Tavaly nyáron Vágó Attila irányításával kezdte az idényt az NB II-es Szigetszentmiklós csapata, amelynek az első félszezonban az egyik legnagyobb sikere a – jelenleg is listavezető – Vasas idegenbeli legyőzése volt. Október 4-én történt, ezt a dátumot talán soha nem felejti el az edző, de nem a büszkeség, a három pont bravúros megszerzése miatt.
Az angyalföldi találkozót követően az MLSZ fegyelmi bizottsága eljárást indított ellene, és rasszista megnyilvánulás miatt egy évre eltiltotta a labdarúgással kapcsolatos minden tevékenységtől. Hiába kérte tárgyalás megtartását, majd a fellebbezése is sikertelen volt, nem módosítottak a példátlanul súlyos büntetésen, így nem csoda, hogy szerződést bontottak vele a klubnál, munkanélkülivé vált.
Tavaly januárban távoznia kellett a női válogatott szövetségi kapitányi posztjáról, úgyhogy a 2014-es év átkozott volt számára. És a legnagyobb tragédia ekkor még hátra volt... A Videoton, a Szeged, a Sopron, a Cegléd, a Szolnok, a Diósgyőr, a Veszprém és a Békéscsaba korábbi edzője nógrádi származású. A szülei a Salgótarjántól néhány kilométerre található, festői környezetben lévő hegyi falu, Zagyvaróna temetőjében nyugszanak, és Vágó Attila – mint minden évben – természetesen tavaly is meglátogatta őket karácsony előtt.
Vágó Attila (archív fotók)
December 17-én történt a súlyos baleset, amely nem mérhető semmilyen vereséghez, menesztéshez vagy eltiltáshoz. Hallgatni is borzasztó, ahogy meséli, mi történt azon az elátkozott napon. Októberben rasszistaként megbélyegezték, zsidózással vádolták, az ő nevével volt tele a sportsajtó, egy évre eltiltották a munkájától, nem csoda, hogy kerülte a nyilvánosságot, aztán decemberben részlegesen elvesztette a jobb kezének négy ujját... Egy hónapja történt, úgyhogy ez még a gyógyulás időszaka, fizikailag. De lelkileg vajon mikor lesz képes kiheverni mindazt, ami 2014-ben történt vele? Ha egyáltalán ki lehet heverni mindezt 55 évesen...
Vágó elsőként a Rangadó.hu érdeklődésére beszélt szörnyű balesetéről, de természetesen az eltiltása is szóba került.
– A sírkő megbillent, elestem, és sajnos a jobb kezemen négy ujjamat lekaszabolta. Bementem a házba, a kezemet elszorítottam szíjjal, a bátyám elkötötte tiszta ágyneművel, beültem az autóba, és bal kézzel váltva vezettem. Az orvos, aki Salgótarjánban megműtött, azt kérdezte: ki hozott be, hogy jöttél be, mert nem létezik, hogy egy ember ilyen sokkos állapotban kocsiba ül és bejön a kórházba. Amikor beértem, már nagyon rosszul voltam, de öt óra múlva, amikor véget ért az operáció, a feleségem, a lányom és a két fiam már ott volt. Ez nagyon fontos volt. Sajnos amputáltak a középső- és a gyűrűsujjamból három és fél centit, a kisujjamból és a mutatóujjamból pedig másfél-másfél centit – kezdte Vágó Attila.
Egy hihetetlen, véletlen baleset volt, ami néhány századmásodperc alatt zajlott le, de nem csoda, ha az edző a mai napig nem tud napirendre térni a történtek fölött.
– Sajnos benne volt az is, hogy nem figyeltem kellően, nem ott járt az eszem, mert akkor is az eltiltásomon agyaltam... Még mindig nagyon csúnyán néz ki. Nekem is szoknom kell ezt a helyzetet, vívódom magammal, nagyon szenvedek, teljesen magam alatt vagyok. A mutatóujjam még mindig be van gyulladva, ezért további egy centit le kellett vágni belőle, úgyhogy pénteken újabb varratszedés lesz. Meg kellett tanulnom mindent bal kézzel csinálni, ami nem egyszerű, de ezt az egészet megemészteni még nehezebb.
