A sípmesterek szakmai elismertségének legnyilvánvalóbb visszacsatolása ugyanis a foglalkoztatottság, márpedig a veszprémi duó hosszú évek óta meghatározó résztvevője a sportág hazai és nemzetközi vérkeringésének.
Játszani vagy vezetni?
Horváth Péter és Marton Balázs kapcsolata gyerekkorukra nyúlik vissza, hiszen a Báthory iskolában osztálytársak voltak. A mindkettejük által nagyra becsült Hidasi Ferenc sportszakmai és pedagógiai útmutatása mellett itt ismerkedtek meg a kézilabdával is. Sikereiknek köszönhetően a középiskolai évek alatt már a Fotex Veszprém serdülő, majd ifjúsági csapatában kamatoztathatták tehetségüket. Olyan kiválóságokkal játszottak együtt, mint Fazekas Nándor, Gál Gyula, Károlyfi Viktor, Szabó György vagy éppen Kis Ákos.
Szintén középiskolás korukban ismerkedtek meg a játékvezetéssel Szabó József „Cubi” mentoráltjaiként. Az érettségit követően Horváth Péter Szombathelyen, Marton Balázs pedig Balatonfüreden folytatta játékoskarrierjét, visszaemlékezéseik szerint nagy csatákat vívtak egymás ellen az NB I/B felnőtt mezőnyében. Eközben sikeresen haladtak a játékvezetői szakma ranglétráján is: 1997-ben, alig 22 évesen már az NB I-ben dirigálhattak. 2004-ben megszerezték a kontinentális minősítést, 2007-ben pedig nemzetközi sípmesterek lettek. A párhuzamosan elért sikerek aztán kisvártatva válaszút elé állították őket.
Marton Balázs
– Tapasztaltuk, hogy nálunk sokkal jobb játékosok sem lettek meghatározóak a Veszprém felnőtt csapatában, így hamar beláttuk, a játékvezetésben sokkal több lehetőség rejlik számunkra. Szerencsénkre mások is láttak bennünk fantáziát, vagyis hogy idővel esélyünk lehet eljutni az európai elitbe. Tudtuk, hogy a két tevékenységet sokáig nem űzhetjük egymás mellett, így 25-26 éves korunkban abba is hagytuk a játékot – emlékezett vissza Marton Balázs.
– Nehéz döntés volt, mert nagyon szerettünk kézilabdázni, s ahogyan Veszprémben minden fiatal kézilabdázó, mi is arról álmodoztunk, hogy egyszer majd a felnőtt gárdában szerepelhetünk – tette hozzá Horváth Péter, aki kérdésünkre elárulta: eredményes játékos múltjuk egyáltalán nem nevezhető szokványosnak a bírók európai élmezőnyében.
Horváth Péter
– Európa egyik legjobb csapatában, kiváló szakemberek kezei alatt nevelkedtünk, többszörös korosztályos bajnokok vagyunk. Tízéves korunk óta a kézilabda tölti ki az életünk nagy részét. Ritka a játékvezetők között az ilyen eredményes játékos pályafutás, ami abszolút előnyünkre szolgál, hiszen nagyobb az elfogadottságunk a kézisek körében.
A szívfájdalom
Elmondták: a nemzetközi porondon az is előnyt jelent, hogy veszprémiek, hiszen a város kirakatcsapatáról a kontinens minden szegletében elismeréssel beszélnek. Idehaza azonban a hátrányát is érzik ennek.
– A szakmai előmenetelünket nagyban gátolja, hogy veszprémiek vagyunk, ugyanis rendre az a duó kerül be a köztudatba, amely a Veszprém–Szeged rangadót fújja. A királynék városából mi ezt nem tehetjük meg, pedig mindkét alakulat részéről megvan felénk a bizalom – jegyezte meg Horváth, aki szerint a férfiaknak nehezebb mérkőzést vezetni, hiszen ők hölgy társaiknál zsiványabbak, rafináltabbak.
Érdekesség, hogy a fentiek miatt női mérkőzésekre „specializálódott” párosként emlegetik őket, holott mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren az erősebbik nemnek vezetnek gyakrabban.
„A bakonyi szurkolók igényesek és értenek a kézilabdához”
Több mint húsz év szakmai múlttal a hátuk mögött már abszolút nem zavarják őket a nézőtérről érkező bekiabálások. Úgy vélik, ez a szakmájuk velejárója, nekik nem erre, hanem az adott találkozó történéseire kell figyelniük. Komolyabb atrocitásban pedig egyébként sem volt részük.
