Jelena Petrovna Blavatsky valójában Szent György napi szeánszra érkezik Veszprémbe. Ám mégis egy nappal előtte fut be gőzöse Veszprém-belsőre. Bár az okkult szertartásra és utána a bálra kapott felkérő-levelet, mégis egy korábbi álom az, melyből extrém titoknak jutott birtokába. A városka huszonkét mágikus pontjáról. Már akkor tudja, dolga lesz velük. Jelena médium. Meg teozofikus illetettségű. Persze elkötelezett társa, Olcott őrnagy is megjön a sárkányölő szent boszorkányos és garabonciás napjára. De csak akkorra.
Mme Blavatsky hordárt fogad, Poggyászát szállására viteti, maga viszont int az állomás előtt a konflis bakján ülő fekete és bozontos embernek. Emez – mint régi ismerős – pattan a kocsiról, gáláns mozdulattal segít felszállnia az ördöngős szerkezetre. Már pattintaná ostorát.
– Először 2021-be hajts, addig kicsit összeszedem magam.
A konflisosnak szeme sem rebben – lendül ostor, kurjant a sötét alak a lónak. Puhán suhannak át akkorból a mostanba. A mugliknak persze egyelőre észrevétlenek maradnak, minek is a fölösleges riadalom.
– Na, látja-e nagysága, ez a restaurácia lett a kisállomásbúl, száz év se kellett hozzá.
– Ha most vagyunk, irány a Mester utca. Annak is az eleje.
– Hájsze, itt is vagyunk! Ott la átellenben.
Az egyes számhoz gurulnak. A nagyságosasszony motoz kicsit a táskájában. Ki láthatná, az üres és címzetlen borítékba a Tarot nagyarkánumának azt a kártyalapját csúsztatja, amely Mágus, avagy Kókler alakját idézi. Leragasztja. A postaládába dobja. Mert a Mágus az Mester.
A Palást utcába rúgtatnak a konflistáltossal. Ott borítékolja Mme Blavatsky az arkánum Nőpápának mintázott lapját, hisz a Nőpápa a kettes sorszámot viseli, mögötte palást, amely határt szab a valóságos világ és annak lényege közt. Az utasként is médium a kettes szám alatti ládába kézbesíti. Ugyan még délelőtt van sietniük kell. Minden lapnak célba kell jutnia.
– Jöjjön a Gizella udvar – szól Jelena Petrovna, hisz a magyaroknak az első királyné császárnő számba megy.
Az udvar egyik padjára teszi a borítékot, melyben a nagyarkánum sorozat harmadik figurája lapul, a Császárnő.
Most a Szent István utcába gurulnak a kerekek. A négyes szám lakója fog meglepődni, amint postáját kézhez kapja. Egy boríték egy kártyalappal, mintha valami jóskártya lenne. Rajta a Császár ábrája, mintha csak István király lenne a jogarral.
Sietősen jutnak le a Püspökkertbe
– Hát, te aztán jól eltévedtél, hiszen ezt itt mindenki Színház-kertnek hívja most – így a nő.
– Higgye meg Kegyed, ezt az igazi veszprémiek püspökkertnek ismerik, még a pápa is áldását adná rá – így a másik a bakon.
– Akkor mégiscsak itt ildomos letennem a következőt.
Az árnyas fák alatt diáklány fedezi fel a padon a talányos borítékot délután, benne az ötös számú lappal, melyről egy Pápát formázó tiarás bácsi néz vele szembe.
– Gyerünk hamar a Szerelem-szigetre – ugrik a konflisra Mme Blavatsky. Menten csomagolni kezdi a különös küldeményt. A Szerelmesek, azaz hatos kártyalapja az, amelyet pásztorórára idezarándokló jegyesek fedeznek fel isteni jelnek gondolva a Séd parti hatodik padon.
A Kocsis utcába kocsiznak egy-kettőre. A hetes szám lakójának fut fel szemöldöke, mikor felfedezi a színleg neki jött küldeményt. Borítékban ezúttal is a kártya. Harci szekér, amelyen a hős és nemes hadfi dülleszkedik erejét meg fegyverét fitogtatva, fogatában bestiák, kesén emitt, éjsötéten amott.
Az Alkotmány utcába csak a konflistáltos képes oly gyorsan kirepíteni a mágikusan is önkéntes postás-kisasszonyt. A rögtönzött címzetthez ekként kerülhet a nyolcas szám alá az ugyanolyan sorszámozású tagja a nagyarkánumnak. Felirata: Igazság, alatta a neki megfelelő allegorikus alak kezében a pallossal és a mérték a nyelvvel és a tálcákkal.
A kilencedik állomás – ahova a táltosparipa Blavatskyékkal szállong – a Remete utca. Ott is megrökönyít valakit a borítékolt kártyán most éppen a csuhába burkolózott, lámpását köpenyével vigyázó árnyékalak.
