Manapság nem olyan ritka, hogy azt halljuk: böjtölök. Természetesen ennek nem az az oka, hogy a negyven napos böjtöt meghosszabbították 365 napra sokkal inkább az, hogy a hétköznapi életünkben számtalan féle-fajta éppen kurrens böjtfajtával találkozhatunk. 12, vagy 14 órás, lé-, vagy gyümölcs böjtök. Ezek azonban nem összetévesztendők a keresztény hagyományok negyven napos böjtjével.
Egy számában nem jelentős, de fontosságában megkerülhetetlen különbség van a modernkori böjtök, és a keresztény közösségekben a húsvétot megelőző 40 nap alatt tartandó böjtben. Ez pedig nem más, mint az, hogyan reflektálnak a lélekre.
A keresztényi negyven nap alatt a vallás gyakorlói elmélyülnek a saját hitükben és a lemondás, a bűnbánat, a megtisztulás és a könyörgés útján fejezik ki az ember Isten iránti szeretetét. A negyvenes számnak egyébként is van egyfajta misztikus megjelenése a keresztény vallásokban, de elég az hozzá, hogy Jézus három megkísértése során negyven napon és negyven éjjelen át böjtölt a pusztában, innen eredezik tehát az a hagyomány, hogy negyven napon és negyven éjjelen át megtartóztatjuk magunkat a kísértéstől.
A negyven napos böjt szabályai rengeteget formálódtak az évek alatt. Mai szemmel nézve extrémtől egészen a manapság általánosan elfogadott szigorú nagyböjti napokig, amelyeknek a száma nem negyven, hanem körülbelül hat: hamvazószerda és nagypéntek, valamint a pénteki napok.
Ezen szabályok azonban nem egységesek, egyházközösségenként a lemondás tárgya is vita tárgyát képezi. Általánosan elfogadott azonban ezeken a napokon a hústól, való tartózkodás, valamint az, hogy napjában legfeljebb háromszor étkezzünk, és legfeljebb egyszer lakjunk jól. Természetesen a modern egyház a gyermekek, idősek és betegséggel élők számára enyhít ezeken a feltételeken.
Magam részéről a negyven napon hústól, alkoholtól, és – többnyire, hiszen az ember esendő – édességektől való tartózkodás mellett törtem pálcát. Vannak olyan emberek is, akik nem csupán étkezésben mutatnak tartózkodó magatartást. Például a videójátékoktól, a televíziótól és egyéb élvezeti tevékenységektől tartózkodnak. De ha nem köti őket a szabály, mégis miért döntenek úgy emberek milliói világszerte, hogy a számukra nagy élvezet okozó ételekről, tevékenységekről mondanak le?
Itt jön képbe a lélek.
A böjtnek ugyanis nem az a célja, hogy mindennemű önreflexiótól mentesen tagadjunk meg magunktól olyan dolgokat amelyek számunkra élvezetet okoznak. A böjt katolikus értelemben vett célja Krisztus megkísértéseinek példáján át a tartózkodás, mely erősíti a lelkünket. Fontos az, hogy ebben az időszakot a saját magunk vizsgálatával is töltsük. Persze nem kell arra gondolni, hogy minden egyes nap önnönmagunk bűneit sorolva kuporgunk otthon zöldségeket rágcsálva – ráadásul a keddi sorozatunk nélkül – hanem ebben az időszakban mikor rengeteg lemondással élünk, vizsgáljuk meg szokásainkat, cselekedeteinket.
Gondolkodjunk azon, mi az, ami minket bánt, vagy erősít, mi az, ami nyomaszt és felbátorít, mi az, amitől a legszívesebben megszabadulnánk és behoznánk az életünkbe. A szokásaink változtatása ugyanis mindennapi apró győzelmekkel kezdődik. Ha pedig felvesszük ezt a szemüveget, mindennapi lemondásaink olyan apró sikerek, melyek felkorbácsolhatják bennünk azokat a hullámokat, melyeket ha meglovaglunk sikeresen haladhatunk tovább azon az úton, ami ahhoz az énünkhöz vezet, aki igazán szeretnénk lenni.
Bármilyen indíttatásból, bármitől való tartózkodássál, bármilyen időpontban is tartunk böjtöt, ne feledjük, hogy „nem csak kenyérrel él az ember…” és ne feledkezzünk meg a lelkünkről, hiszen az egészséges testhez elengedhetetlen az egészséges lelki állapot.
