Kisgyerekként is főként a fiúkkal együtt játszottam: sokat másztam fára és fociztunk a mezőn. Hétévesen kezdtem kézilabdázni, aztán a környékbeli srácok között megismerkedtem a Darnai testvérekkel, akik jelentős sikereket értek el tékvandóban, amit a hatásukra én is kipróbáltam. Egy ideig egymás mellett űztem a két sportágat, jól ment mindkettő, de négy év után a küzdősportot választottam. Ebben az is közrejátszott, hogy a középiskolát már Balatonfűzfőn kezdtem meg. Ott ugyanis megismertem a jelenlegi edzőmet, Vajky Lászlót, akivel immár tizennyolc éve dolgozunk együtt
– kezdte a beszélgetést a herendi születésű Bécsi Nikolett.
Saját bevallása szerint eleinte csak a különböző karatefilmek miatt vonzódott a küzdősportokhoz, később azonban már értelmezni is tudta a megtanult mozdulatokat, így kezdetét is vette az akadályokkal és parádés eredményekkel egyaránt szegélyezett pályafutás. Első sikereit még serdülőkorában érte el, de elmondása szerint ekkoriban elsősorban még a jó társaság vonzotta.
Edzettünk, versenyeztünk, tulajdonképpen csak sodródtam a többiekkel. Jó volt a társaság. Akkor is edzettem, amikor éppen nem esett jól, mert úgy éreztem, mennem kell a társakkal. Ekkor kezdtem megszokni azt a fajta rendszerességet, amit a küzdősportok megkívánnak. Egyeseknek a ruhán lévő csíkok vagy éppen az öv színe tetszett meg, nálam azonban szó sem volt ilyesmiről. Egyszerűen csak szeretem ezt a fajta mozgást. Máig jó érzés a különféle rúgásokat, ütéseket a fantáziám határai között kombinálni, az pedig csak hab a tortán, ha ezekkel az ellenfeleket le is győzhetem. Erőtörésben pedig mások számára már elképzelhetetlen szinteket teljesíthetek
– folytatta a 32 esztendős kiválóság.
Éjszakai műszak után irány a pást
Egyre több időt és energiát fektetett a sportba, 2007-ben mesterfokozatot szerzett, majd bekerült a magyar válogatottba. Karrierjének íve azonban korántsem volt töretlen, a remélt további sikerek ekkor még várattak magukra. Nagyban hátráltatta, hogy a sport mellett három műszakban dolgozott. Ekkoriban az is előfordult, hogy az éjszakai munka után hajnali hatkor beszállt csapattársaihoz az autóba, majd aludt, amíg a versenyére ért. Következett a nevezés, mérlegelés, néhány küzdelem, megint egy kis alvás a lelátón, délután pedig a döntő a tíz-tizenöt kilóval nehezebb ellenfél ellen abszolút – súlycsoport nélküli – kategóriában.
Később munkakört váltott, edzőjével pedig az alapoktól újrakezdték a munkát, külön hangsúlyt fektetve a mentális felkészítésre. Közösen megteremtették a professzionális – a szó teljesítményre vonatkozó értelmében – munkához szükséges feltételeket szponzorok bevonásával és az edzésszám növelésével. Ekkor már fokozatosan jöttek az eredmények, a hazai és a nemzetközi elismerések.
Az évek során aztán számtalan Euróba-bajnoki és világkupa éremmel gazdagította kollekcióját. Sikerei közül kiemelkedik a 2019-es világbajnoki címe. A Bécsi Nikolettet és a szintén veszprémi Kosztyu Veronikát, illetve Mucsy Petrát is soraiban tudó magyar válogatott ugyanis az egy évvel korábbi Európa-bajnoki címe után vb-aranyat szerzett erőtörésben a németországi Inzell városában. Sikerük értékét növeli, hogy a magyar tékvandó negyvenéves fennállása alatt eddig mindössze kilencen büszkélkedhettek vb-arannyal.
Köztük Vajky László – a mester után tehát a tanítvány is világbajnok lett!
Nagyon sokat versenyzem, évente húsz-huszonkét megmérettetésen szerepelek. Mindegyik sikeremben nagyon sok munkám van. Ha mégis ki kell emelnem egyetlen eredményt a karrieremből, akkor a németországi vb-t említeném. Nemcsak az aranyérem, hanem a gyönyörű helyszín, a torna hangulata, s a rengeteg induló miatt is jó szívvel emlékszem erre
– tekintett vissza a veszprémi Padányi TKD klub versenyzője.
Két sportág, elképesztő versenymennyiség
Kitűnő teljesítményét évek óta rendszeresen elismerik a hagyományos veszprémi sportévnyitón is:
2016 után ez év elején másodjára is megválasztották az év legjobb női sportolójának.