A Szerencsekerék lapját viszik a Kerekeskút utcába. Hátha ott is jól fordul a szerencse – így tizedjére. Tizenegyediknek jut a Buzogány utcába, amelyik soron van. Számot a számhoz, az Erő jegyével ékes kártyát a buzogány buzgalmával egybeilleszteni.
– Az Akasztott embert csakugyan a Kereszt utcába ajánlatos vinni, úgyhogy nógasd az a sörényest előtted. Odavaló ez a szabadult ember, minthogy a lapon is egy Tau-kereszten függ. Tizenkettest a tizenkettőben lakóknak – adja ki a következő helyszínt Jelena.
Midőn ezen is túlra jutnak a Temetőhegy felé veszik az irányt. A Halál kártyalapját a tűnt temető helyén, annak néhai magjánál pöcköli ügyesen az égre. Találja, aki találja, veszejtse, aki veszti – hajtson, ami telet szendergett.
Jöhet az alkalom, mikor elhelyezzék az illő pontra a Mértékletesség lapját. Suhannak hát – rejtve az illetéktelen szemektől – a Vizi utcába, ahol a régiek úgy csorgatták egyik korsóból a másikba az egyensúly kedvéért a földi test életvizét a szellemtestnek való helyre, mint vöröslő szárnyú angyal az arkánum legendáriumában. Lesz is döbbent csend a 14-es szám alatt lakozók körében!
Konflis itt, konflis ott. S már az Ördögároknál ereszkedik le. Mielőtt túl alacsonyra merülnének elérkezik az idő: Jelena Petrovna szertartásos átszellemültséggel, bűbájos mozdulatok kíséretében háta mögé veti a kártyát. Pördül, bukdácsol alá az Ördög figurájával mintázott lap. A béklyózott két kárhozott zuhan vele a mélybe. Csak az Ördögárok utca tizenötben támad zavarodottság a gáztűzhely körül, minthogy a láng Zöld fényűvé borzad a serpenyő alatt, melyben az étel keservesen feljajdul.
A kalandot tovább kell űzni. Fel a Tűztoronyhoz. A csigalépcső tizenhatodik fokához kaptat a dolgában járó médium és borítékját oda teszi le. A boríték az Isten háza, más néven a Torony lapját tartalmazza. Hogyan is rakhatná máshova, mikor a lap tanúsága szerint az ábrázolt toronyból tűz csap fel. Tűztorony az, aminek lángcsóvák széterjedésének elejét venni az illetékessége?
– Uzsgyi, a Csillag utcába, kocsisom, kocsisom – ugrik a konflisra hősnőnk. – Legyen ott is sápítozás a tizenhetes jegyben. Lehessen az ilyen szám alatt lakóknak merengni, miért is a Csillagok ábrája, amit nekik vittem.
Térülnek-fordulnak. De már a Hold utca 18-ban pottyan a levél, benne a Hold, amint a két toronyra, a kutya párra bámul le, miközben rákja a mélységben araszol. Igyekezettel jutnak hát immár a Nap utcába. Küldetésük teljesítik azzal, hogy a tizenkilencediknek sorra jött Nap ábra képét a rendelt helyen láthatóvá teszik: nézzék csak a lángos déli napot, amint Romuluszra és Rémuszra sugárzik.
– A Végítélet kártyája következik. Te hova vinnéd, táltos ostora? – bolondozik Jelena. A bozontos fészkalódik egy kicsit, majd kiböki …
– A Kálváriára.
– Legyen hát!
Ekként jut a huszadik lap méltó veszprémi helyére. Mi lehetne illőbb hely, ha a stációkban bocsáttatik előre az Úr második eljövetele – szól Mme Blavatsky.
Száguldanak hát a Szabadság térre. Az lesz a huszonegyes szám állomása, tűzetik a Világ mandorlás szűzét idéző lap a virágágyás közepére.
– Sok lap van még Blavatsky asszony? – fintorodik el fekete busafejű
– A huszonkettő már csak eggyel hibádzik! Megyünk a Szél utcába
– Van olyan lap is, hogy Szél? – hökken a hajtó.
– Hogyan lenne? A zárólapnak nincs száma. Ábrája a Bolond. Bolond lyukból, bolond szél fúj. Szeles legény. A Szél utcában fogjuk a kártyát szélnek ereszteni … és kész a küldetés …
Emígy jutott minden tarotkártya oda, ahova való. Jelena Petrovna elég varázserővel léphetett be az örökbecsű szeánszra. Márcsak Olcott őrnagyra várt a feladat: látogassa meg a kisarkánum négy jelvényét és azok megfelelő utcáit. Neki könnyebb dolga volt. Egy-kettőre felkereste a jelvényeket mutató utcákat: a Pentagram jelével eljegyzett Csillag utcát, a Kehely jellel azonosított Kupa utcát, a Kard jelével illeszkedő Kard utcát, illetve a Bot jel helyét: a Pásztor utcát.
A médium és az őrnagy azon a szeánszon beszél Cholnoky Viktorral, magával vitt titkairól.
