Az internet és az eléréséhez szükséges eszközök használata mindenki számára adott manapság. Sok kisgyereknek már 2 éves korától teljesen természetes tárgyaknak számítanak az okos készülékek.
Egy olyan világba születnek, ahol a hétköznapok szerves elemét képezik ezek az eszközök. Az idősebb, általános iskolások nagyrészt már napi szintű felhasználók. Ott van a kezükben egy hatalmas tudástárral kombinált multifunkcionális eszköz, amit maguktól kell megtanulniuk hatékonyan és eredményesen használni. Akiktől tanulni tudnak, azok ennek a technológiának a néha már mester szintű, kamaszkorú felhasználói.
A 16-20 éves korosztály tagjai azok, akik párhuzamosan nőttek fel az internet kibontakozásával és közel egyidősek az internet köz számára készített verziójával. Én is ebbe a csoportba tartozom. Mi vagyunk azok, akik azonnal megtalálnak szinte bármit az interneten, és bár nem mindig, de az esetek nagy részében a legeredményesebb felhasználók vagyunk.
De ez az eredményes felhasználás áldás vagy átok? Jó-e, hogy ha valakit látásból megismerünk, akkor sokszor nem odamegyünk hozzá, hanem megkeressük a Facebook-, vagy az Instagram-profilját, hogy megtudjuk hova jár iskolába, mi a hobbija, kik a közös ismerőseink, van-e barátja és bármi egyéb olyan információt megtudjunk, amit egészen eddig csak úgy tehettünk magunkévá, hogy elkezdünk beszélgetni vele.
Hány személyes bemutatkozást halasztunk el ezzel a módszerrel? Az biztos, hogy azáltal, hogy minden ember kevésbé lett idegen az internet segítségével, vele jár, hogy egyre kevesebb embert ismerünk. Fura.
Kialakult egy új közösség az interneten, ahol olyan embereket követünk és olyan emberek követnek minket, akikkel nem ismerjük egymást. A közösségi médiában szereplő profilunk olyan mint a ruhánk, amiről megítélnek minket.
Mi lenne azokkal, akik ebben nőttek fel, ha ez az egész hirtelen megszűnne? Egyik napról a másikra széthullanának, majd újraszerveződnének a közösségek. Hirtelen újra problémát jelentene a távolság és jobban megismernénk a környezetünkben élő embereket.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem hívnánk fel egymást? Nekem 5 osztálytársamnak van meg a telefonszáma a 34-ből. Az internet olyan kényelmes alternatívát nyújt a kapcsolattartásra, hogy a telefonszám kezd elavulttá válni és kikopni a hétköznapokból. A 20 év alatti korosztály inkább online keresi fel egymást és a jelenlegi, pandémiás helyzetben ebben a térben is maradnak együtt, közösségben.
Az internet hiánya hasonló komfortzónából való kilépést jelentene nekünk, mint az életük már egy későbbi szakaszában járó korosztály számára a teljes áttérés az ilyen környezetre, mivel már teljesen a mindennapjaink része, mindenki számára elérhető és egyre több lehetőségünk nyílik az online világában, így egyre mélyebbre is mélyedünk benne.
Képek: Internet (Pixabay.com)
