Noha R. Kiss Lenke szobrászművész már huszonhat éve nincs velünk, egyáltalán nem merült feledésbe. Farkasné Molnár Csilla észben tartotta a jeles évfordulót, és minden követ megmozgatott, hogy méltóképpen emlékezzünk meg az alkotóról és munkásságáról születésének századik évfordulóján. Ebben partnerre talált Herth Viktória művészettörténészben, s kettejük révén csakhamar összeállt a konstelláció: az ünnepséget a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém Megyei Tagozata és a Művészetek Háza Veszprém égisze alatt szervezték meg.
Szerda délután Porga Gyula polgármester köszöntötte a Korsós lány szobra körül gyülekezőket. Rámutatott, hogy egy képzőművész munkásságát többféleképpen meg lehet ítélni: a szakmának megvannak a maga mércéi erre, ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a közönség – és a közösség – miként viszonyul az alkotásokhoz; különösen, ha azokkal nap mint nap találkozunk. A Zsuzsi-szobor belopta magát a veszprémiek szívébe, nagy találkozások, első csókok szemtanúja volt. A polgármester megjegyezte: a közös ünneplés alkalmat ad arra, hogy a művészt is megismerjük, ne csak a művét.
Erről Herth Viktória gondoskodott, aki vetítéssel egybekötött előadásban mutatta be az alkotó életpályáját, majd tárlatvezetést tartott a Dubniczay-palota folyosóin kiállított R. Kiss Lenke-munkák között.
Egy bihari kis faluból lett veszprémi művésszé
R. Kiss Lenke 1926. május 13-án született Illyén, a trianoni békeszerződéssel Romániához csatolt kis faluban. A család két évvel később átköltözött Nagyszalontára, amire Lenke igazi szülőhazájaként tekintett. 1941-ben a jobb munkalehetőségek reményében Budapestre költöztek. Édesapja kovács- és lakatosmesterként míves kovácsoltvas munkákat készített, tehetségét pedig lánya is örökölte. A család nehéz anyagi helyzete miatt fiatalon munkába kellett állnia, s közben – 1946-tól – kezdhette meg művészeti tanulmányait a rákospalotai Munkás Művészeti Szabadiskolában. 1950-ben férjhez ment Rábai Györgyhöz, majd sikeresen felvételizett a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára.
1957-ben szerzett diplomát, és a következő évben meg is kapta első köztéri megbízását: egy rákospalotai óvoda pancsoló medencéjének állat- és gyermekfigurás kompozícióját bízták rá. Második köztéri munkája volt a Korsós lány, amit pályázatra készített, és amit 1961-ben állítottak fel Veszprém főterén. A munka révén kialakult kapcsolatrendszere Veszprémbe vonzotta, pár évvel később költözött ide, amikor műteremlakást ajánlottak neki a Kittenberger Kálmán utcában. A közeli állatkert egyre növekvő forgalma azonban a kezdetben békés völgyet idővel turistalátványossággá változtatta, s ezt megelégelve az alkotó 1980-ban Balatonalmádiba települt át. Rendszeres szereplője volt a megye – és a megyeszékhely – művészi életének, munkáival nemzetközi kiállításokon is képviselte városunkat.
2000. január 18-án, hetvenhárom évesen hunyt el.
Zsuzsi hatvanöt éve tölti a vizet
A Korsós lány szobrát a Főv Tanács pályázatára tervezte meg, az alkotás végül Veszprémbe került, ahol 1961-ben helyezték el az akkor még más térszerkezettel rendelkező Óváros téren. Felavatása után a Napló egyik újságírójának javaslatára kapta a Zsuzsi becenevet, amit az alkotó nem szeretett, de elfogadott. Arra a kritikára viszont, mely szerint a szobornak túl vaskos a lába, így reagált:
“Csak azt kérem, ne nézzék igy, részleteire bontva a szobrot. Egy műalkotást mindig a kompozíció egészében, sőt a térbe helyezve kell bírálni. Higgyék el, hogy a szobrot éppen ilyen lábakkal kellett megformálni, hogy az összkép és a kút hatása a téren megfelelő legyen.”
A Korsós lány évtizedekig öntötte a vizet a téren soha ki nem fogyó korsójából, mígnem a rendszerváltást követően új idők köszöntöttek be. A kilencvenes évek elejére az önkormányzat kinőtte a Kapuváry-házat, s így új városháza után kellett nézni. A választás az Óváros tér 9. szám alatt álló épületegyüttesre esett – ezzel pedig szükségessé vált mind az épületek, mind a tér felújítása. Zsuzsi évekre eltűnt a szemünk elől, és csak 1995 nyarán tért vissza – néhány méterre eredeti állomáshelyétől, amikor augusztus 20-án az alkotó jelenlétében ünnepélyes keretek között avatták újjá.
