A két héttel ezelőtti, Balatonboglár elleni ötgólos „zakó” után Némethné Sulyok Erzsébet tanítványai annak a reményében léptek a Városi Stadion parkettjére vasárnap, hogy ha két vállra fektetik pécsi ellenfeleiket, akkor kilábalnak a hullámvölgyből, s tovább tapadhatnak a bajnokságuk középmezőnyéhez. A gárda egyik meghatározó játékosa, Regovics Vilhelmina sérülése ellenére is – önfeláldozóan – vállalta a játékot.
Az első félidőt hatalmas elánnal kezdték a veszprémi amazonok, akik Ács Anna vezetésével már igen hamar tetemes előnyt biztosítottak ki maguknak (13. perc: 8-3). Regovics a játékrész derekánál cserére kényszerült, ugyanis fájdalmai miatt nem tudta folytatni a játékot. Az eset, illetve az aggodalom picit megzavarta a Sulyok-tanítványokat, de a félidőt jelző sípszó után így is ők örülhettek, ugyanis 13-12 állt az eredményjelzőn.
A szünet után egy kiegyensúlyozott, sugárzó hazai alakulat hagyta el a Városi Stadion öltözőjét. Ács Anna továbbra is kitűnően – szinte hibátlanul – kézilabdázott, de említést érdemel Kun Boglárka is, aki a szezonban nyújtott eddigi legjobb teljesítményével járult hozzá ahhoz, hogy csapata akarata érvényesüljön (40. perc: 19-15). Magyar Nikolett mondhatni hozta a szokásos formáját, parádés védéseivel hősiesen őrizte a veszprémi ketrecet. A végjátékban pedig Kőszegi Bianka tette fel a VPSE teljesítményére a koronát: 31-26, magabiztos hazai diadal!
Hétvégén – a naptári évben utoljára – mutathatják majd meg a veszprémi lányok, hogy mennyi erő, s küzdeni akarás lapul még bennük. Szombaton (18.00) a tizenegyedik kör, majd' száz kilométer, s a Tolna együttese vár majd megyeszékhelyünk kézilabdázónőire.
Női kézilabda NB II Dél-nyugati csoport, 10. forduló:
Veszprém Pannon SE–PEAC 31-26 (13-12)
Veszprém, Városi Sportcsarnok, 100 néző. Vezette: Kovács, Tóth.
A VPSE góldobói: Ács 13 (2), Kőszegi 5, Kun 4, Gönczi 3, Lozsi 2, Bodnár 2, Juhász 1, Regovics 1.
Edző: Némethné Sulyok Erzsébet.
Kiállítások: 10, ill. 4 perc.
Hétméteresek: 3/2, ill. 3/1.
Edzői értékelés
Némethné Sulyok Erzsébet: – Az egész mérkőzést nagy küzdeni akarás, illetve koncentrált, összehangolt csapatjáték jellemezte a részünkről. Kiegyensúlyozottan és jól játszottunk, büszke vagyok a „lányaimra”!