2022. január 18.
//
Piroska névnap

Álmodozás egy zöldebb Veszprémről…

Előrebocsátom, nem vagyok közlekedésmérnök, de ettől nyilván lehet véleményem arról, amit jónak tartok, miképp az összes többi polgárnak is, persze tudomásul véve, hogy a többség és a szakma együtt dönt. Kinek ne lenne véleménye a veszprémi közlekedésről, parkolási helyzetről, ki ne álmodna a megoldásról? Adamecz Zoltán írása a Vehíren.

Miként azt már korábban is írtam, Veszprém parkolási problémáit a jelen feltételekkel az ég világon senki nem tudná megoldani. Mindenképpen strukturális változásokra van szükség. És nem a város letérkövezésével.

Miképp lehetne ezt szerintem egységesen kezelni? Először is sokak tiltakozása ellenére a buszpályaudvart le kellene helyezni a már kész tervek szerint a vasút mellé, és egy szép és hatalmas új belvárost kaphatnánk a volt bútorgyár területével egybenyitva. Óriási lehetőség ez a városépítészetnek. Sajnos az EKF pénzét ebbe nem tudjuk beleintegrálni a késedelmes döntéseik miatt, így ez a történelmi lehetőség elúszott. Talán a bontásokat, és a megtartandó elemeket kivéve.

Visszatérve a közlekedéshez, sokszor hallottuk, hogy Veszprém sosem lesz kerékpáros város a domborzati viszonyai okán. Én is ezt vallottam, mindaddig, míg nem találkoztam az elektromos kerékpárral, rollerrel. Én ebben látom a lehetőséget arra, hogy Veszprém ismét élhető legyen.

Tehát megvalósítva a vasútállomásnál, és a körgyűrű valamelyik részén a P+R parkolót, máris ki tudnánk vonni a most városközpontban, lakótelepeken parkoló autók jó részét. Ezek a P+R parkolók aprópénzből megoldhatók lennének, legalábbis az EKF keretét figyelembe véve. Amennyiben, ha tényleg turistákat várunk, akkor szükséges is lenne ezekre. A tömegközlekedés sem lenne bonyolult ezekből a parkolókból, esetleg ösztönözve ezek használatát, a városi fizető parkolás szélesítésével, a tömegközlekedés jelképes összegű áraival. Ma már az sem elképzelhetetlen, hogy a járatok az évszakokhoz, programokhoz is igazodjanak.

És itt jönnek be az elektromos kerékpárok, esetleg rollerek. Most nem is akarok az egészségügyi hatásával foglalkozni, de le kell írni, hogy kutatások bizonyítják ennek jótékony hatását, főképp az idősebbekre nézve, hisz ezek a kerékpárok az egyén napi erőnlétéhez igazíthatók, így nem terheli a szervezetet, a mozgásszervi, cukorbetegség, kardiológiai problémák, stb. sokaságát csökkentve ezzel.

Sok ember csak azért tart fenn autót, hogy Veszprémen belül közlekedjen, és legfeljebb havonta egyszer kiránduljon messzebb. Miért ne rakhatnánk ki a város szélére?  Az autó fenntartásánál már mindegyik elektromos jármű olcsóbb. Az EU és az állam is támogatja az elektromos kerékpárok beszerzését. Ebbe a város is bekapcsolódhatna, akár egyszerűen csak hitelnyújtással. Ha figyelembe vesszük a költségeket is, ma már nem elérhetetlenek ezek a kerékpárok. Így nem kell leizzadni munkába menet, amiért sokan elutasították eddig a kerékpározást.

A város oldaláról a drága közutak és parkolók építése helyett a kerékpárutakba fektetnék, és ami a legfontosabb lenne, hogy a lényeges pontokat is meg tudjuk közelíteni ily módon. Értem én, hogy sok kilométer kerékpárút épül, de se iskolába, se állatkertbe, se a járási hivatalba nem jutok el rajtuk. Azt is tudom, hogy az állami pályázatok a települések összeköttetését preferálják és ezért nem jut erre pénz. Viszont itt a nyakunkon az EKF, a közutak építése helyett a tizedannyiba sem kerülő kerékpárutak építését kellene erőltetni itthon/ itt helyben is és a kormánynál is.

