A harminckét esztendős Takács Dávid nem szorul különösebb bemutatásra a királynék városának – ezredforduló utáni – sportéletében, a VEDAC egykori kiválósága nem kevesebb, mint tizennyolc bajnoki címet szerzett szabadtéri és fedett pályás magyar bajnokságokon, négy- és nyolcszáz méteren, illetve a négyszer négyszázas váltóval. A tizenegy évvel ezelőtti birminghami fedett pályás Európa-bajnokságon beverekedte magát a döntőbe, ahol végül hatodik lett. Két országos csúcsát – az egyik ezer méteren az utánpótláskorúaknál, a másik a négyszer négyszázas váltó tagjaként – a mai napig nem tudták megdönteni az utódok.
A nagy kézilabdabarát hírében álló sportembert Éles József „csalta” a nevével fémjelzett, valamint az általa gondozott műhelyekhez, mondván, a hajdani kitűnőség sokat segíthetne annak érdekében, hogy az igazoltjaik állóképessége és mozgáskoordinációja az eddiginél jobb legyen. – A tervek szerint mindkét klubban és ott valamennyi korosztályban tartok tréningeket, amik mindenekelőtt kemény futógyakorlatokból állnak majd össze – mondta a főállásban pedagógusként tevékenykedő Takács Dávid. – Főként amiatt kerültem a helyi kézilabdázók mellé, hogy jobb kondícióba kerüljenek. Az eddigi meglátásaim vegyesek a sportolók fizikai állapotát illetően, ha szigorú akarok lenni, akkor maradjunk annyiban, hogy van honnan és hová elindulni. Természetesen vannak olyanok is, akiknek nem lenne különösebb szüksége ilyen jellegű edzésekre, ám mindenkinek, így a legjobbaknak is lehet kicsit csiszolni a formáján. Azon leszek, hogy a segítségem révén összeszedettebb legyen a mozgásuk és nem utolsósorban gyorsabbá váljanak. Igazán annak örülnék, ha az Éles-egyletek tanítványai olyan erőnlétre tennének szert, hogy úgy tudjanak rohanni, s olyan mozgáskultúrájuk legyen, mint a német Bundesliga-játékosok zöme.
Ha mindez valóra válik, az együttesek az őszinél is nagyobb iramban kézilabdázhatnak, jó sebességgel játszhatnak és sok mozgással szétzilálhatják az ellenfelek védőfalát. Ha úgy tetszik, erőn felül teljesíthetnek…