Nagyon jó érzés, hogy elismerik a munkánkat, teljesítményünket. Többször voltam már második és harmadik helyezett is. Számomra nem is a helyezés a legnagyobb elismerés, hanem az, hogy évről évre ott lehetek Veszprém legjobbjai között, ami rengeteg kitartást, edzést és állandó motivációt igényel
– húzta alá Bécsi, aki két sportágban, a tékvandó mellett kick-boxban is tagja a legszűkebb nemzetközi elitnek.
Annak idején edzőmmel szerettük volna emelni a versenyek számát, aminek csak egyetlen módja volt: keresni egy olyan sportágat, ami alapjaiban, technikáiban és szabályrendszerében leginkább hasonlít a tékvandóhoz. Ez pedig a kick-box. Manapság egyébként már nem ritka, hogy valaki mindkét sportágat párhuzamosan űzze. Az utóbbi időben a válogatottban szereplő és nemzetközi szinten is elismert versenyzők hozzám hasonlóan kezdték felépíteni a sportkarrierjüket
– tette hozzá Nikolett. Vajky Lászlótól ugyanakkor megtudtuk, az igenis egyedülálló, hogy egy versenyző azonos klubban, azonos edzővel, ilyen versenymennyiségben, edzésfelépítésben mindkét sportágban ilyen eredményesen szerepeljen.
Győzelem a két fejjel magasabb rivális ellen
Mint azt már érintettük, Nikolett apró termetének – 153 cm, 49 kg – köszönhetően jelentős hátrányból indul vetélytársaival szemben.
Olyannyira, hogy a tudományos vélekedés szerint nem is alkalmas a küzdősportokra.
Túl alacsony és könnyű vagyok még a sportág legalsó súlycsoportjához is, s erről papírom is van! Egyszer ugyanis a TF-en sportági alkalmassági kísérleti vizsgálaton vettem részt, ahol kiderült, hogy a testi adottságaim alapján például autóversenyzőnek jó lehetnék, de egyaltalán nem vagyok alkalmas a tékvandóra, illetve a kick-boxra. Szerencsére azonban mégis itt vagyok és nagyon jól érzem magamat ebben a közegben – jegyezte meg mosolyogva.
Érdekesség, hogy erőtörésben abszolút kategóriában, tehát súlycsoporttól függetlenül, egy mezőnyben versenyeznek a tékvandósok.
Máig emlékszem arra, amikor a pályafutásom elején az egyik világversenyen összekerültem egy skót riválissal, aki több mint 190 cm magas volt és 110 kg. Egymás mellett szökdelve vártuk, hogy sorra kerüljünk. Én felnéztem, ő lepillantott rám, majd mindketten elmosolyodtunk. Vicces és egyben nyomasztó érzés volt. Hasonló helyzet állt elő néhány évvel később a finnországi Eb-n, ahol egy hasonló adottságokkal rendelkező finn ellenfél tört előttem. Neki nem sikerült, nekem igen, így én jutottam a döntőbe, ahol később negyedik helyezést értem el.
Adódik a kérdés, miként lehet kompenzálni az ellenfelek hatalmas fizikai fölényét.
Edzőm kérése, hogy küzdelemben az egyéniségemet helyezzem előtérbe. Ez egy bonyolult szakmai kérdés, amire külön tréningezünk. Az erőtörésnél szemléletesebb a dolog: egyszerű, általános fizika. Ha az ellenfelek nagyok és erősek, akkor nekem a lehető legjobb technikát felvonultatva gyorsnak és pontosnak kell lennem. Azt hiszem, az eredményeim alapján jó úton haladok.
Nikolett idei versenynaptárában több mint húsz viadal szerepelt, a koronavírus-járvány aztán négy megmérettetést követően ezt is keresztülhúzta.
Mint mindenkit, engem is megdöbbentetett az, ami körülöttünk zajlik a világban. Sokáig azt éreztem, hogy ez valami rossz álom és már nagyon nyomasztó, hogy nem ébredek fel. Először távolinak tűnt a probléma, aztán elért bennünket is. Kínán kívül szinte mindenhol vannak ismerőseim, versenyzőtársaim, akikért aggódtam. Most pedig már a családomat és magamat kell védenem. Át kellett gondolnom mindent, a munkámat, a felkészülésemet és a versenyzésemet is. Szerencsére a lakóhelyem, Bánd önkormányzatának segítségével korábban kialakítottunk egy edzőtermet, ahol bármikor bármennyit tudok készülni. Mostanára már összeszedetten tudok készülni ebben a zavaros helyzetben, aminek még csak megjósolni sem lehet a végét.