A füredi csapat a tavaly elért kiváló ötödik helyezés után csak minimális átalakuláson ment át. Elbúcsúztak Horváth Szilárdttól és Mohácsi Árpádtól és visszatért Balatonfüredre a válogatott kispadjáig eljutott fiatal, füredi nevelésű játékos: Szöllősi Bence. Vagyis egy összeszokott, jó gárdához csatlakozott egy jó játékos.
A felkészülés utolsó periódusát megzavarták apróbb-nagyobb sérülések, egy kis vírus is végigszáguldott a füredi fiúkon és legnagyobb érvágásként a sportorvos egy korrekciós beavatkozás miatt nem engedte meg Kovács György játékát. Ennek ellenére biztosak voltak a hazai drukkerek a sikeres nyitányban és a játékosok is így lehettek vele. Talán tudat alatt be is könyvelték a két pontot, nem számoltak egy mély szakadékból az utolsó pillanatban kikecmergő ellenfél lelki erejével. Ez a Gyöngyösi csapat, ezek a gyöngyösi fiúk úgy léptek pályára, ahogy egy hasonló - poklok poklát megjárt - együttesnek kell: Csapatként. Űzték, hajtották egymást, nem ismertek elveszett labdát és a hazaiakra kényszerítették az akaratukat. Nem volt veszteni valójuk és nem is veszítettek.
A fürediek a meccs lefújásáig bíztak abban, hogy a papírforma majd csak érvényesül. Csakhogy ehhez nem elég a pályán lenni, a rutint hozni, hanem váltani is tudni kell, amennyiben másképp alakul a játék képe az elvárthoz képest. A hazaiak nem tudtak az egyről a kettőre lépni, helyesebben mondva a kettőgólos vezetésről háromra váltani. Számtalanszor vezettek a második játékrészben kettővel, támadtak, majd az eladott labdáikból az ellenfelük zárkózott fel. Ezzel ők adtak plusz szárnyakat az egyébként is lelkes ellenfeleiknek.
Már a Tatabánya elleni utolsó felkészülési meccsen látszott a BKSE csapatánál - egy akkor és ott általam - langyosnak ítélt játék. Nem arról van szó, hogy nem akarnak a fürediek, mert akarnak ők, csak mintegy belenyugszanak abba, ha egyénileg nem megy annyira a játék. Majd megoldják a többiek - gondolhatják. És ez menni is szokott, de most sokaknál volt tompább a játék a megszokottnál és nem voltak olyanok, akik kirántották volna a szekeret a kátyúból, átlendítették volna a többieket a holtponton.
Természetesen a bajnokság első meccse, pláne hazai meccse mindig nehéz. Egy kötelezően kétpontos meccs pláne nehéz. De éppen azzal voltak tavaly sikeresek a fürediek, hogy az ilyen meccseket is hozták. Ha kellett, akkor rossz játékkal, kúszva-mászva, de hozták. Persze voltak objektív gátak: Kovács kimaradásán túl a tizenötödik percben - egy kíméletlen belemenés után - elvesztették a gólkirályukat, csapatkapitányuk egy orvosi beavatkozásra várva vállalta a játékot, Szöllősi Bencének szerdára húzta le az antibiotikum a lázát, míg Horváth Roland két hete sérült újjal edz. Ezeket az objektumokat most nem tudták kompenzálni egy kis szubjektummal. Talán a Füredi fanatikusok is halkabban buzdítottak a megszokottnál.
Van levonható konzekvenciája ennek a meccsnek a füredi oldalon és joggal építkezhetnek erre a sikerre a gyöngyösi oldalon.
Budapest Bank férfi kézilabdaliga, 1. forduló:
Balatonfüredi KSE–Gyöngyös 23:23 (11:11)
Balatonfüred, 600 néző. Vezette: Kisfalvi, Péli
Balatonfüred: Szathmári - Tombor 2/1, Bakos D. 2, Horváth R. 3, Salamon 1, Kis Á. 3, Pásztor 4/1. Csere: SZABÓ I.(k), Németh L., Lelkes 3, Szöllősi B. 1, Frey J.4/1. edző: Velky Mihály
Gyöngyös: KOVÁCS J. - BAKOS D. 4, Pető 4, Sándor Á. 1, Hódi 1, BOGNÁR 5/4, Nigrinyi2. Csere: Kaplonyi 2, Pánczél 2, Füleki 1, Muhl 1. edző: Adorján Gábor
Az eredmény alakulása: 5.p.: 2:2, 8.p.: 2:5, 15.p.: 4:7, 21.p.: 9:8, 28.p.: 10:11, 33.p.: 13:11, 43.p.: 17:15, 47.p.: 18:18, 54.p.: 22:20, 59.p.: 23:22.
hétméteresek: 5/4, ill. 7/4
kiállítások: 6 ill., 10 perc
