A Házasság Hete alkalmából tartott beszélgetésen Horváthné Kecskés Diána a Családsegítő és Gyermekjóléti Integrált Intézmény vezetője faggatta a koronavírus miatt csupán kamerák előtt rögzített beszélgetésen Bálint Bánk családterapeutát a családban felmerülő leggyakoribb problémákról és azok megfelelő kezeléséről a Veszprém TV műűsorában.
A beszélgetésen nem szélsőségeket, rendkívüli eseteket tanulmányoztak, hanem olyan hétköznapi szituációkat, amelyek szinte minden párt érintenek, sokan pedig már a legelején rossz utat választanak a problémák megoldásához.
Bálint Bánk és Horváthné Kecskés Diána a beszélgetésen
Bálint Bánk szerint az egyik leggyakoribb, ám mégis rossz reakció egy konfliktusos helyzetre, ha olyan megoldásokra törekszünk, ami egyszer már nem vált be. Ilyenkor újítani kell, más irányba elindulni párunkkal a közös nevező érdekében.
A másik rossz beidegződés, ha a probléma megoldásába minél több személyt próbálnak bevonni. Például barátokat, ismerősöket, gyerekeket, vagy szülőket. Utóbbiak esetében például legtöbbször a szülő a saját gyermekének fog igazat adni, de ez csak tovább mélyítheti az ellentéteket a pár között.
Tehát törekedni kell arra, hogy lehetőleg csak ketten, a pár tagjai oldják meg együtt a problémát.
Még rosszabb, ha a gyermekeket is bevonják ezekbe a vitákba – folytatta a gondolatot a családterapeuta – hiszen ilyenkor a gyermeknek állást kell foglalnia valamelyik szülője mellett, ezzel pedig összeomlik az a biztonságos bástya, ahol anya és apa szereti egymást, őt pedig mindketten szeretik és ő is szeret mindenkit.
Az nem normális, ha nincs konfliktus egy családban
Bálint Bánk szerint egy kapcsolatban időről időre, szinte törvényszerűen születnek olyan helyzetek, amikor a pár két tagja közt kiéleződnek az ellentétek, a különböző látásmódok.
Ez lehet rögtön a kapcsolat elején, amikor még csiszolódnak egymáshoz, itt fontos az időfaktor, tehát, hogy a párkapcsolatot milyen hosszú ismerkedési idő előzte meg. De ugyanúgy konfliktusos helyzeteket szülhet egy kisgyermek érkezése a családba, amikor új szerepben, szülőként kell helytállni a pároknak. Illetve ilyen helyzet az, amikor „kirepül” a gyermek és a párok ismét magukra maradnak egymással.
Fontos, hogy ilyenkor ne egymásban, vagy ne magunkban keressük a konfliktusok minden okát, fogadjuk el, hogy külső tényezők is generálják ezeket.
A házasság kamaszkora
A házasság kamaszkora, vagyis az az időszak, amikor először rendeződnek át lényegesen a szerepek, az első gyermek megszületésekor van Bálint Bánk szerint. Egészen addig a párok csak egymással törődtek. A családterapeuta szerint a férfiak élik ezt meg nehezebben, hiszen az első helyet átveszi tőlük a gyermek, ami teljesen normális helyzet, viszont arra mindkét félnek figyelnie kell, hogy érzelmileg ne távolodjanak el egymástól úgy sem, hogy a gyermek lett mindkettejük számára az első.
A második gyermek érkezése szintén új helyzetet szül, és hiába esett át a pár a gyermekszületés izgalmán és a kezdeti nehézségeken, az igazi szülői szerep ilyenkor kezdőik, amikor ténylegesen nevelni kell a két eltérő korú és személyiségű gyermeket. Sokszor csak ilyenkor jönnek ki azok az eltérő látásmódok, amelyek például a nevelési módszerekben ütköznek ki. A családterapeuta szerint a szülők tükröt tudnak mutatni egymásnak, ezzel pedig élni kell, hogy össze tudják hangolni nevelési módszereiket és közben egymással se alakuljanak ki nagyobb konfliktusok.
Maradva a gyermeknevelés vonalán, Bálint Bánk megnevezett még egy fordulópontot, ahol nagyobb esélye van a viták kialakulásának, mint egyébként, ez pedig az az élethelyzet, amikor a gyermek elhagyja a családi fészket és önálló életbe kezd.
Ilyenkor sok energia felszabadul, amit egymásra kellene fordítani a pároknak, de ehhez az is szükséges, hogy előtte ne távolodjanak el egymástól. Az anya sokszor csak ilyenkor fordul ismét a férje felé, viszont csak akkor kap választ, ha előtte nem távolodtak el egymástól.
Bálint Bánk szerint erre az időszakra már akkor készülni kell, amikor megszületik az első gyermek.
Tehát legalább 18-20 év van arra, hogy felkészüljenek arra az időre, amikor gyermekük önálló életet kezdett, ők pedig ismét ketten maradnak.
Végezetül a családterapeuta egy egyszerű tanáccsal is szolgált, hogy meddig szabad a konfliktust magunkkal hordozni és mikor kell bocsánatot kérni.
Szent Pál mondta: a Nap ne nyugodjék le haragok fölött.
Tehát nem csak akkor érdemes bocsánatot kérni, ha hibáztunk, párunknak azt kell üzenni, hogy a kapcsolatunk fontosabb, mint a saját igazunk.
