2021. január 18.
//
Piroska névnap

Tökös derelyétől a tündekenyérig, avagy kulináris kalandozások az irodalomban

2020. november 5. 4:00
Harry Potter varázsvilágát nemcsak a mágia, de a szellemes édességek miatt is szeretjük, és Willy Wonka csokoládéját sem vetnénk meg. Megnéztük, a valóságba mennyi ültethető át belőlük.

Spoiler: meglehetősen sok. Bár Bogoly Berti Mindenízű Drazséját valószínűleg soha nem fogjuk tudni maradéktalanul leutánozni, meglepően sok irodalmi étel receptje elérhető. Rövid kutatás után például számos gasztroblogra találhatunk, amelyek kifejezetten arra szakosodtak, hogy elkészítsék Willy Wonka forró jégkrémét, Micimackó mézes süteményét vagy éppen a tündék kenyerét – persze félig-meddig a saját fantáziájukra támaszkodva. A hosszú, sötét őszi-téli éjszakák ellenszereként mindenesetre remek móka lehet megsütni a kedvenc regényeinkben szereplő desszerteket, ezért most mi is hoztunk négy receptet négy híres fantázia regényből.

Tökös derelye – Harry Potter és a bölcsek köve

„Mikor Dursleyéknál lakott, soha nem volt pénze édességre, így most elhatározta, hogy annyi Mars szeletet vesz, amennyit csak elbír. A büfésnő azonban nem tartott Mars szeletet. Árult viszont helyette Bogoly Berti féle Mindenízű Drazsét, Drubli legjobb fúvógumiját, csokibékát, tökös derelyét, kondéros kekszet és varázspálca nyalókát – hogy csak néhányat említsünk a sok furcsaság közül. Harry hírből sem ismerte ezeket, de mivel semmiről nem akart lemaradni, minden fajtából vett egy keveset.”

A rajongók körében a vajsört leszámítva talán az egyik legnépszerűbb csemege a Roxfort Epressz büfés boszorkányánál kapható tökös derelye, amivel már rögtön a Harry Potter első kötetében találkozhatunk. A regényfolyam legtöbb étele egyébként a tradicionális brit gasztronómiára épít, így a derelye is: Rowling eredendően a cornish pasty-t, egy vajas/hájas/linzeres tésztabundába töltött húsos-zöldséges ételt gondolta tovább – a Feast of Fiction bloggerei pedig ezt a receptet.

HOZZÁVALÓK

A tésztához

1/4 csésze liszt
1 evőkanál cukor
1/4 teáskanál só
1/2 teáskanál sütőpor
8 evőkanál vaj, darabokra vágva
4 evőkanál víz

A száraz hozzávalókat egy tálban öntsük bele, majd robotgéppel keverjük el, miközben darabonként hozzáadjuk a vajat és végül a vizet is. Ha kész, rakjuk hűtőbe a töltelék összeállításának idejére.

A töltelékhez

3 tojás
1 (közepes méretű) sütőtök
1/2 csésze habtejszín
1/2 csésze barnacukor
2 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál őrölt gyömbér
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
1/2 teáskanál őrölt szegfűbors
1/2 teáskanál só

A sütőtököt vágjuk fel, majd vájjuk ki belőle a magokat és a szokott módon süssük meg. Ha kész, kaparjuk ki a belsejét és pürésítsük. A pürét keverjük össze a tojásokkal, a tejszínnel, a cukorral és a fűszerekkel. A keveréket tegyük tepsibe és először süssük 220 fokon kb. 10-15 percig, majd 180 fokon további 30-40 percig.

A tésztát vegyük ki a hűtőből, nyújtsuk ki linzertészta vastagságúra és linzerszaggatóval vágjunk belőle köröket. A körökbe osszuk szét a tölteléket és hajtsuk őket félbe, a széleket benyomkodva. A tetején érdemes egy kicsit bevagdosni a tésztát és tojásfehérjével megkenni a táskákat, amiket 200 fokon 10-15 percig kell még sütni.

Lembas, a tündék kenyere – A gyűrűk ura

“Most, hogy újra leszállt az este, Frodó csak üldögélt térdére hajtott fejjel, karja bénán csüngött a földre, tenyere a földön nyugodott, s az ujjai meg-megrándultak. Samu figyelte, míg csak mindkettőjüket el nem rejtette egymás elől az éjszaka. [...] Ami őt illeti, bár kimerült és megülte a félelem árnya, még volt némi maradék ereje. A lembas tartotta életben, ha az nincs, már rég lehever és várja a halált. Mert ha nem is lehetett vele jóllakni, és Samunak minduntalan az evésen, közönséges kenyéren, húson járt az esze, a tündék útikenyere, most, hogy csak azon éltek, és mást nem ettek, még több erőt öntött beléjük, mint eddig. Az akaratot táplálta, erőt adott rá, hogy a gyötrelmeket elviseljék, s úrrá legyenek izmaik, lábuk fáradtságán, mely minden halandó lény teherbírásának mértékét meghaladta.”

