Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

A jól sikerült nyaralás csak tökéletesen megtervezett lehet?

2020. szeptember 29. 4:00
Mindenki tökéletes nyaralásra vágyik. Olyanra, ahol aztán majd jól kipihenheti a gyötrelmes hétköznapokat, ahol nincs főnök, nincsenek feladatok és mindenki nagyon boldog. De létezik-e ilyen egyáltalán?

Azon emberek közé tartozom, aki nem szereti és mondhatni elég rosszul viseli a nagyobb és főleg hirtelen bekövetkező változásokat. Szeretek mindent apró részletekbe menően megtervezni és megszervezni az élet bármilyen területéről legyen szó. Sokan úgy gondolják, lassan már beteges, amit csinálok, mégis én így érzem jól magam, ettől vagyok boldog. Spontaneitás - a szó, amit ilyenkor mindig sokat hallok, és ami távol áll tőlem. De mégis rá kellett jönnöm, hogy nem kell pánikba esni, főleg ha van idő a B terv kidolgozására. Kijelenthetnénk, hogy a 2020-as év ebből a szempontból nem az én évem, ám mégis „szerencse”, hogy még a nagy terveim megvalósulása előtt tudtam átgondolni, valamint újratervezni az évem utazás és élmények szempontjából.

Év elején már tudtam, mikor és miért éppen abban az időpontban szeretném a szabadnapjaimat a munkahelyemtől távol eltölteni. A karantén után megújulva, erővel telve kezdtem szervezni nyári pihenésemet, ami aztán a várva várt pillanat előtt egy héttel ismét, mint egy egyszerű tollvonással áthúzásra került. Akik hasonló cipőben járnak szervezés és életük apró részleteinek megtervezése kapcsán tudják, milyen érzések kavarogtak akkor bennem. Visszatekintve arra az egy hétre ma már tudom, nem is baj, hogy hagytam, hogy sodródjak az árral, hogy az élmények alakítsák napjaimat és a legfontosabb, hogy azt éreztem azokban a napokban, hogy boldog vagyok.

A XXI. század a boldogságfetisizmus kora; mindenki azt ígéri, hogy az Ő termékével, szolgáltatásával teljesebbek és boldogabbak leszünk. A boldogságról pedig azt gondoljuk, hogy akkor mindig mindenhol 100%-osan jól érezzük majd magunkat: folyamatos öröm, nyugalom, szeretet, és mindeközben persze 0% szomorúság, harag, félem, szorongás, magány, kedvtelenség, fájdalom. Kimondva, vagy kimondatlanul, de végtére is a boldogság az életünkben nemcsak egy cél, hanem egyenesen elvárás; boldognak lenni ugyanis kötelező.

A nyaralás innen nézve hatványozottan nehéz ügy: arról ugyanis konkrétan meg is mondják, hogy akkor jó, ha közben örömöt, boldogságot, izgalmat, kalandot élünk át. Ha ez nem így történik, akkor az egy rosszul sikerült nyaralás. És mivel nem szeretnénk a kudarcokban amúgy is bővelkedő életünkben még egy kudarcot, mindent megteszünk, hogy a sikertelen nyaralásnak még az elvi lehetőségét is kizárjuk.

Miért van az, hogy a nyaralás paradox módon az egyik legfeszültebb időszak az életünkben?

Valljuk be, sokan vagyunk úgy, hogy annak érdekében, hogy a szabadságot majd sikeresnek mondhassuk, az azt megelőző héten napi 12 órákat dolgozunk, hogy előre letudjuk, amit le kell, és nyugodtan elmehessünk nyaralni. Aztán csodálkozunk és haragszunk magunkra, ha a pihenésre szánt idő első napjaiban is a munka körül forognak a gondolataink.

A garantáltan boldog nyaralás érdekében nagy költségekbe verjük magunkat (ne adj’ Isten hitelt veszünk fel), hogy egzotikus helyre menjünk, és végre biztosan jó élményeink legyenek, közben meg már azon feszülünk, mennyit kell majd dolgozni, hogy visszafizessük, kigazdálkodjuk az ott elköltött pénzt.

Vagy olyan sűrű programot állítunk össze, hogy egyfolytában rohanunk az ismeretlen városban, nem hagyunk időt arra, hogy megérintsen minket a hangulat, vagy a hely szelleme, mert már menni kell tovább, hátha majd az a látványosság, vagy az a kiállítás, vagy az a pékség olyan élményt ad, amit elvárunk. Aztán a végén fáradtabbak, kimerültebbek vagyunk, mint indulás előtt.

„A valódi nyaralás nemcsak a „kötelező” boldogságról szól, hanem arról is, hogy elengedjük a nehézségeket”.

