez. Szeretném, ha addigra a csapatunk olyan állapotba lenne, amellyel nekivághatunk egy sikeres évnek. Persze ahhoz kellene az is, hogy a sérülések elkerüljenek minket, mert nem szívesen élnék át olyan pillanatokat, amilyeneket az előző szezon rájátszásában. Ha ez így történik, akkor mindenképpen szeretnénk „átugrani” azt a lécet, amit felállítottunk magunknak. Azért dolgozunk keményen, hogy sikeresek legyünk és hogy szurkolóinknak sok örömet szerezzünk.
Hajrá Veszprém, hajrá magyar futsal!
Madarász „Madi” János