Annak sem látom sok értelmét, hogy a belvárosba gyömöszölünk most mindent, hogy a vendégeknek csak gyalog kelljen közlekedniük. Ez rendben is lenne, de mi itt maradunk. 93.000,-ft m2 áron veszünk telket, miközben máshol 5.000,-ért adjuk el. Miért nem kötjük inkább össze a már meglévőket?  Már régen kitalálták a kereskedők, hogy úgy lehet bevételt termelni, ha körbejáratják a vevőket az üzletben. Miért ne működhetne ez a városban a városrészek között is? A perifériákat is bekötnénk a városi vérkeringésbe, és a belváros is levegőhöz jutna. A környező kilátókhoz is lehetne szabadtéri rendezvényeket szervezni, a kerékpár nem sok helyet igényel és a városi lakosokat is kevésbé zavarná ezek hangja, forgalma. Ahol ma rendezvényeket szerveznek, oda nem lehet hazamenni, nem lehet pihenni.

Látom, hogy az Euronics is belefogott az elektromos kerékpár értékesítésébe. Szerintem van akkora erejük, hogy Kínában legyártassanak párszázat, amit az EKF-ig és alatt kölcsönözni lehetne, ha a magyar gyártó nem tudná ezt vállalni. Milyen szép lenne, ha a P+R parkolókból ilyen kölcsön kerékpárokkal mehetnének a családok az állatkertbe, és járhatnák be a várost, ahelyett, hogy dugókban araszolgatnának, egyirányúsított útjainkon és rontanák a levegő minőségét. Véleményem szerint ez lenne a fenntartható beruházás.

Azért vagyok szomorú, mert ezek az álmok még csak nem is pénzkérdések most Veszprémnek...

Adamecz Zoltán

További cikkek

Időutazás – kampányok gyerekcipőben
Időutazás – kampányok gyerekcipőben
Annak idején volt egy értékes jegyzetfüzetünk és egy magán telefonkönyvünk, jó esetben egy üzembiztos autónk is. Az internetet és a mobiltelefont álmainkban sem ismertük. De volt valami, ami azóta igencsak megkopott: és ez az újságírók iránti bizalom. Ez segített át a technikai hiányosságokon, bár olykor igencsak groteszk helyzeteket kellett átélniük a rendszerváltás krónikásainak.
Három hónappal a választás előtt
Három hónappal a választás előtt
A baloldalról sokan azt mondják nekem, hogy Gyurcsány emlegetése a múltba tekintés, és erre nincs szükség. Iskolás koromban én is ezt mondtam történelem órákon, de mára azért megváltozott a véleményem. Sőt, ajánlatos lenne visszatekinteni akár csak 2019-re, amikor az ellenzéki pártok veszprémi vezetői a maguk listás helyeiért küzdve kizárták például a Lokálpatriótákat, Márki-Zay barátját, Kész Zolit stb... szóval bárkit, aki egyetlen helyet is követelt magának a befutóra várt listás helyek közül. Így a várt összefogás meghiúsult és maradt minden a régiben, de legalább a pártvezérek fizetése megmaradt. Adamecz Zoltán írása.
A haszkovói gipszbetlehem
A haszkovói gipszbetlehem
A hagyomány áhítata, a múlt századok és évtizedek veretessé lett emlékezete tölti meg a decembert. Különösen a második felét. Az ádvent és a karácsony a várakozásból rendre a retrók retróját forrja ki. A visszarévedésbe a betlehemi történet mellett a közelmúlt jellegzetes veszprémi félrehallásai-félremondásai is eszembe jutnak idén. Kilián László írása.
Az év hordaléka
Az év hordaléka
Számvetés lenne ez itt most? Dehogy! Soha nem vetettem számot semmivel, nem írtam naplót, megtanultam hamar felejteni mindent, ami már nincs: ne húzzon le a semmii-haszna emlékezés. Mert - hiába állítják-, az ember soha nem fog tanulni a múltjából, csak lábbilincsben totyorog általa, a sok " mi lett-volna-ha?" meg sima szellemi hazárd.
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Haszkovó felébredt, már nem az a városnegyed, ahova csak aludni járnak haza az emberek. Ez a megállapításom nem újkeletű, de most, a karácsony előtti napokban határozott véleménnyé formálódott bennem. A Kálvin parkban sáros cipőben, de otthonosan szaladgáltak a gyerekek a betlehem és a karácsonyfa körül, a felnőttek kalácsot vagy lángost szorongatva kortyolgatták a forró teát beszélgettek és örültek egymás örömének, a változatos műsornak, a kisvonatnak. Nehéz napokat élünk, jól jön minden derűs önfeledt pillanat…