A borzasztó baleset után azért történtek pozitívumok is Vágó Attilával, aki arról mesélt: nagyon megerősítette az a megdöbbentő összefogás, amit az elmúlt napokban, hetekben tapasztalta első- és másodosztályú edzők, játékosok, csapatok részéről.
– Olyan kollégáktól érkeztek üzenetek, akikkel együtt jártunk az edzői iskolába, de aztán az elmúlt évek során óriási csatákat vívtunk a meccseken, ellenfélként. Részvétteljes üzenetek érkeztek, együtt éreznek velem, erősítenek, támogatnak, nem hagynak egyedül, ez példaértékű számomra. De nem csak üzeneteket kaptam, hanem felajánlásokat is. Érkeztek a számlámra különböző összegek, amiket nem tudtam mire vélni. Megnéztem, honnan jöttek, felhívtam a feladókat, és azt mondták: „Attila, ez a legkevesebb! Veled vagyunk, harcolj, ne add fel!” Nem is tudom, mikor volt utoljára példa ilyen összefogásra. Nem a pénz összege a fontos, és nem is az, hogy kik küldték – direkt nem nevezem meg őket, mert erre kértek –, hanem az elv. A mondás szerint ami nem öl meg, az megerősít. Hát engem ez nagyon megerősített. Elérzékenyültem, pedig én is olyan vagyok, hogy segítek mindenkin, ha tudok. Ezek az emberek most bizonyították, hogy létezik még becsület és összetartás ebben a sportágban. Azért is esik jól mindez, mert ha rossz ember lennék, akkor bizonyára nem fognának össze miattam a kollégáim és a volt játékosaim, akkor nem állnának mellém, akármekkora bajban is vagyok – vélekedett az edző.
Egy ilyen történet után nehéz témát váltani, pedig muszáj, hiszen ne feledjük, még fél év sem telt le Vágó Attila hosszú eltiltásából. Az MTK védője, Kálnoki Kis Dávid közelmúltbeli példája megmutatta, hogy jogilag rendkívül aggályos valakit (egy gazdasági társaság, egy magáncég alkalmazottját) eltiltani a munkájától. A szövetség előírhatja, hogy az általa vétkesnek tartott személyek ne vehessenek részt a mérkőzéseken, ilyenkor a nevük nem szerepelhet a jegyzőkönyvben, de egy játékost nem lehet eltiltani attól, hogy eddzen, egy edzőt pedig attól, hogy edzést tartson. Ilyenre még a fogadási csalási ügyben gyanúsítottak, illetve vádlottak esetében sincs példa.
Mindezt Vágó Attila, és az általa megkérdezett sportjogászok is jogellenesnek tartják, ezért a sportbírósághoz fordult – február elején lesz a tárgyalás –, de ez már nem hozzá vissza számára a szigetszentmiklósi munkáját, amit a kispadtól – de csak a kispadtól – való eltiltása esetén minden bizonnyal megtarthatott volna. Az is furcsa, hogy az edző rögtön ilyen komoly büntetést kapott, pedig nem számított visszaesőnek. Első körben felfüggesztett eltiltást, vagy legfeljebb egy-két hónapot szoktak kiszabni, elég csak a diósgyőri Tomiszlav Szivics példáját említeni a közelmúltból, de egyenlő elbírálásról ezúttal nem beszélhetünk.
Talán nem tévedünk, ha leírjuk, Vágó ügyét arra használták, hogy példát statuáljanak vele, hiszen amikor az ominózus eset történt – vagyis fogalmazzunk pontosan: az MLSZ illetékesei vélelmezik, hogy történt, hiszen ő továbbra is határozottan állítja, nem zsidózott –, akkor egyrészt nem az élvonalban dolgozott, tehát nem volt annyira reflektorfényben, másrészt viszont neves szakember, komoly NB I-es múlttal, ráadásul a női válogatottat kétszer is irányította szövetségi kapitányként.
– Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok rasszista. Volt afrikai, japán, cigány és zsidó játékosom is, minden fajta. Számos NB I-es, válogatott futballistát neveltem. Most az ad erőt, hogy derüljön ki az igazság, és újra dolgozhassak – szögezte le Vágó Attila, aki úgy tartja, akár már holnap alkalmazhatná őt bármelyik klub, hiszen például szakmai igazgatóként az edzéseket is vezethetné, az eltiltása miatt „csak” a kispadra nem ülhetne le.
