A koronavírus-járvány tavaszi időszaka alatt a legkedvesebb elfoglaltságunk a természetjárás, a sétálás lett. Még olyanok is (újra) felfedezték maguknak a túrázás és a kempingezés örömét, akik addig boldog remeteként éldegéltek a kuckójukban és elképzelhetetlennek tartották, hogy valaha a természet lágy ölén aludjanak.
A karantén alatt megszépült mindaz, amitől idegenkedtünk, mostanra azonban többé-kevésbé visszaállt a hétköznapi életünk rendje. Már nem azért üresek az utcák és a parkok, mert kijárási korlátozás lenne, hanem mert meglepő gyorsasággal itt termett az ősz, és a hideg, esős, borús napokon nem szívesen dugjuk ki az orrunkat.
FOTÓ: STANISLAW PYTEL, GETTY IMAGES
Idehaza a jókedvet és a szabadban végezhető tevékenységeket többnyire a napfénnyel és a meleggel kötjük össze, csakhogy ez a hozzáállás meglehetősen veszélyessé tud válni egy olyan időszakban, amikor már nemcsak a fény hiányával, de a járványhelyzettel és az abból fakadó bizonytalansággal is meg kell küzdeni.
Úgyhogy egy kicsit most utazzunk el Norvégiába, legalább képzeletben. Az északi népek már nem ilyen „finnyásak” az időjárást illetően: melegből és napfényből is jóval kevesebb jut nekik, mint nekünk, ők azonban ezt nem csapásként élik meg. Eszük ágában sincs a szabadban töltött óráik számát (és a boldogságukat) az időjárás függvényévé tenni – éppen ellenkezőleg.
A National Geographic magazin nemrégiben érdekes cikket közölt a norvég életérzés, a friluftsliv pozitív hatásairól és a kis trollvadász Mina Floriana Read mindennapjairól. Mina alig ötéves, de rövid élete során már több mint 300 napot aludt sátorban, és mindössze két éves volt, amikor édesapjával együtt egy 57 napos téli túrán vett részt. Nos, ez az, aminek olvastán idehaza valószínűleg eléggé elkerekedik a szemünk, pedig a Read család csak saját kultúrájuk hagyományait és a friluftsliv koncepcióját követi.
FOTÓ: SCOTT GOODWILL, UNSPLASH
A szó nyersfordítással talán annyit tesz, mint szabad levegőn élni, azaz minél több időt tölteni a szabadban, függetlenül az időjárás előrejelzéstől. A kifejezést eredetileg a híres drámaíró, Henrik Ibsen használta először 1859-es On the Heights című versében, amely egy farmer egy éven át tartó vándorlását írja le a vadonban, amit követően a férfi végleg hátat fordít a civilizációnak.
A friluftsliv ugyanakkor nem csupán azt jelenti, hogy hosszú vándorutakra indulunk, napestig járjuk a természetet vagy éppen kempingezni indulunk. A friluftsliv nem is csupán a cselekvésről szól, hanem inkább egy életérzésről (akár csak a dán hygge vagy a svéd lagom): arról, hogy töltsünk minél több időt a szabadban, kiránduljunk nagyokat a barátokkal, piknikezzünk, menjünk el piknikezni vagy csak sétáltassuk meg a kutyát egy csípős novemberi reggelen. Függetlenül attól, hogy épp esik, fúj vagy keményen fagy.
Szakadjunk el végre annak gondolatától, hogy egyes tevékenységeket csak zárt térben lehet folytatni és a telet meg a hideget csak a kályhára csavarodva lehet átvészelni.
FOTÓ: UNSPLASH
Kutatók régóta állítják, hogy a szabadban töltött idő jelentősen megemeli a boldogságszintünket – egy, a Nature magazinban megjelent 2019-es tanulmány szerint például már heti két óra természetben töltött idő javítani tudja a közérzetünket. (Mindez pedig azt is megmagyarázza, miért végeznek rendre előkelő helyen a norvégok a világ legboldogabb nemzeteinek listáján.) De nemcsak a hangulatunkra van jótékony hatással, ha minél több időt töltünk odakint: veterán katonákkal végzett kutatások azt is bebizonyították, hogy az olyan szabadidős tevékenységek, mint a kertészkedés vagy éppen a vad-vízi evezés, képesek a poszttraumás stressz szindrómát is enyhíteni.
Lehet, hogy mi nagy többségben nem vagyunk veterán katonák, de a koronavírus-járvány a mindent felforgatón erejével bizony komoly traumát jelent, még akkor is, ha már nem vagyunk karanténba zárva: bizonyos szinten még mindig meg van nyirbálva a szabadságunk, sokan vesztették el szeretteiket, munkahelyüket, egy teljesen új szituációhoz kell alkalmazkodni, ráadásul még mindig nem tudni, mikor lábalunk ki ebből az egészből, és hogyan. A bizonytalanság az elme gyilkosa, így tehát óriási szükségünk van rá, hogy valamiképpen legyőzhessük azt a szorongást, amit ilyen-olyan szinten valahol azért mindannyian megélünk.
FOTÓ: JURE GASPARIC, ALAMY STOCK PHOTO
Szóval vegyünk példát tavaszi önmagunkról, és irány a szabad levegő, a természet! És ne azt nézzük, hogy borongós odakint az idő vagy hogy egy pulóverrel többet kell felvenni. Mert ahogy a norvégok mondják:
nincs rossz időjárás, csak rossz öltözet. Meg rossz hozzáállás.
Kezdjük piciben, menjünk el egyet sétálni munka után, és nézzük meg közben, valójában milyen csodákat hoz magával a hideg idő a falevelek sárgára és bíborra színezésével, a levegő felfrissítésével.
Az ország egyik legszebb helyén lakunk ráadásul, van bőven muníció, hova menjünk, mit csináljunk – az elmúlt időszakban mi is adtunk hozzá jó pár tippet a Tekeres-völgyről vagy éppen a Jutas Vitéz kilátóról készült videóinkkal.