Tolkien regényeiben a tündék kenyerének, a lembasnak fontos szerepe jut: Frodó és Samu Galadrieltől, a tündekirálynőtől kapják ajándékba, a vékony, de annál laktatóbb úti kenyér ugyanis a legnehezebb helyzetben is erőt ad. „Egy falat elég belőle, hogy egy felnőtt ember gyomrát megtöltse” – mondja róla Legolas a filmekben, s bár ez a valóságban minden bizonnyal nem állja meg a helyét, rajongóknak kötelező kipróbálni – a Nosalty-n találunk is hozzá receptet.

HOZZÁVALÓK

180 g finomliszt
2 teáskanál sütőpor
1 kávéskanál só
17 dkg hideg vaj
90 g nádcukor
1 evőkanál juharszirup
1 ek golden szirup
2 dl habtejszín
reszelt citromhéj
1 teáskanál vanília kivonat
1 kávéskanál fahéj
1 teáskanál őrölt kardamom
1 teáskanál narancsvirágvíz
10 dkg pekándió vagy mandula a díszítéshez

A száraz hozzávalókat keverjük össze egy tálban, majd a keverékbe morzsoljuk bele a vajat. Adjuk hozzá a juharszirupot, a golden szirupot, a vaníliakivonatot, a narancsvirágvizet és a tejszínhabot, majd egy fakanállal dolgozzuk össze az egészet. Ezután fél órára hűtőbe tesszük a keveréket. Közben a sütőt melegítsük elő 200 fokra és béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral. Vegyük ki a tésztát a hűtőből és formáljunk belőle kb. 10-12 db, egy nagyobb sárgabarack méretével egyenlő golyót, majd tegyük őket a sütőpapírra. Ezután egy nyomóhengerrel alakítsunk belőlük kb. 10x10 cm-es, 4 mm vastagságú négyzeteket. A négyzetekbe vágjunk átlósan egy kis mélyedést, az így kapott háromszögekre pedig helyezzünk pekándiót. Az előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Akkor jó a tészta, ha kívül kissé ropogós, belül viszont puha – mint a lénzerfélék. Tálalásnál díszíthetjük borostyánlevéllel – a történetben ebbe csomagolták a lembast.

Wonka-féle Tejszínpompás Mártott Mokka Nugát Csuda – Charlie és a csokigyár

„- Kérek egy Wonka-féle Tejszínpompás Mártott Mokka Nugát Csudát! – mondja, és összefut a szájában a nyál a születésnapi felséges csokoládé puszta gondolatára.
A pult mögött jól táplált, gömbölyű boltos áll. Vastag a szája, pufók az arca, reng a tokája. Kövér nyaka úgy türemkedik ki a gallérján, mint valami gumikarika. Hátrafordul, levesz a polcról egy tábla csokoládét, azután visszafordul, és átnyújtja Karcsinak. A gyerek kikapja a kezéből, letépi a csokoládéról a papírt, és óriásit harap. Aztán még egyet… még egyet… Ó, micsoda mennyei gyönyör! Finom, édes, tartalmas és laktató!”

Willy Wonka csokoládégyára messze földön híres, Wonka urat azonban még senki sem látta. Egy napon azonban a csokoládégyáros úgy dönt, megnyitja kapuit: az az öt szerencsés, aki megtalálja a csokikban elrejtett aranybilétát, bemehet a gyárba és külön díjban is részesülhet. A szegény Charlie-nak (a magyar fordításban gyakran Karcsi) minimális az esélye erre, egy elejtett egydollárosnak köszönhetően azonban mégis rámosolyog a szerencse. Kate Young, a The Little Library Cookbook szerzőjének jóvoltából mi is megkóstolhatjuk a híres szerencsés csokit.

Fotó: The Little Library Book CaféFotó: The Little Library Book Café

HOZZÁVALÓK

60 dkg étcsokoládé (min. 70%-os)
A párizsi krémhez (ganache)
10 dkg étcsoki
200 ml habtejszín
A sós karamella szószhoz
110 g kristálycukor
45 g sós vaj kis darabokra vágva
70 ml habtejszín
1,5 teáskanál tengeri só
A pillecukorhoz
2 tojásfehérje
10 dkg kristálycukor
2 evőkanál golden szirup
csipet só

A ganache elkészítése: Apró darabokra törve helyezzük a csokoládét egy hőálló edénybe, majd melegítsük meg a tejszínt annyira, hogy már majdnem forrjon, és öntsük a csokira. Egy habverővel keverjük össze a megolvadt csokit és a tejszínt. Hagyjuk egy kicsit kihűlni a masszát, majd fedjük le alufóliával és tegyük egy órába a hűtőbe.

A sós karamella szósz elkészítése: Egy serpenyőben, közepes lángon olvasszuk meg a cukrot amíg sötéten aranyló karamellaszószt nem kapunk. Miután levettük a tűzről, adjuk hozzá a vajat és a tejszínt, jól keverjük össze, majd tegyük egy palackba, hogy kihűlhessen. A sót szintén keverjük hozzá.

