A Jeruzsálemhegyi Baráti Kör és a Magyar Irodalomtudományi Társaság Veszprém Megyei Tagozata több kulturális intézménnyel összefogva hirdette meg az Endrődi-emlékévet, mely során a veszprémi költő születésének 170. és halálának századik évfordulójához kapcsolódva elevenítik fel a neves veszprémi személyiség életútját és munkásságát.
Az emlékév első állomásaként Endrődi születésének 170. évfordulóján, január 16-án a költő szobránál gyűltek össze az irodalom szerelmesei és a róla elnevezett városrész barátai. A megemlékezés szónoka Perlakiné Scharf Claudia, a Polgármesteri Hivatal kulturális csoportvezetője volt, aki felelevenítette Endrődi életének fontosabb momentumait.
Endrődi Sándor már gimnáziumi évei alatt kitűnt költői tehetségével, Petőfihez hasonlóan a színészmesterséggel is megpróbálkozott, ám később úgy ítélte meg, hogy biztosabb megélhetést nyújtó szakmát kell találnia. Így döntött a tanári hivatás mellett, és iskolái elvégzése után Nagyváradon vállalt állást. Ebben a városban nősült meg és alapított családot.
Magánéletét örömök és tragédiák sorozata kísérte, melyek inspirálóan hatottak költészetére. Már 1882-ben tagjává választotta a Kisfaludy Társaság, 1899-ben levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Az 1880-ban köttetett házassága tragikus véget ért: a pár elvesztette két gyermekét, majd 1889-ben a költő feleségét is elvesztette.
A súlyos csapások után nem volt maradása a szeretett városban, és egy kedves ismerőse hívására Budapestre költözött, ahol a képviselőház naplóvezetésével bízták meg. A fővárosban Endrődi az irodalmi-szellemi életnek is részese lett, kortársai nagyra becsülték, tisztelték költészetéért, irodalomtörténeti munkásságáért, kedvelték szerény, mindenkihez barátságos természetéért.
Szülővárosába 1913-ban, még életében utcát neveztek el róla a Jeruzsálemhegyen, ahol 15 évvel ezelőtt szobrot állított emlékére a veszprémi közösség.
A megemlékezésen a költő egy versét Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója mondta el, majd a jelenlévők elhelyezték koszorúikat és virágaikat a szobornál.