– Összességében a magyar sportkultúra európai szintű. Büszkén nézzük azt is, hogy az MKB-MVM Veszprém meccsein milyen magas színvonalú a szurkolás. A bakonyi drukkerek igényesek, és értenek is a kézilabdához – húzta alá Horváth, aki a nehezebb atmoszférájú csarnokokban vívott mérkőzésekre plusz kihívásként tekint, hiszen úgy érzi, azokon tudnak igazán fejlődni.
Aláhúzták: nincs olyan játékvezető a világon, aki ne érezné magán a nyomást a Veszprém Aréna játékterén. Mégis irigylik azokat a kollégáikat, akik ilyen hangulatban, közegben sípolhatnak. Több külföldi páros is ecsetelte már nekik, hogy mennyire lenyűgöző számukra ez a légkör.
Elfogadottság, szerencse, szakmai tudás
Elismerték: hiba nélkül nem lehet mérkőzést vezetni, csak arra lehet törekedni, hogy azok száma minél kevesebb legyen. Önkritikusak, ezért folyamatosan elemzik a saját teljesítményüket. Úgy vélik, éppen ez az, ami előreviszi őket. Miként az is, hogy kívülről ismerik egymás minden rezdülését, ám a magánéletben teljesen eltérő személyiségek. Elfogadottság, szerencse, szakmai tudás – Horváth szerint ez a három legfontosabb pillére szakmájának.
Marton „civilben” a Nemzeti Adó- és Vámhivatal alkalmazottja, társa pedig a Jendrassik - Venesz iskola testnevelő tanára. Mindketten hangsúlyozták, hogy családtagjaik mellett munkahelyi vezetőiknek és kollégáiknak is nagyon hálásak a támogatásért, hiszen nélkülük nem tudnák ilyen zökkenőmentesen ellátni feladataikat.
Kérdésünkre elmondták, a nemzetközi elitben sem szokatlan, hogy a játékvezető sporttevékenysége mellett polgári hivatást is űz. Noha a mai modern, attraktív játék megkövetelné a profi játékvezetést, ebben a sportágban belátható időn belül erre aligha lesz lehetőség.
A nagy álom az olimpia
A páros eddig négy nagy női világeseményen dirigálhatott. Ott voltak a 2009-es kínai világbajnokságon, a 2012-es szerbiai kontinensviadalon, majd egy évvel később ugyanott a vb-n, tavaly pedig a magyar-horvát közös rendezésű Eb-n. 2011-ben ők fújták a férfi Bajnokok Ligája négyes döntőjének bronzmeccsét, s legalább ilyen büszkék lehetnek a 2009-es férfi, valamint a 2014-es női EHF-Kupa döntőn való részvételükre is.
Visszatérve a nemrégiben befejeződött hazai eseményre: kisebb szívfájdalmuk, hogy nem kaptak szerepet annak végjátékában. Ennek okaként elmondták, hogy mindkét elődöntő egyik résztvevőjének – Svédországnak és Montenegrónak is – fújtak a viadal korábbi szakaszában, így a bevett gyakorlat szerint a fináléba kerülésért rendezett ütközeteken nem „újrázhattak”. A torna utolsó napján pedig – női esemény lévén – a hölgyeknek kedveztek az illetékesek (a bronzmeccset a norvégok, a finálét pedig a franciák női párosa kapta), az 5-6. helyért pedig a magyar válogatott szállt harcba. Megjegyezték: mivel a szakma elégedett volt a teljesítményükkel, nem csüggednek, bíznak abban, hogy az élet kárpótolja őket még a későbbiekben.
Reményeik szerint a hamarosan folytatódó SEHA-ligában is lesz feladatuk, a nagy vágyuk pedig, hogy az olimpián is részt vegyenek. – Ahogy a sportolóknak, úgy a játékvezetőknek is ez jelenti a csúcsot. Legalább is az elismertség tekintetében, hiszen szakmai szempontból egy Európa-bajnokság nagyobb kihívást jelent. Megnehezíti a dolgunkat, hogy az ötkarikás tornákon kevesebb a résztvevő együttes, így a játékvezető is. Kis ország képviselőiként pedig még nagyobb kihívást jelent odaérni, de ezért a célért dolgozunk minden nap. Bízunk benne, hogy pályafutásunk során az olimpiai részvételre is sor kerül – fogalmazott zárásként Marton
