A 2010-es évek elég markánsan mutatták meg, milyen irányba halad a világ: bár az internet már a 90-es években megjelent és elérhetővé vált, a technológia pedig a 2000-es évek első évtizedére is hatalmas fejlődést mutatott, talán olyan meghatározóan soha nem uralták ezek a vívmányok az életünket, mint az elmúlt tíz évben. És nem véletlenül írtam, hogy uralták: az online közösségi hálózatok, az újmédia például bizonyítottan befolyásolják, hogyan érezzük magunkat, vagy éppen hogyan tájékozódunk a világban. Az online térben való jelenlét ma már szinte mindenkitől elvárt, a gazdasági szereplőktől kezdve egészen a civilekig, hiszen – hogy egy klasszikust idézzünk – aki kimarad, az lemarad, és vica versa.
A koronavírus-járvány erre végképp ráerősített: online megoldások nélkül az elmúlt hónapokat még nehezebb lett volna végigcsinálni – talán lehetetlen is. Mindez azt jelentené tehát, hogy a jövő egyértelműen az online létezés irányába mutat? Ezzel együtt pedig mindent a technológia fog meghatározni az életünkben?
Megdönthetetlen válasz természetesen nem létezik, hiszen már az elmúlt években is láttunk olyan megmozdulásokat, amelyek azt mondják: nem lehet és szabad mindent az online világra feltenni – már csak azért sem, mert mi még mindig nem robotok vagyunk, és ép ésszel, lélekkel nem lehet bírni mindazt, ami az online létezés velejárója: az állandó készenléti állapot, a folyamatos gyorsulás, a valóságtól való eltávolodás.
A jövő kérdéseit kutatni mégis rendkívül érdekes, ezért a Veszprém Portré legújabb lapszámában arra igyekszik választ adni, az eddigi tapasztalatok és tendenciák milyen lehetséges jövőképeket festenek.
A magazinban például átfogó anyag olvasható arról, hogyan alakult és alakul át a mindenkit befolyásoló média, mit hoz magával az, ha mindenki tartalomgyártóvá válik, vagy ha hiteles források helyett csak az ismerősök által megosztott tartalmakra hagyatkozunk a tájékozódásnál. Mindezekről dr. Fehér Katalin Fulbright és Bolyai ösztöndíjas kutatóval beszélgettünk, míg Klausz Melinda közösségi média szakértőt többek között arról kérdeztük, hova futhat ki a Facebook, hogyan alakultak a járvány alatt a fogyasztói szokások, vagy például egy vállalkozás működtetőjeként megtehetjük-e, hogy teljesen ignoráljuk a közösségi médiát
De számos kérdést vet fel az okos megoldások területe is. Kétségtelenül rengeteg haszna van annak, ha az adatok összegyűjtésével, algoritmusok segítségével hatékonyabbá válik például a városi közlekedés, vagy az ügyintézés, Dobos Attila szerint ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a jogi oldalról sem, ahogy arról sem, hogy okos város például nem jöhet létre okos polgárok nélkül: minden fejlesztésnél figyelembe kell venni a felhasználók igényeit és képességeit is.
Mi személy szerint hiszünk abban, hogy a személyes találkozásoknak még mindig hatalmas ereje van, és ezt épp az elmúlt években óriásit lépett startup világ támasztja alá. Bár a szférában rengeteg az online megoldás, az ökoszisztéma építéséhez például elengedhetetlenek a személyes beszélgetések, ötletelések is. Gyenese Balázs üzleti tanácsadóval fejlesztési lehetőségekről, a közösség erejéről, a közösségi irodák és a kollaboráció fontosságáról, a jövő alakulásáról beszélgettünk.
De megkérdeztük néhány intézményvezetőt, vállalkozót is arról, az ő tapasztalataik szerint mennyire lehet csak a digitális megoldásokra támaszkodni, a jövő kutatása mellett pedig egy kis múltidézésre hív a lap: négy, korábban már szerepelt interjúalanyunkat – Szakács Tibort, Csapody Kingát, Csík Richárdot és Tornyos Balázst – kértük meg, hogy meséljenek arról, hogyan változott meg az életük, mennyire váltak be az elképzeléseik, mióta utoljára beszélgettünk velük.
A Tárlat rovatban emellett Dévényi Tamás építész mesél a szakmához fűződő kapcsolatáról, munkáiról, míg a CsendTér rovatban a kikapcsolódáshoz adunk ismét tippeket.
A Veszprém Portré legújabb száma ide kattintva érthető el.
