Engem nem zavar, ha valaki (behelyettesítendő bármely szexuális kisebbségre utaló jelzővel), amíg otthon a négy fal között csinálja.
Ismerős és már-már elcsépelt mondat, amivel a toleranciaháború zavarosában próbálnak elevickélni azok, akik nem akarnak felülni az LMBTQ (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, Queer) mozgalom hajójára, de a szélsőséges homofób csoportokkal sem azonosulnak. És, ha jobban belegondolunk, talán nekik van leginkább igazuk. Ez az egy mondat bármennyire is közhelyszerű lett, magába foglalja, hogy egy embert nem lehet pusztán a szexuális irányultsága miatt megbélyegezni, ugyanakkor nyilatkozik arról is, hogy ennek a kérdéskörnek aztán végképp nem kellene a nyilvánosság előtt szerepelnie. Egyszerűen az, hogy valaki homo- vagy heteroszexuális nem büszkeség kérdése, ahogy azt a Pride és sok másik LMBTQ-val fémjelzett rendezvény hirdeti.
Ezekből pedig akad bőven, pár napja Veszprémben is megrendezték az első hivatalos LMBTQ party-t az egyik szórakozóhelyen. Kellett, mint egy falat kenyér...
Persze, ha a szervezők részéről csupán marketingfogás volt ezen tematika köré felfűzni az estét, akkor valószínűleg elérte a célját, hiszen országos visszhangot is kapott a rendezvény, igaz nem éppen pozitív kontextusban.
Ha viszont a Facebook-esemény alatti szöveg valóban őszinte volt, és hiánypótló eseménynek szánták a homo- és biszexuális közösség tagjainak, valamint a velük szimpatizáló embereknek, akkor ideje lenne nyitottabb szemmel járni nekik is Veszprémben, mert hibás teóriát állítottak fel a városról.
Hiszen, ha valamivel nem lehet vádolni Veszprémet, az a kirekesztés és a sokszínűség megtagadása. Hogy is merülhetne fel ez Európa leendő kulturális fővárosában, ahová eddig is – az idei COVID-dal sújtott évet leszámítva – turisták tízezrei látogattak el. Ahol a belvárosi szórakozóhelyek környékéről, ha hosszasan bújjuk az internetes fórumokat, akkor sem találunk olyan bejegyzést, ami a homoszexuálisok kirekesztéséről, attrocitásról szólt volna. Veszprémben nem masíroztak szélsőséges homofób csoportok sohasem, egyszerűen ebben a városban megértették a négy fal jelentését.
És mi ennek az eredménye? Egy nyugodt, békés együttélés. Jó értelemben vett állóvíz, amibe felesleges követ dobni még egy mezei szombat esti LMBTQ bulival sem.
Ezt hagyjuk meg a „haladó” nyugati társadalmaknak, ahol éppen ugyanezek a toleranciaharcosok égetik fel az Egyesült Államokat, igaz ott egy másik kisebbséget kifelhasználva.
I have a dream – hogy a nagy klasszikust idézzem. Van egy álmom egy olyan fővárosi Pride-ról, ahol a homoszexuális nők nőként felöltözve, a férfiak férfiként viselkedve vonulnak fel a szivárványos zászló alatt, semmi jelét nem mutatva szexuális orientációjuknak, annak, ami a négy fal közé tartozik. Egy ilyen esemény lenne a csodafegyver, ezzel lehetne kihúzni a méregfogát az ellentéteknek. De csak egyszer lenne rá szükség. Egyetlen egyszer, hogy a meleg közösségek lerombolhassák a sok előítéletet, amelyeket jelenleg pont, hogy az ilyen zászló alatt szerveződő események erősítenek leginkább. Hiszen jelenleg minden van, csak tolerancia nem az ő részükről másokkal, más világnézetű és értékrendű emberekkel szemben.
Viszont valószínűleg, akik ezen részt vennének, vagy megszerveznék ezt a nevezzük alternatív Pride-ot, azok ugyanúgy a négy fal között maradnak és eszükbe sem jut az utcára, Facebook-ra és szórakozóhelyekre vinni azt, ami nem oda tartozik, egyszerűen csak hasznos és egyenjogú tagjai szeretnének lenni a társadalomnak, ami viszont a legkevésbé sem szexualitás kérdése, sokkal inkább az intelligenciáé.
