A Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár színháztermében kíváncsi, a kultúrát ismét ízlelgetni vágyó közönség toporgott. Nem csupán a zenészeknek, de a nézőtér soraiban ülőknek is „nehéz” lehet a nagy visszatérés, hiszen a sok koncertmentes hónap mintha megbénította volna a várakozó tömeget.
„Valami feszültséget érzek, csak nem tudom, mi az oka” – szólalt meg Süle Zsolt a billentyűk mögül, ahogy a tömegre pillantott, majd elmosolyodott, és ígéretet tett az észlelt jelenség feloldására. Nem csak zenéjükből adódik, hogy a feszültség oldása szinte magától értetődő, de Trócsányi Gergő énekes-szövegíró és Süle Zsolt kettőse – a zenészekkel kiegészülve – olyan csapatot alkot, hogy a közönség száz százalékig velük tud menni, és ösztönösen biztosítják, hogy senki ne maradjon „kívül”, legyen szó szórakoztatóbb, vagy komolyabb hangvételű szerzeményről.
A koncert alatt végre el tudtuk felejteni az elmúlt – pandémiás –, valamint az előttünk álló bizonytalan időszakot; másfél óráig se vírus, se karantén, csak az ÉSTE.
Süle Zsolt kérésünkre szívesen nyilatkozott az elmúlt időszakról, mint mondja: „Nekem hatalmas szerencsém volt, mert amikor kihirdették a veszélyhelyzetet, körülbelül akkor kért fel Vándorfi László A szép, a szende és a szeleburdi című mesejáték zenéjének megírására, tehát az elmúlt időszakot gyakorlatilag a stúdióban töltöttem. Ráadásul nem csak a zenéjét, de a szövegét is komponálhattam, így már-már társszerzője voltam Lacinak, ami felemelő érzés volt."
Fotó: Kovács Bálint (archív)
A zenésznek tehát volt feladata, bár, mint mondja a vírus rendesen átírta a koncertnaptárjukat: „Idén elég sok helyre hívtak bennünket, például mentünk volna Fishing on Orfűre is, így azért fájó volt ez az időszak, de nagyon termékenyen telt. Gondolkodom egy szólólemezen is, új dalokat mindenképpen felvennék lassan.
Gergővel is sok szöveget írtunk, tehát az alkotás szempontjából jó időszak volt,
illetve kisebb koncertjeink azért voltak, például falunapokon. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a vidéken, zárt közösségben élők mennyire befogadók voltak. Én is vidéki vagyok, így bátrabban lehetek előítéletes, és megmondom őszintén, elgondolkodtam van-e ennek a műfajnak ott létjogosultsága. Teljesen rácáfoltak erre a gondolatomra."
Zsolti a balatoni koncertről így szólt: „Ma egy kicsit örömzenélni jöttünk, nincsen semmi különleges koncepció. Korábban sokat gondolkodtunk azon, legyen-e tematika, de az a helyzet, hogy spontán jól működik. Egymásra nézünk, és gyakorlatilag tudjuk, merre kell menni. Merünk közben változtatni, és persze elsülhet rosszul is, ha nem tudunk egymásra kapcsolódni, és ha nem tudunk egyfajta furcsa pár lenni a színpadon Gergővel."
Zsoltinak és Gergőnek külön mederben is folynak zenészi tevékenységeik, az ÉSTE Formáció tulajdonképpen még egészen fiatal: „Öt éve dolgozunk együtt ebben a formációban, azért az még nem nagy idő, ráadásul egészen más személyiségek vagyunk. Az elején kérdés volt bennem, hogy vajon tudok-e azonosulni Gergő lelkivilágával, de azt éreztem, hogy megláttam benne valamit, amit mások nem feltétlenül, és a közönség is rá tud csodálkozni, hogy milyen is ő. A szövegeit olvasva azt érzem, te jó ég, ez is én vagyok.
Valószínűleg bennem is megvan ez a fajta zsiványság, ez az ördögi lény, amit nem gondoltam volna.
Valószínűleg Gergő kellett hozzá, hogy felszínre jöjjön, erre jó példa, amikor egy dalszövegbe beleírtam egy káromkodást, de rögtön jeleztem Gergőnek, hogy ide majd természetesen kitalálok valami mást. De azt mondta, nem, ezt érezted, amikor írtad, akkor maradjon így. Ez sok gátat szabadított fel bennem, szinte lemeztelenedtem. Életemben először azt éreztem, vessetek a mókusok közé, ez vagyok én!"
