Minden tíz évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban Matt még mérnökként dolgozott a Nagy Alma városában, de a munkája már rég nem töltötte fel energiával és lelkesedéssel. Kiégett, sem a szakmájában, sem a mindennapokban nem találta a helyét, folyamatosan azon gondolkodott, mi másba foghatna.
Matt Green
Mivel kapásból erre a kérdésre nem tudta a választ, adott magának egy évet: vagy megvilágosodik ennyi idő alatt, hogy mi lesz az új hivatása, vagy az a munka, amit legalább átmeneti jelleggel, megélhetési céllal végezhet, vagy fogja magát, és keresztülsétálja az Egyesült Államokat.
Az ötlet nem volt teljesen légből kapott. Matt mindig is szeretett hosszú sétákat tenni a városban: eredendően virginiai lakos volt, csak 2005-ben költözött New Yorkba, így hát volt bőven felfedeznivalója. Persze, átsétálni Amerikán kicsit nagyobb vállalás, de sokkal-sokkal izgalmasabb is. Talán egy kicsit őrültebb is.
Mindenesetre a sorsnak tetszhetett az ötlet, mert az egy év alatt Matt végül nem találta meg új állását. Úgyhogy miután korábbi munkájában elég pénzt összespórolt, majd azt feladta, 2010 márciusában útnak indult. A Queens-i Rockaway Beach-en kezdte a sétát, hogy öt hónap múlva az Oregonban található, azonos nevű városban fejezze be. Útközben a Google Maps volt a segítségére, a biztonságáról egy fényvisszaverő mellény gondoskodott, összes személyes holmiját pedig egy kis kézikocsin tolta maga előtt. Éjszakára az éppen aktuális tartózkodási helyénél található házak udvarán kért szállást, néhányan pedig voltak olyan kedvesek az alkalmi szállásadók közül, hogy szendvicseket is csomagoltak neki másnapra.
2010-ben a Queens-i Rockaway Beach-től szelte át gyalog az Egyesült Államokat
A nem mindennapi kaland teljesen frissítően hatott Mattre, és egy új célt is adott neki. Mi lenne, ha ezúttal saját lakóhelyét, New Yorkot sétálná körbe? Mind az öt kerületét, Bronxot, Brooklynt, Manhattant, Queenst és Staten Islandet, és az összes utcát, illetve minden olyan területet, amin végig lehet sétálni – strandot, hidat, temetőt.
A New York-i caminót 2012-ben kezdte Staten Islanden, mindenféle előzetes útvonalterv nélkül: általában ahol éppen tartózkodik, azt a környéket körbesétálja, a már megjárt helyeket pedig egy digitális térképen jelöli. Mivel mind az állását, mind a lakását feladta korábban, nem köti semmi, nincsenek pluszkiadásai sem. Napi költségvetése 15 dollár, emellett felajánlásokból vagy nyilvános beszédekből tartja el magát, illetve szükség esetén a tartalékaihoz nyúl. Esténként régi vagy az út közben szerzett új barátainál húzza meg magát, vagy éppen szállásért cserébe macskákra vigyáz és növényeket gondoz olyan emberek otthonában, akik éppen vakáción vannak. Közben pedig megfigyel, kutat és a turistáknak szánt útikönyvekben egyáltalán nem szereplő érdekességekre bukkan: például egy közel 400 éves fára, Houdini sírjára vagy éppen a Wall Streeten a 16. században rabszolgavásárra használt helyre. Ezek egy részét mi is megnézhetjük virtuálisan: élményeiről egy fotóblogot is indított korábban I'm just walking címen, illetve 2018-ban egy dokumentumfilm is megjelent róla The World Before Your Feet címen, amit Green egyik barátja készített, aki 3,5 fél éven keresztül követte őt.
Egyébként Matt eredetileg úgy gondolta, két és fél év alatt végigjárja a várost, most, 2019-ben még mindig van hátra neki néhány száz mérföldje. Nem mintha különösebben határidőt szabott volna magának. Csak megy, amerre kedve tartja, felfedez és megismer.
Persze mindezek után adódhat a kérdés: oké, ez roppant lenyűgöző, de kinek van erre ideje és leginkább lehetősége? Mert bizonyos szempontból felcsapni hobónak, mások jóindulatában bízva élni bele a nagyvilágba, egyfajta luxus. Kiváltképp akkor, ha az embernek családja is. De a lényeg nem is ez.
Ahogy arról a filmben is beszél Matt, őt mindig is leginkább azok az emberek ragadták meg, akik elhatározták, mindenáron véghez visznek valamit, csak mert arra vágynak, függetlenül attól, hogy az mekkora hülyeségnek tűnik mások szemében. És valami ilyesmi motiválta őt is, amikor elindult New York-i zarándokútjára: nem tudta, miért teszi, egyszerűen csak erős vágyat érzett rá, és ki akarta próbálni, amikor egyszerűen csak követi ezt a belső hangot.
És ha belegondolunk, hogy Matt közel nyolc éve követi ezt a hangot, akkor rájövünk, miért is igazán lenyűgöző és példaértékű az, amit csinál. Elhatározta, hogy végigjárja New York mintegy 8000 mérföldes, több mint 12 ezer kilométeres sétaterületét – ezek döbbenetes számok, a küldetés szinte lehetetlen, a projekt éve óta húzódik, ő mégsem adta fel. Akkor, amikor üresnek és kiégettnek érezte magát, talált egy olyan célt, ami mellett kitartott és kitart mind a mai napig, amitől a hétköznapi élet jelentéktelennek tűnő, megszokottá vált mozzanatai is ismét kicsit élvezetesebbé váltak. Őszintén: mi, „hja, ennyire ráér?” felkiáltással élők hányszor adtuk fel sokkal kisebb célok esetében, sokkal kisebb nehézségek láttán is? Hányszor gondoltuk azt: „ahh, ez most nem jött össze, nem baj, majd máskor”. Mikor talán csak egy kicsit keményebben kellett volna küzdeni az eredményért. Egy ilyen történet bizony meglehetősen kijózanítóan tud hatni.
Arról nem is beszélve, hogy a saját lakóhelyünk felfedezése, legyen bár New York-hoz mérve olyan csöpp is, mint Veszprém, rengeteg élményt adhat. Nem számít milyen régóta élsz ott, mindig fogsz látni valami újat és tanulni valami újat. Leginkább, séta közben egy kis önreflexiót is tartva, magadról.
