A harminchat esztendős Kovács István edzői karrierje Szombathelyen – az ottani felsőfokú oktatási intézményben – indult el, majd szülőhelyén, Békésben vállalt tréneri munkát. Később nyolc szezont húzott le a Dabasi KK-nál, ahol előbb az utánpótlásvonalon számítottak a szakértelmére, majd az említett műhely vezetője lett. – Büszke vagyok arra, hogy sok gyermekkel ismertettem meg a sportági alapokat. Idővel az iskolai együttesekkel diákolimpiai döntőkön, a klubszíneket képviselt gárdákkal pedig országos korosztályos finálékban voltunk érdekeltek – mondta a dabasi kézilabdaéletet testnevelő tanárként és kézilabda felkészítőként is segített főhősünk.
Miután kiderült, hogy a Pest megyeiek „szabadlistára tették”, magyarán ősztől nem tartottak igényt a szolgálataira, – a királynék városában akkor már gőzerővel munkálkodott Bari-Nagy Lajos és Vágó Attila közbenjárására – Éles József ügyvezető-tulajdonos megkereste, mondván, lenne-e kedve a bakonyi megyeszékhelyen fáradozni. – Azóta a harmadik vonalban viaskodó felnőtt-, valamint a második ligában szereplő ifjúsági alakulat szakmai munkáját viszem. Előbbiek kilenc győzelemmel és egy vereséggel a tabella tetején „telelnek”, míg utóbbiak öt győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel jelenleg a hatodikak. Ezen eredmények nem nekem „szólnak”, hiszen a tennivalókba menet közben kapcsolódtam be, ráadásul az „Éles-stáb” valamennyi tagjától rengeteg segítséget kaptam, s kapok most is. Egyébiránt az egyesület serdülőkörénél is szorgoskodom, mint másodedző.
Kovács István hozzátette: noha az itteni „beiktatása” után nem telt el sok idő, jól érzi magát mifelénk, immár a párját, Ritát is maga mellett tudhatja Veszprémben. – Örömmel jelenthetem ki: sok ügyes és tehetséges gyermekkel találkozom a Veszprémi Kézilabda Kft. és az általam régóta ismert Éles Kézilabda Iskola SE égiszén belül. Ha erre gondolok, majdhogynem minden adott a jó eredményekhez, de a diadalokért természetesen sokat is kell dolgozni. A klubbeli kollégákkal azon vagyunk, hogy a tanítványok még sikeresebbek legyenek.
Amennyiben a tréner elképzeléseit siker koronázza, a felügyeletére bízott sportolók a jövőben sem játszanak visszafogottan, (…sokkal) inkább teljes erővel küzdenek, hogy kitegyék a szívüket a pályára. Ennek érdekében eztán is nagy elszántsággal és odafigyeléssel dolgoznak, hogy – magukban kellően megbízva – meglepjék az ellenfeleiket, hogy az elképzelt taktikát megvalósítsák.
Egy biztos, a fiatalokban van annyi, ami bizakodásra ad okot.
