Vihar van 2020-ban, sokan átkozzák ezt az évet, és a legszívesebben átlapoznának naptárjukban a következő évre. Jogos. Új és felfoghatatlan helyzet állt elő. Az emberek – velem együtt – félnek, hisz minden bizonytalan, nincsen mibe kapaszkodni. Fogódzók pedig kellenek.
Mégis, még ebben a helyzetben is vannak megmondó, másoknál mindent jobban tudó emberek, akik mondatfoszlányokból regényeket, kész információkat gyártanak, szájhagyomány útján pedig szívesen rémisztgetik társaikat, hencegve, hogy valami új, eddig ismeretlen információ birtokában vannak, és végre kimondhatják, tovább adhatják azt.
Egy személyes példán keresztül talán más is ráismer a helyzetre: nemrég kiderült egy közeli ismerősömről, hogy már átesett a víruson, így belenyugodva a ténybe, hogy egy bizonyos – ismeretlen – ideig, de védett, megkönnyebbülve csinálta tovább a dolgát… Ugyanezen a napon körülbelül hat ember világosította fel arról, hogy egyáltalán nem is védett, nem szabad megnyugodni, hiszen ki tudja, mikor kapja el újra a vírust. Ezek csupán hétköznapi beszélgetések, elejtett mondatok, amelyek talán nem is rossz szándékkal fogalmazódnak meg, mégis, egy nyugodt ember hangulatának a kárára megy a történet. Talán idén még veszélyesebb, érzékenyebb terület az emberi lélek, kis odafigyeléssel, empátiával pedig nem borítanánk fel a másik fél érzelmi világát.
Minden ember különböző habitussal rendelkezik, mindenki máshogy reagál ilyen vagy olyan helyzetben. Aki okoskodó, most is okos. Pontosan tudja, hogyan kellett volna, pontosan tudja, miért nem így kellett volna, tudja, ki a hibás és tisztában van azzal, hogy ő maga nem hibázik, nem hibázott. Hangosan nyilvánítja ki megkérdőjelezhetetlen véleményét, a hivatkozási alap pedig a legerősebb esetben is a "valakitől hallottam" felütés.
De most vihar van, vagy, ahogy sokan mondják háború. Nem kell ekkor is jobban tudni. Nem kell most is mindenkinél okosabbnak lenni. Mert most valami sokkal többről van szó, minthogy szavakat dobálva ítéljünk, bíráljunk, okoskodjunk, semmi mondatdarabkákra alapozva. Minden ember csoda, de miért akarunk többnek látszani, mint amennyik vagyunk? Bizakodva, fegyelmezetten, csendben kell megvárni a végét...