– nyilatkozta Dr. Márky Ádám orvos, mindfulness oktató a pszichoforyou.hu ezzel a témával foglalkozó cikkében.

Szóval mit tehetünk?

Tekintsünk úgy a nyaralásra, mint egy kis pufferidőre, amiben egyik állapotból csupán „átlibbenünk” egy másik állapotba, amelyben van egy kis időnk megfigyelni, elfogadni, és így elengedni a bennünk felgyülemlett nehézségeket, kudarcokat vagy akár sikereket. Azaz elengedni azt a vágyat és elvárást, hogy ezek nem lehetnek részei a boldog életnek.

Visszatérve a vakációról mindenkinek az első kérdése az volt, hogy "hol voltál nyaralni"? Meglepő arcok, kikerekedett szemek néztek vissza rám, mikor a válasz elhagyta a számat: 

"Otthon voltam." 

Bánnám, hogy idén nem a tengerparton vagy a közeli flancos hotelben töltöttem július végi napjaimat? Egyáltalán nem. Mit csináltam ehelyett? Azok az emberek körében töltődtem fel, akik a legfontosabbak számomra; olyan szabadidős tevékenységekre volt időm, amiket egy hosszúra nyúló munkanap után, mikor még a mosogatni való, és a vasalandó ruhák is várnak, nem biztos, hogy be tudok sűríteni az estémbe. Kicsit magammal és magamban voltam. 

Mit tanultam én a nem munkával töltött egy hétből?

Egész életünkben sem, de nyáron kifejezetten ne várjuk görcsösen az új pozitív élményeket, csak figyeljünk és legyünk nyitottak a tapasztalatra, akár jó, akár rossz. Akkor fog „sikerülni” a nyaralás, és végső soron az életünk is, ha megtanuljuk ezeket a belső tapasztalatokat elfogadni. Amint képesek leszünk arra, hogy ezeket ne elnyomni akarjuk, máris sokkal kisebb lesz az életünkre gyakorolt hatásuk.

Krónusz-Riskó Annamária
további cikkek
Megfelelések a világ felé; te melyik pontban ismersz magadra? Hétvezér Megfelelések a világ felé; te melyik pontban ismersz magadra? Bizonyára mindannyian hordozunk magunkban megfeleléseket, nem csak önmagunk, nem csak a szüleink és közeli hozzátartozóink, szeretteink felé, hanem megfoghatatlan, körbe határolhatatlan dolgok felé is, mint a világ. A sejtjeinkig berögzült megfelelésekre történő ráismerés igazi felszabadultságot hozhat, de ezen túl nem árt elengedni is azokat... Akinek nem inge, persze ne vegye magára. 2024. október 7. 21:36 Meglátni a gyermek szemében a láthatatlant Hétvezér Meglátni a gyermek szemében a láthatatlant Gondolatok a szülő-gyermek kapcsolatról, az együtt töltött idő fontosságáról. 2024. szeptember 30. 22:18 Az őrület és zsenialitás tényleg kéz a kézben jár? Az őrület és zsenialitás tényleg kéz a kézben jár? Sokszor hangzik el olyan emberektől, akik nincsenek felvértezve a műelemzés szakavatott tudásával, hogy a történelem író, költő, festő, vagy éppen zeneszerző nagyságai azért tudtak olyan műveket alkotni, amikkel kibérelték a helyüket a halhatatlanok között, mert valójában egyikük sem volt normális. Na jó, ez így elég pejoratív és a legkevésbé sem píszí. Az viszont már statisztikai adat, hogy számos művészóriás küzdött mentális, vagy testi betegséggel. Sőt, a kortársak kórképe is árulkodó. 2024. szeptember 24. 14:42 Nézzünk el Japánba, ha érdekel ott mivel jár a mesterséges intelligencia: bizarr szex és kiüresedett kapcsolatok Hétvezér Nézzünk el Japánba, ha érdekel ott mivel jár a mesterséges intelligencia: bizarr szex és kiüresedett kapcsolatok Kicsiny hazánkba, ahol még a vonat sem jár- csak hébe-hóba – és ahol a telefon tiltott eszköznek számít a svájci bicska mellett az iskolákban, az elmúlt egy-két évben ezen tulajdonságokkal párhuzamban berobbant a mesterséges intelligencia-láz. A Terminátor filmeken szocializálódott X- és Y-generációk pedig a már meglévő életközepi válságuk mellé hozzácsapták azt az érzést is, hogy innentől kezdve soha többé nem lesz szükség rájuk, a munkájuknak semmi értelme ezentúl és így az életüknek sem. 2024. szeptember 15. 21:43

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.