2021. július 23.
//
Lenke névnap

Tarotkaland Veszprémben

2021. február 21. 5:00
Egy okkult fikció Kilián László tollából.

Jelena Petrovna Blavatsky valójában Szent György napi szeánszra érkezik Veszprémbe. Ám mégis egy nappal előtte fut be gőzöse Veszprém-belsőre. Bár az okkult szertartásra és utána a bálra kapott felkérő-levelet, mégis egy korábbi álom az, melyből extrém titoknak jutott birtokába. A városka huszonkét mágikus pontjáról. Már akkor tudja, dolga lesz velük. Jelena médium. Meg teozofikus illetettségű. Persze elkötelezett társa, Olcott őrnagy is megjön a sárkányölő szent boszorkányos és garabonciás napjára. De csak akkorra.

Mme Blavatsky hordárt fogad, Poggyászát szállására viteti, maga viszont int az állomás előtt a konflis bakján ülő fekete és bozontos embernek. Emez – mint régi ismerős – pattan a kocsiról, gáláns mozdulattal segít felszállnia az ördöngős szerkezetre. Már pattintaná ostorát.

– Először 2021-be hajts, addig kicsit összeszedem magam.

A konflisosnak szeme sem rebben – lendül ostor, kurjant a sötét alak a lónak. Puhán suhannak át akkorból a mostanba. A mugliknak persze egyelőre észrevétlenek maradnak, minek is a fölösleges riadalom.

– Na, látja-e nagysága, ez a restaurácia lett a kisállomásbúl, száz év se kellett hozzá.

– Ha most vagyunk, irány a Mester utca. Annak is az eleje.

– Hájsze, itt is vagyunk! Ott la átellenben.

Az egyes számhoz gurulnak. A nagyságosasszony motoz kicsit a táskájában. Ki láthatná, az üres és címzetlen borítékba a Tarot nagyarkánumának azt a kártyalapját csúsztatja, amely Mágus, avagy Kókler alakját idézi. Leragasztja. A postaládába dobja. Mert a Mágus az Mester.

A Palást utcába rúgtatnak a konflistáltossal. Ott borítékolja Mme Blavatsky az arkánum Nőpápának mintázott lapját, hisz a Nőpápa a kettes sorszámot viseli, mögötte palást, amely határt szab a valóságos világ és annak lényege közt. Az utasként is médium a kettes szám alatti ládába kézbesíti. Ugyan még délelőtt van sietniük kell. Minden lapnak célba kell jutnia.

– Jöjjön a Gizella udvar – szól Jelena Petrovna, hisz a magyaroknak az első királyné császárnő számba megy.

Az udvar egyik padjára teszi a borítékot, melyben a nagyarkánum sorozat harmadik figurája lapul, a Császárnő.

Most a Szent István utcába gurulnak a kerekek. A négyes szám lakója fog meglepődni, amint postáját kézhez kapja. Egy boríték egy kártyalappal, mintha valami jóskártya lenne. Rajta a Császár ábrája, mintha csak István király lenne a jogarral.

Sietősen jutnak le a Püspökkertbe

– Hát, te aztán jól eltévedtél, hiszen ezt itt mindenki Színház-kertnek hívja most – így a nő.

– Higgye meg Kegyed, ezt az igazi veszprémiek püspökkertnek ismerik, még a pápa is áldását adná rá – így a másik a bakon.

– Akkor mégiscsak itt ildomos letennem a következőt.

Az árnyas fák alatt diáklány fedezi fel a padon a talányos borítékot délután, benne az ötös számú lappal, melyről egy Pápát formázó tiarás bácsi néz vele szembe.

– Gyerünk hamar a Szerelem-szigetre – ugrik a konflisra Mme Blavatsky. Menten csomagolni kezdi a különös küldeményt. A Szerelmesek, azaz hatos kártyalapja az, amelyet pásztorórára idezarándokló jegyesek fedeznek fel isteni jelnek gondolva a Séd parti hatodik padon.

