Év végén és év elején mindenki összegez. Sikerlistákat, csúcsteljesítményeket, best of válogatásokat olvashatunk mindenhol. Összegyűjtöttük már valaha a kudarcainkat? Visszatekintve azon negatív eseményekre, melyekből tanultunk, vagy amelyek előre vittek minket az életben? Ugye, hogy nem? Pedig még a népmesék is arra tanítanak, hogy a kudarcainkból csakis tanulhatunk, és a „hőseink” sem tökéletesek.
Gyerekkorunkban szájtátva hallgatjuk a kalandokat, de sokan felnőttként is szeretünk együtt nevetni és izgulni a főhőssel. A mese meghatározó szerepet tölt be az életünkben, mégis kevesen gondolnánk, hogy ha megtanuljuk mélyebben megérteni, gyógyító erővel bírhat.
Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy miért jó, ha felnőttként is olvasunk meséket:
A népmesékben rejlő ősi tudás felnőttkorban is rengeteget taníthat nekünk. Lássuk, mit érdemes megtanulni a mesehősöktől, akik (szinte) sosem adják fel.
A kudarc nem azonos a bukással
Minden ember életében a kudarc megélése elkerülhetetlen és bármily nehéz bevallani, de létfontosságú. A mesék szerint nem szabad, hogy a bukással, összeomlással, a célok feladásával azonosítsuk a kudarcot.
A kudarc a sikerhez vezető út része
A népmesék hősei a kudarc után nemcsak egyszer, hanem háromszor vagy még többször is újrakezdik, és útnak indulnak ugyanazért a célért. A varázsmesékben természetes, hogy a cél felé vezető úton egy terv vagy cselekedet épp nem jár sikerrel, azonban addig nem ér véget a történet, amíg minden jóra nem fordul.
A sorozatos kudarc arra figyelmeztet: nem a megfelelő úton járunk, vagy célt tévesztettünk
Előfordul, hogy miközben kitartunk, és tovább járjuk utunkat, úgy érezzük, mindent megtettünk, mégis kudarc ér bennünket. Felállunk az újabb és újabb kudarcok után, azok mégis folyton ismétlődnek, mégsem jön a várva várt siker. Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk, nem tértünk-e le a az előre megtervezett útról, nem felejtettük-e el a valódi célt.
Ha félünk a kudarctól - romlik a teljesítmény és csökken a cél elérésének lehetősége
„Úgysem sikerül! Nem vagyok rá képes!” – mondogatjuk gyakran egy-egy feladat előtt. A mese hőse soha nem kérdezi meg sem önmagától, sem mástól: „Mi lesz, ha nem sikerül elnyernem a királylány kezét?” Nem mondja, hogy: „Úgysem tudom megcsinálni, ez a sárkányfejlevágás túl nehéz nekem!” Nem kesereg, hogy: „Másoknak bezzeg simán megy az Üveghegymászás!” A mesehős csakis a sikerre figyel.
A kudarc kiszámíthatatlan, hiszen bármikor, a legszebb tündérmesében és a legpontosabban megtervezett életmesében is feltűnik. A legtökéletesebben végrehajtott feladatok, zseniálisan kiállt próbák után is felbukkan. Lehet előle futni, lehet tőle félni, és lehet őt nagy ívben kerülni, de érdemesebb megállni, szembenézni és megismerkedni vele: a meséken keresztül éppúgy, mint a valóságban, hiszen bármily hihetetlen, de tanító jellege van. Ám egyet ne feledjünk:
Az utolsó szó sosem lehet az övé!
