Balázs esete igazából az isteni szerencsének köszönhető: létszámhiánnyal küszködtünk az akkor még megyei első osztályban szereplő gárdánkkal. Ennek következtében kértem játékosokat az U19-es alakulatunkból, hogy meglegyen a létszámunk az edzőmérkőzésen. Először nem láttam benne mást, mint egy vékonyka, karikalábú gyereket. Mondtam is magamban, csak ússza meg sérülés nélkül...
– emlékezett vissza Pető Tamás, a Practical VLS vezetőedzője, akit nem sokkal később nagy meglepetés ért.
A maga kis hanyag eleganciájával az első labdaérintését követően rögvest kiosztott két-három kötényt. Sőt, az ominózus meccset az ő találatával nyertük meg az egy osztállyal magasabban jegyzett III. Kerület ellen. Akkor, ott, abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy valójában mekkora érték bújt meg az utánpótlásunkban. Onnantól fogva már velünk edzett, a felnőtt csapatban számítottam rá.
Azóta viszont eltelt két év; számtalannyi kérője volt ez idő alatt a tizenkilenc éves Molnár Balázsnak, de Pető Tamás nem engedte ki kezei közül. A tréner mindezt úgy indokolta, Balunak elsődlegesen még „otthont” kellett nyújtaniuk. Stabil pontot, ahol kibontakozhat, „családtagok” között fejlődhet. Tudniillik, a veszprémi Practical VLS kötelékében a vezetőedző mellett a rutinosabb játékosok is úgy bántak Baluval, akár a saját gyermekükkel.
Évről-évre érkeztek a megkeresések Balázs irányába. Mehetett volna a Videotonhoz, de akár Győrbe is. Volt, ahol ő nem akart játszani, volt, ahová nem engedtem el. Véletlenül sem azért, mert mindenáron itt akartam tartani. Szimplán tudtam, hiába igazolna egy neves csapathoz, ha nem jut elegendő lehetőséghez. Azt akartam, hogy fejlődjön; mind fizikálisan, mind fejben. Megtörtént.
A közelmúltban pedig bejelentkezett ismét egy alakulat, amely mindenáron sorai között akarta tudni Molnár Balázst. A felcsúti Puskás Akadémiáról van szó, amely biztos játéklehetőséget ígérve több mint korrekt ajánlattal állt a fiatal játékos elé. Pető Tamás ha nehezen is, de Balu érdekeit szem előtt tartva a búcsúzás mellett döntött.
A jobblábas, mindkét szélen bevethető labdarúgó végül kétéves szerződést kötött a Puskás Akadémiával.
Molnár Balázs hangsúlyozta, köszönettel tartozik mindenkinek, akivel Veszprémben valaha is együtt dolgozott. Úgy fogalmazott, mindenkitől csak jót tanult, amit sosem szeretne elfelejteni. Családja irányába szintén háláját fejezte ki: „A szüleim mellettem álltak mindig, minden pillanatban. Nélkülük nem válhattam volna azzá, aki ma vagyok! Lelkiismerettel fogok továbbra is dolgozni, Pető mestertől is e szavakkal búcsúztam!”