A Kocsis utcába kocsiznak egy-kettőre. A hetes szám lakójának fut fel szemöldöke, mikor felfedezi a színleg neki jött küldeményt. Borítékban ezúttal is a kártya. Harci szekér, amelyen a hős és nemes hadfi dülleszkedik erejét meg fegyverét fitogtatva, fogatában bestiák, kesén emitt, éjsötéten amott.

Az Alkotmány utcába csak a konflistáltos képes oly gyorsan kirepíteni a mágikusan is önkéntes postás-kisasszonyt. A rögtönzött címzetthez ekként kerülhet a nyolcas szám alá az ugyanolyan sorszámozású tagja a nagyarkánumnak. Felirata: Igazság, alatta a neki megfelelő allegorikus alak kezében a pallossal és a mérték a nyelvvel és a tálcákkal.

A kilencedik állomás – ahova a táltosparipa Blavatskyékkal szállong – a Remete utca. Ott is megrökönyít valakit a borítékolt kártyán most éppen a csuhába burkolózott, lámpását köpenyével vigyázó árnyékalak.

A Szerencsekerék lapját viszik a Kerekeskút utcába. Hátha ott is jól fordul a szerencse – így tizedjére. Tizenegyediknek jut a Buzogány utcába, amelyik soron van. Számot a számhoz, az Erő jegyével ékes kártyát a buzogány buzgalmával egybeilleszteni.

– Az Akasztott embert csakugyan a Kereszt utcába ajánlatos vinni, úgyhogy nógasd az a sörényest előtted. Odavaló ez a szabadult ember, minthogy a lapon is egy Tau-kereszten függ. Tizenkettest a tizenkettőben lakóknak – adja ki a következő helyszínt Jelena.

Midőn ezen is túlra jutnak a Temetőhegy felé veszik az irányt. A Halál kártyalapját a tűnt temető helyén, annak néhai magjánál pöcköli ügyesen az égre. Találja, aki találja, veszejtse, aki veszti – hajtson, ami telet szendergett.

Jöhet az alkalom, mikor elhelyezzék az illő pontra a Mértékletesség lapját. Suhannak hát – rejtve az illetéktelen szemektől – a Vizi utcába, ahol a régiek úgy csorgatták egyik korsóból a másikba az egyensúly kedvéért a földi test életvizét a szellemtestnek való helyre, mint vöröslő szárnyú angyal az arkánum legendáriumában. Lesz is döbbent csend a 14-es szám alatt lakozók körében!

Konflis itt, konflis ott. S már az Ördögároknál ereszkedik le. Mielőtt túl alacsonyra merülnének elérkezik az idő: Jelena Petrovna szertartásos átszellemültséggel, bűbájos mozdulatok kíséretében háta mögé veti a kártyát. Pördül, bukdácsol alá az Ördög figurájával mintázott lap. A béklyózott két kárhozott zuhan vele a mélybe. Csak az Ördögárok utca tizenötben támad zavarodottság a gáztűzhely körül, minthogy a láng Zöld fényűvé borzad a serpenyő alatt, melyben az étel keservesen feljajdul.

A kalandot tovább kell űzni. Fel a Tűztoronyhoz. A csigalépcső tizenhatodik fokához kaptat a dolgában járó médium és borítékját oda teszi le. A boríték az Isten háza, más néven a Torony lapját tartalmazza. Hogyan is rakhatná máshova, mikor a lap tanúsága szerint az ábrázolt toronyból tűz csap fel. Tűztorony az, aminek lángcsóvák széterjedésének elejét venni az illetékessége?

– Uzsgyi, a Csillag utcába, kocsisom, kocsisom – ugrik a konflisra hősnőnk. – Legyen ott is sápítozás a tizenhetes jegyben. Lehessen az ilyen szám alatt lakóknak merengni, miért is a Csillagok ábrája, amit nekik vittem.

Térülnek-fordulnak. De már a Hold utca 18-ban pottyan a levél, benne a Hold, amint a két toronyra, a kutya párra bámul le, miközben rákja a mélységben araszol. Igyekezettel jutnak hát immár a Nap utcába. Küldetésük teljesítik azzal, hogy a tizenkilencediknek sorra jött Nap ábra képét a rendelt helyen láthatóvá teszik: nézzék csak a lángos déli napot, amint Romuluszra és Rémuszra sugárzik.

