Első tétel
Olyan hely, ahova bárhonnan érkezel, lent pihen. Olyan hely, ahova megérkezve, minden fent tündököl. Várdomb. Templomtornyok. Tűztorony. A húszas. Az egyetem informatikai karának toronyépülete. És bárki folytathatja a sort, aki helybéli, aki nyíltszívű vendég itt…
Szóval ilyen a mi Veszprémünk!
Otthon lenni itt is azt jelenti, hogy jól esik dicsérni mindennapjaid hol zegzugos, hol tág utcáit, tereit. Azt dicséred, amihez kötődéseid azért alakultak ki, mert ismered és meghatározó élmények tudnak büszkeséggel eltölteni. Veszprémet mégis újra meg újra be kell lakni. Jelentései változnak belsőnkben és kívülről is. Ebből szükséges kihozni azt, amit csak lehet – változnak, mert elhisszük: mi is változtatjuk!
Hogyan változik meg hely és vonzalom, ha most szerzel tudomást azokról, akik századok óta ülnek városod egyik viszonylagosságában is számottevő ormán? És most arra a réginél előbbi szakralitásos párosra gondolok, akik a Kapuváry-ház timpanonjának szélein időznek velünk: Pán és Orpheus. A két, alig a titánok utáni ódonisten; a két muzsikamágus.
Nekem mindig játszanak valamit. Ha alattuk megyek el vagy eszembe jutnak. Szeretem őket még a mitológiából, de abbéli állapotukban is, hogy kövülten itt bámulnak le ránk.
… és te változni/változtatni tudsz ettől? Mozdul valami benned miattuk?
Hogyan változik meg hely és vonzalom abban az évtizede rögzült képzettársításomban, hogy a formára nyírt, híres franciakerteket és a takarékszövetkezet impozáns épületét (a Kossuth utca és a Brusznyai utca sarkán) ténylegesen ugyanazért szeretem: mindegyik a gesztenyét stilizálja?
Mihez köt ez és mire szabadít fel?
Hogyan változik meg hely és vonzalom, amikor tudomásom lesz a Koma-kút reneszánszos titkáról, miszerint a néhai Vitéz János veszprémi püspök bölcselőket és szépelgőket hívott ide lakomára, hol a méltó mámorról meg a rangos líráról társalkodhattak nyájasan?
Ez vajon mire indíthat?
Második tétel
S épp a munkába menvén, macskakövek közén, / merengvén, napunk mit ad, tűsarkat leltem én. / Ím, itt e sarok, de csak alant található / – még gyűjtök ilyeneket és kiállíthatom. (A közismert vers hevenyészett átirata arra utal, hogy a Galériák éjszakáján, 2015. június 20-án, a Dubniczay-palota magtárában Kőbe zárt fájdalom, Akhilleusz megkísértése című kiállításommal mutatkozhattam be.) Az idegen minta szerinti verssorokkal kezdem el, hogy Veszprém a művészeti életével is részeltet értékeiben. Huszonkét éve lettem a Művészetek Háza Veszprém munkatársa. Fő területem az irodalom.
A Fenyvesi Ferenc (Fenyő), majd Hegyeshalmi Laci által vezetett küldetéses közösség tagja lehetek. Sugárzással és temperamentummal tartják lendületben a helyet, amely a kortárs képzőművészet, irodalom, valamint társművészetek fóruma. A várost a világ elé, a világot a város elé tárja. Olyan helyén működik Veszprémnek, amely mindig is a teremtésnek elkötelezett emberek otthona volt s az ma is.
Ugyanakkor itt a pátosz helyett az fogja meg a hozzánk kötődőket csak úgy, mint a vendégeket, hogy természetesen nyitottak helyei, terei és azok, akik élettel töltik meg. A konstruktivizmus (Vass-gyűjtemény), a kortárs vizuális művészetek (Csikász Galéria, Várgaléria), Pados Gábor révén az Irokéz-gyűjtemény (Dubniczay-palota) világa jelenvaló valóságként tárulnak fel. Itt még a múlt is a jelenen, a holnapokon munkál: mozgósít és inspirál. Tárlatvezetések, művészetpedagógiai alkalmak szélesítik a lehetőségeket, amelyek élményekhez juttathatnak.
De a város és világ közt kíván csatornákat nyitni, fenntartani folyóiratunk, a Vár Ucca Műhely is, amikor egy-egy lapszáma, könyvsorozati kötete megjelenik. Ilyennek szántuk, szánjuk Múzsák a Várban, szerkesztőségi teadélutános, illetve Olvasólámpa sorozatainkat. Viszonyunkat Veszprémhez az is kifejezi, hogy lapunkat Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken, a Dél-Alföldön és a fővárosban is bemutattuk Fenyvesi Ottó főszerkesztővel és szerzőinkkel.
Harmadik tétel
Az ember fészke más. Ez a fészek otthon. Az a hely, ahova hazamehetsz. Ezt a fészket szereted, mert feltölt, erőt gyűjtesz, hogy megvalósulhasson, ami még csak csírázik, ami a fészekaljból útra kelni készül. Veszprém is reményteli otthon. Jó itt és jó ide hazatérni. Fészkemnek sokat köszönhetek. Hitvesemmel, Vikivel – napra nap – innen indulunk: a reggelek derűjével kémleljük az eget.
Neki, és ezáltal nekem is fészeknek számít a magának hiteles rangot szerzett Botev iskola is. Ott tanítónő évtizedek óta. Rengeteg gyereknek tudott átadni élményeket, sikereket, amelyekkel aztán szárnyra kaphattak. Éppen ezért emlékeznek rá sokan a szülők közül is. A tanításon túl a közösen a többiek elé tárt ünnepi műsorok, az igényessé változtatott környezet által is hat diákra és családjára. Nekem ez is Veszprém.
Fiaim Ágost és Dani a Vetésiben érettségiztek, ahol kamasz éveik felhőátvonulásai közepette is megkapták, ami reményteli útjukhoz kellett. Ágost máig muzsikál és az informatika iránt kötelezte el magát. Dani sokéves atletizálása során országos és nemzetközi sikereket érhetett el veszprémi színekben Tóthné Stupián Anikó révén. Most léphetett mérnöki pályára, miután erőltetett menetben szerezte meg a Műegyetemen a mester fokozatot. Mindketten a fővárosban élnek. Ha nekik erre vezet az útjuk, számomra azt is jelenti – szülővárosuknak szerepe van ebben. Nekem ez is Veszprém.
De nekem az is a fészek, ahol könyveim elkészülhettek, készülnek. Szűkebb otthonomban várnak olyan körülmények, amelyek között lehet késztetésem és alkalmam az írásra. Írni otthon, írni Veszprémben.
Mert ez a város lent pihen, mert Veszprém fent tündököl!
