Legyünk őszinték, magunk is sóvárogjuk a zsúfolt vendéglők mással össze nem téveszthető moraját, a kocsmában a haverokkal a sörözést, a meccseket, a mozik villanó homályának rejtekét és izgalmát, a koncerteken egymást érő rajongók látványát és érzését, a nyári fesztiválok önfeledt napsütéses együttlétét. Olaszországban, Ausztriában, Lengyelországban lázadnak a vendéglősök, a gazdaság, elsősorban a szolgáltató szektor a túlélésért küzd, a pandémia okozta bezártság egyre szaporodó munkahelyi és családi, baráti konfliktusok, válságok és tragédiák forrása, nyilvánvaló, hogy csak ideig-óráig tartható a helyzet.
Reménykedem, hogy igaz az a nagy presztízsű amerikai Science és Nature-ben is napvilágot látott amerikai tanulmány, ami szerint a Covid-19 egy év múlva lefojtva kerül az alsóbb polcokon a helyére: halálozási rátájában az influenzánál – ami amúgy évente 400-650 ezer ember halálát okozza – is szerényebb veszélyként, a megfertőzöttek túlnyomó többségénél enyhe lefolyású náthát kiváltva.
Magyarországon a járvány mind halálozásban, mind a lélegeztető gépen lévők, mind a napi fertőzöttek száma tekintetében, nagyon nehezen és lassan, de elindult lefelé a lejtőn. Adja az ég, hogy ez így is maradjon, erre minden esély megvan. A lakosság átoltottsága, a természetes átfertőzöttség még ha lassuló ütemű növekedése, együttesen szorítja majd vissza arra a polcra a vírust. Az igazi kérdés, hogy vajon mikorra és, hogy a tavalyi nyáron kicsit visszacsent életünket újra megkapjuk-e? Igaz persze, hogy egy sokkal visszafogottabb első hullám után, de mégiscsak volt egy örömtelibb élet igenlő két hónap, Balatonnal, éttermekkel, koncertekkel, és mindennel, ami már hiányzott: kérdés, vajon, hogy lesz ez idén nyáron?
A szociálisan legösszetartóbb európai országok, a mediterrán spanyolok, az olaszok és a franciák érdekes kísérletbe kezdtek. Egyelőre csak 500 fős rendezvényeken csak negatív teszttel, vagy igazolással a víruson való átesettségről lehetett belépni, akinek egyik sem volt, annak a rendezők a belépés előtt biztosították a kulturált gyorsteszt lehetőségét. A kísérleti projekt figyelte a koncert utáni fertőzöttséget is, nagyon bíztatóan nem találtak ilyet.
Ugyan örömtelien emelkedik nálunk is az oltásra készek aránya az utóbbi időben, de a korábbi várakozásokhoz képest lassan megyünk előre, elsősorban az egyelőre kevés vakcina miatt. Tovább árnyalja a képet a közvélemény egy részének szemében bizalmi szempontból kockázatosabb kínai és orosz vakcina.
Nagy eséllyel az a prognózis, hogy a nyár elejére a vírus már befőttes üvegben lesz a spájz alsó polcán, kicsit korai volt. Vagyis arra lehet készülni, hogy a 2021-es hazai fesztivál szezonban még részben ott lesz a Covid-19 árnyéka, és az ettől való félelem.
Azt vélelmezem, hogy jogszabályi akadálya nem lesz annak, hogy 2021 nyarán már lehessen tömegrendezvényeket tartani, de szinte biztos vagyok benne, hogy a mediterrán barátaink tesztje szerinti protokoll nálunk is meghonosodik.
Ugyan a vakcina továbbra is önkéntes lesz, persze minden szereplő nyomulni fog annak népszerűsítése ügyében, de a kormány rendelettel fogja szabályozni a rendezvényekre való belépést. Vagy elektronikus és hagyományos oltási könyvvel, vagy 72 óránál nem régebbi negatív teszttel lehet majd belépni. A rendezvények, fesztiválok, sportcsarnokok előtt megjelennek majd a szervezők áltat felállított teszt-sátrak, pavilonok és konténerek: itt a nézők azon részének, akiknek sem oltási könyvük, sem negatív tesztjük nincs, önköltségen lesz lehetőségük kulturált körülmények közepette ezt pótolni.
Mindez kötelező lesz valamennyi dolgozóra, és résztvevőre is. Így a szervezők gyakorlatilag 100%-ban garantálni lesznek képesek, hogy a rendezvényre csak vagy már átesett negatív, vagy beoltott közönség lép be.
Nem mondom, hogy ez a szép új világ olyan, mint ami előtte volt, de ahogy soha senkinek eszébe nem jutott korábban mondjuk az influenza vírussal foglalkozni egyetlen rendezvénynél sem, így abban a szent pillanatban, amikor a Covid-19 valóban arra a polcra kerül, ahova oly sokan kívánjuk és ahova talán való, majd újra eljöhet.
Hogy soraimat a fentieken túl a személyes vágyakozás is motiválja-e?
Hát persze.