A pillecukor elkészítése: Tegyük az összes hozzávalót egy hőálló edénybe, majd vízgőz felett keverjük 5-6 percig gyorsan, amíg pillecukor formát nem kapunk.

Vegyük ki a megszilárdult ganache-t a hűtőből és jól keverjük át, hogy könnyű és levegős legyen a massza. Ezután minden elemet öntsünk át nyomóformákba. Melegítsük meg a szilikon csokiformákba kerülő étcsokoládét – először csak 27 dkg-ot olvasszunk meg gőzölgő víz felett, folyamatosan kevergetve, lehetőleg alacsonyabb hőfokon. Amint a csokoládé megolvadt (52 foknál), vegyük le a vízgőz felől és egy konyharuhába csavarva tegyük félre, hogy ne szilárduljon meg. Adjuk hozzá a maradék 13 dkg csokit és keverjük el, amíg ez a rész is fel nem olvad. Ha ez megvan, egy műanyag kanál segítségével tegyünk kis adagokat a masszából a csokiformákba, majd először nyomjunk a formákba a ganache-ból és simítsuk el őket egyenletesre. Következőként jöhet a karamella szósz, végül pedig a pillecukor. 20 percre tegyük a csokikat hűtőbe, és közben olvasszuk fel a maradék étcsokit, majd fedjük be velük a csokikat. Ha kész, másfél órára tegyük őket ismét a hűtőbe, amikor pedig kellően megszilárdultak, vegyük ki őket a szilikon formákból és fogyasszuk jó ízzel.

Szultánkenyér – Narnia krónikái: Az oroszlány, a boszorkány és a ruhásszekrény

„– Olyan unalmas inni és nem enni – nyájaskodott a királynő. – Mit szeretnél enni a legjobban?
– Csodatortát, fenség! – vágta rá Edmund.
A királynő egy másik csöppet hullajtott a hóra és a következő pillanatban egy kör alakú doboz magasodott ott, átkötve egy ezüstösen csillogó zöld szalaggal. Kinyitotta. A legfinomabb csodatorta volt benne, puha és ízletes. Edmund eddig sohasem evett ilyen finomat.”

Törökországban igazi ínyencségnek számít a szultánkenyér, vagy török csemege, így aztán nem csoda, hogy a gonosz királynő is ezzel vesztegeti meg a befolyásolható Edmundot Narnia földjén. (A csodatorta kifejezés egyébként senkit ne tévesszen meg, az csupán a borzalmas magyar fordítás eredménye.) A több száz éves édesség már a 17-18. században elterjedt az Oszmán Birodalomban, de az arab országokban is ismert, ahol lokumnak nevezik, emellett pedig Görögországban, Bulgáriában, sőt Romániában is találkozhatunk vele.

HOZZÁVALÓK

225 g cukor
1 dl víz
50 g étkezési keményítő
1 teáskanál borkősav
120 ml víz
2 narancsból nyert narancslé
1 csepp ételfesték

A díszítéshez:
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál étkezési keményítő
30 g pisztácia

A cukrot a vízzel egy lábasban összekeverjük és közepes lángon addig főzzük, amíg egynemű nem lesz. Ekkor forrásig hevítjük és folyamatosan kevergetjük, figyelve arra, hogy ne karamellizálódjon a keverék. Mikor épp felforrna, letakarékozzuk és lassú tűzön főzzük tovább a cukorszirupot keverés nélkül, amíg el nem éri a 115°C-ot. Ha eléri a kívánt hőfokot, lehúzzuk a tűzről. Egy tálban ezután készítsük el a keményítős alapot: a keményítőt és a borkősavat a vízzel együtt csomómentesre keverjük, majd közepes lángon, folyamatos keverés mellett addig melegítjük, amíg sűrű, ragasztószerű anyagot nem kapunk. A besűrűsödött keményítőhöz apránként csorgatva adjuk hozzá a cukorszirupot és az egészet melegítsük meg forrásig. Ezután még takaréklángon főzzük 20-30 percig és időnként keverjük meg. Akkor jó, ha zselés masszát kapunk. Ezen a ponton jöhet az ízesítés: a lokumot hagyományosan rózsavízzel ízesítik, de használhatunk helyette narancslevet is – utóbbi ritkábban okoz csalódást. Ehhez alaposan keverjük el a masszában a narancslevet, figyelve arra, hogy ne legyen ismét túl híg állagú az édesség. Végül színezzük ételfestékkel, a kész masszát pedig öntsük szilikonos formába és tegyük hűtőbe.

Tálalás: A porcukrot és a keményítőt keverjük össze és öntsük rá egy vágódeszkára, amire aztán ráönthetjük a megdermedt török csemegét. Vonjuk be mindkét oldalát a porcukros keményítővel és vágjuk fel őket 1,5x1,5 cm-es kockákra, majd ezek minden oldalát is forgassuk bele a porcukorba. A maradék keményítős keverékbe forgassuk bele az apróra vágott pisztáciát és szórjuk meg vele a lokum kockákat.

Bertalan Melinda