– A Végítélet kártyája következik. Te hova vinnéd, táltos ostora? – bolondozik Jelena. A bozontos fészkalódik egy kicsit, majd kiböki …

– A Kálváriára.

– Legyen hát!

Ekként jut a huszadik lap méltó veszprémi helyére. Mi lehetne illőbb hely, ha a stációkban bocsáttatik előre az Úr második eljövetele – szól Mme Blavatsky.

Száguldanak hát a Szabadság térre. Az lesz a huszonegyes szám állomása, tűzetik a Világ mandorlás szűzét idéző lap a virágágyás közepére.

– Sok lap van még Blavatsky asszony? – fintorodik el fekete busafejű

– A huszonkettő már csak eggyel hibádzik! Megyünk a Szél utcába

– Van olyan lap is, hogy Szél? – hökken a hajtó.

– Hogyan lenne? A zárólapnak nincs száma. Ábrája a Bolond. Bolond lyukból, bolond szél fúj. Szeles legény. A Szél utcában fogjuk a kártyát szélnek ereszteni … és kész a küldetés …

Emígy jutott minden tarotkártya oda, ahova való. Jelena Petrovna elég varázserővel léphetett be az örökbecsű szeánszra. Márcsak Olcott őrnagyra várt a feladat: látogassa meg a kisarkánum négy jelvényét és azok megfelelő utcáit. Neki könnyebb dolga volt. Egy-kettőre felkereste a jelvényeket mutató utcákat: a Pentagram jelével eljegyzett Csillag utcát, a Kehely jellel azonosított Kupa utcát, a Kard jelével illeszkedő Kard utcát, illetve a Bot jel helyét: a Pásztor utcát.

A médium és az őrnagy azon a szeánszon beszél Cholnoky Viktorral, magával vitt titkairól.

Kilián László

További cikkek

Csend és kiáltás
Csend és kiáltás
Van egy angol tengerész szokás: ha egy matróz fordítva teszi fel a sapkáját, silddel tarkó felé, akkor nem akar senkivel sem beszélgetni, ne szóljanak hozzá. Rossz napja van, rágódik valamin, magányra vágyik. Ezt a többiek tiszteletben is tartják, nem szólnak hozzá, nem vájkálnak a lelkében addig, amíg a sapka vissza nem fordul. Molnár Sándor írása.
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Van, akinek ez a nagy nyári kaland, másnak a következő tanév anyagi megalapozása, de a bölcsebbeknek tapasztalatszerzés is a választott hívatásához – akárhonnan nézzük, a nyári munka idején is tanul a diák. Évtizedek távlatából is előjönnek emlékeimből az első munkanapok, amelyek így utólag is igen tanulságosak… Barta Éva írása.
Couleur locale itthon
Couleur locale itthon
Kilián László írása a Bakonyról, Balatonról és Veszprémről.
Frank Zappa az Utasban
Frank Zappa az Utasban
Eseménytelen napok márpedig nincsenek! Még ha úgy is tűnik, hogy kihalt a város,órákig ülök egymagam a teraszon, akkor is ad valami maradandót minden egyes nap. - Molnár Sándor írása az Utas és Holdvilág Antikvárium egykori, és jelenlegi pezsgéséről.
10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapnyi távoktatás után már talán a rendes kerékvágás fogalma is megváltozott több diákban. Később keltünk, gyakran pizsamában, az ágyból hallgattuk az órákat, sokunk motivációja pedig valahol a földbe tiporva hevert. Az optimistábbaktól hallhattuk, hogy, „De legalább megtanultuk magunknak beosztani az időnket”. Ez teljesen jó, de milyen áron? Szétesett közösségek, kihűlt barátságok, és rengeteg óra melyet órai munka és tudásunk gyarapodása nélkül töltöttünk el. Kovács Örs, 18 éves gimnazista vendégírása.