Rendhagyó előadásban volt része hétfő délután a Botev iskola ifjú növendékeinek: Rédli András párbajtőrvívó tartott élménybeszámolót riói élményeiről. Rédli egyesülete – melyben idestova huszonegy éve vív Tapolcán –, az Sz-L Bau Balaton Vívó Klub két éve indította el vívóedzéseit a veszprémi általános iskolában. Rédli a kihelyezett vívószakosztály népszerűsítése mellett élettörténetével szolgáltatott pozitív példát a fiataloknak, ismertetve velük a sikerhez vezető utat.
– Rióban is lehetett érezni azt a határtalan szeretetet és támogatást, amit a magyar emberek nyújtottak nekünk, sportolóknak – köszönte meg a biztatást a tapolcai vívó, majd megmutatta bronzmedálját, amit a magyar párbajtőrvívó válogatottal – Boczkó Gáborral, Imre Gézával és Somfai Péterrel közösen – szerzett meg a regnáló ukrán világbajnok csapattal szemben.
Az érmet hamisítatlan gyermeki rajongással fogadta a lelkes közönség, akiknek a kiváló sportember a nebulók nyelvén magyarázta el az olimpiai játékok különlegességét. Vallott a teher okozta féleleméről, amit a legtöbb olimpikon átél élete során, s melyet csak a legnagyobbak tudnak legyőzni. Kiemelte: vidékről, egy kisvárosból is el lehet jutni a csúcsra. A kulcs mindössze az, hogy sosem szabad feladni. – Remek szakosztály működik Veszprémben is, mindenkinek megvan a lehetősége ahhoz, hogy olimpikon váljon belőle – tette hozzá.
A párbajtőröző a tanulás fontosságáról is szólt. – Az iskola talán még fontosabb, mint a sport. A kettő kiválóan megfér egymás mellett – jelentette ki az „élő példa”, hiszen Rédli András jelenleg harmadik diplomájáért hajt.
Az esemény zárásaként rögtönzött vívóedzést tarott a klasszis, majd az aláíráskérők hadát állta hosszú percekig, s az olimpiai bronzérem is kézről kézre járt a Botev iskola tornatermében.
