A háromnapos versenyen Bécsi Nikolett egyedüli dunántúli versenyzőként képviselte a magyar válogatottat.
Edzője, Vajky László egyik utasításaként ösztönös, reflexszerű munkát kért tanítványától, ami egy bizonyos technikai szint felett gyors, az ellenfelek számára kiszámíthatatlan, ezért rendkívül hatékony munkát eredményezhet.
A viadal ideje alatt szinte elviselhetetlen kánikula tombolt a csarnokon kívül, ami belül is komoly izzasztást jelentett a versenyzőknek. A légkondicionáló berendezést ugyanis csak a program kezdetekor kapcsolták be, melynek hatását így csak több órás késéssel lehetett érezni.
Nikolett formagyakorlat versenyszámban kezdett. Lengyel ellenfelével szemben magabiztos, kiváló munkájával szoros pontozással ugyan, de elvesztette az elődöntőt, így bronzérmet vehette át a díjátadón. A délutáni küzdelemben már a döntőig jutott egy hazai versenyzővel szemben, ahol alulmaradt, így az ezüstérmet akasztották a nyakába. Harmadnap már a következő versenyszámban volt érdekelt, ahol végül a dobogó legmagasabb fokára állhatott.
A magyar válogatott összesítésben a legeredményesebb csapatként zárt, így minden idők legjobb eredményét érte el világversenyen.