Buvári akkor, 2016-ban már megemlítette, a könyvírás ötlete nem csak egyszeri fellángolás volt, van még a tarsolyában pár regényterv, ráadásul a Nekem ti voltatok története sem zárult le az utolsó szavakkal. A folytatás mostanra született meg, amit Fenyvesi Ottó író-költő „előszavával” a szerző, Kilián László irodalmár és Trokán Anna színésznő egy közös beszélgetés során mutatott be a közönségnek csütörtök este a Fricskában.
Ahogy az első kötetnek, úgy ennek a másodiknak is az emlékezés áll a középpontjában, ami Fenyvesi Ottó szerint a létezésünknek is fő célja. „Az emberbe bele van kódolva, hogy továbbadja a történeteit, az emberiség egyik legfontosabb feladata pedig fenntartani az emlékezés folytonosságát. Hiszen az emlékezés a létezésünk biztosítéka, az önmegismerés és az identitásunk kialakulásának alapja” – osztotta meg gondolatait.
Ugyanakkor mind az első, mind a második regény egy sci-fibe ágyazott, félig-meddig fiktív önéletrajz – nem igazán Buvárié, sokkal inkább a nagyapjáé. A szerző elmesélte, a regény megszületésének kalandos története van: egészen 1988-ra nyúlik vissza, amikor nagyapja hagyatékának ismertetésekor felfedezte annak önéletrajzát. Később aztán, a 2010-es évek hajnalán megfogalmazódott benne, milyen jó lenne ebből egy négygenerációs történetet, egy nagyjátékfilmet készíteni, némi sci-fis beütéssel. Csakhogy a Nemzeti Filmalap épp akkor alakult át, így elég hamar rájött, egy ilyen nagy volumenűnek ígérkező produkcióra nem fog tudni támogatást elnyerni. Ezért inkább egy regényben kezdett el gondolkodni, ahol az elbeszélő, annak apja, nagyapja és fia sorsát követhetjük nyomon. Ennek lett az eredménye első körben a Nekem ti voltatok című regény, melyben az elbeszélő a 2017-es magyarországi háború kitörésekor, szellemi menedéket keresve nagyapja és apja bőrébe bújva éli át újra a XX. századot.
A Nekem te vagy című kötet ezzel szemben az elbeszélő saját életét, valamint fiáét járja végig, ismét csak egy elég apokaliptikus helyzetben: 2030 körül járunk, amikor a főhősünk megérkezik egy teljesen üres, elhagyatott Balaton-parti szállodába, ahol aztán elkezd emlékezni saját életére, majd a jövőbe is betekint fia szemén keresztül.
Bár a regények ötlete családi vonatkozás alapján született meg, a történetbeli elemek nagy része azért inkább fiktív, mindennemű egyezés a valósággal ugyebár csak a véletlen műve. Persze vannak egészen szándékosan kivitelezett véletlenek is: Buvári elmondása szerint bár az elbeszélő személyében a saját generációját mutatja be, így a visszaemlékezések is a 70-es évektől kezdődnek, direkt olyan karaktert akart választani narrátornak, aki teljesen ellentétes a saját személyiségével: mesterséges megtermékenyítésre szakosodott szülésorvos-genetikus, meglehetősen racionális és hűvös, az egyetlen poétikusabb jellemzője, hogy nagy hobbicsillagász. Természetesen a szerző személyisége is visszaköszön a könyvben a főhős ikertestvérén keresztül, aki már igazi bohém, életvidám figura, egy képzőművész.
Buvári szerint a regényben ugyanakkor nagyon erős vonalat képviselnek a mellékszereplők is: az anya és fia is, a történetet pedig nagybátyja tanácsára igyekezett minél több konfliktussal tűzdelni, igen komoly dilemmákkal bíró helyzeteket felvetve. Ebből a szempontból a sci-fi szál valóban eléggé háttérbe szorult az eredeti elképzeléshez képest és inkább a realizmus várt mérvadóvá.
A szerző ugyanakkor arról sem mondott le, hogy valamilyen formában még a vásznon is megjelenítse a történetet: most éppen egy forgatókönyvön dolgozik, amely a két regény egy részét feldolgozva mutatná meg film formában is a négy generáció sztoriját.
