Miután a tabella (…akkor még) ötödik helyezettje fogadta az egy ponttal előtte álló negyediket, nem volt abban különösebb meglepetés, hogy a mérkőzés elején nem alakult ki egyoldalú csata, a vendégek nem engedték kibontakozni és meglépni a kicsit idegesen viaskodott mieinket (4-4). A hazaiak nem távolodtak a terveiktől: nagyon akarták a sikert, de a találkozó azon szakaszában úgy tűnt, hogy a diadalt inkább kibrusztolni fogják, ugyanis a másik oldal stílusa nem feküdt úgy nekik (9-6).
A képzeletbeli olló a folytatásban sem nyílt úgy a felek között, ahogy azt a helyi hívek várták, az év végén „ikszben” maradt gárdák nagy csatát vívtak, a bakonyiak a hibáikkal magukra húzták a riválist, amely – ha utolérni nem is tudta őket, ám – próbálta megkeseríteni az életüket (11-9). A huszadik perctől nagyot változott a játék képe: Hári Leventéék a jó védekezésükkel biztos alapot teremtettek a támadásaiknak, a nyitott formációjukkal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a szigetszentmiklósiak (15-9).
Magabiztos teljesítménnyel nyertek Kristóf Mátyásék (archív fotó)
A vetélytársnak a második félidőben sem ízlett a jól összerakott műhelyünk – sok faulttal és ütközéssel megspékelt – hátsó alakzata, a feltörésére hiába dolgoztak ki ilyen-olyan taktikát, azt képtelenek voltak megvalósítani (19-13). Miközben kezdett kirajzolódni, hogy az ellenfél kénytelen lesz felhörpinteni a vereség keserű poharát, együttesünk néha visszavett a tempóból, főként hátul lankadt a figyelem (22-16).
Aztán bebizonyosodott, hogy az indításból lőtt könnyű gólok az alakulatunk egyik legveszélyesebb fegyverének számítanak, de ha arról volt szó, a fiatal korukat meghazudtolóan higgadtan és okosan kézilabdáztak, az ellennek céltalan erőfeszítésnek tűnt a pontszerzés (25-18). Tombor mester később is viszontláthatta a kért elemeket, örömmel nyugtázhatta, hogy az övéi tavasszal a korábbinál is jobb irányba indultak el (28-20).
Az ismét jól összpontosított Éles Benedekéknek a hajrában minden okuk megvolt az optimizmusra – némi ünneplésre is –, még gördülékenyebb és eredményesebb lett az előadásuk (…nem lehetett lelassítani őket; a figuráikat pontos lövésekkel fejezték be), a végén pedig – mosolygós arccal – már az idővel is játszottak.
A sikerükkel helycsere történt a blokkban, az utolsó forduló előtt már a remek formába lendült veszprémiek birtokolják a negyedik pozíciót.
Férfi kézilabda NB I/B Nyugati csoport, 21. forduló:
Veszprémi KKFT–Szigetszentmiklósi KSK 35-26 (17-11)
Veszprém, 100 néző. Vezette: Sándor, Szikszay.
VKKFT: Szász – Szmetán P. 1, KRISTÓF 5, FAZEKAS 4, Bugyáki 3, ÉLES B. 9 (5), HÁRI 6. Csere: ANDERLIK (kapus), Füleki, Szeitl 1, Gyene, TÓTH M. 5, Tóth A., Somogyi, Sisa, Radvánszki 1 (1). Vezetőedző: Tombor Csaba.
Kiállítások: 14, ill. 2 perc.
Hétméteresek: 6/6, ill. 4/3.
Edzői értékelés
Tombor Csaba: – Az összecsapásra nem dolgoztunk ki különösebb taktikát, mint már oly’ sokszor mondtam: a hétközi gyakorlásokon – egyéni és képességfejlesztő tréningek révén, illetve új védekezési rendszerek elsajátításával – a jövő csapatát építjük. Ezúttal a sok kiállítás dacára megérdemelten és magabiztosan nyertünk, de hiszem, hogy még ennél is jobbak leszünk.
