Az ember sajátossága, hogy ahol csak tud, így vagy úgy, igyekszik minél több kedves emléket a tarsolyába tenni, amihez egy megpróbáltatásokkal teli időszakban szívesen nyúl, erőgyűjtés céljából. Ez éppenséggel annyiban is kimerülhet, hogy egyszerűen nyitott szemmel jár a nagyvilágban, és „magába szívja” a számára fontos dolgokat. De biztos sok olvasónak ismerős az emlékkönyv műfaja, amely főként a gyerekek világának a nagy szenzációja.
Hogy miért?
Talán az emlékgyűjtögetés már gyerekkortól arra tanít bennünket, hogy legyünk tisztában azzal, hogy az élet olykor elsodor bennünket azoktól az emberektől, akik éppen körülöttünk vannak. Hiszen sokszor megszokjuk és belekényelmesedünk abba, hogy egy remek közegben létezhetünk – például egy jó osztályközösségben -, így már gyerekként fontos lesz, hogy megörökítsünk pillanatokat, kiragadjunk szép üzeneteket, és megrajzoljuk ezek örök lenyomatát valakinek, aki fontos nekünk.
Közben a huszonegyedik század emberének már sokkal egyszerűbb megemlékezni az együtt töltött pillanatokról például egy közös instastoryval.
Kép: egyediemlékkönyv.hu
De még mielőtt úgy tűnne, hogy a digitális világ ellen beszélek, vagy, hogy a „mai ember” emlékezési szokásait elemezném, örömmel vélem felfedezni, hogy a digitális világ mellett (melynek szintén nem kérdőjelezem meg jelentőségét)
még fontosak a tollal írt sorok, a kézzel rajzolt üzenetek, és a dátumok feltűntetése, hogy évekkel később visszatekintve újra rátalálhassunk egy már-már eltűnni látszó időszakra.
Gondoljunk csak bele, milyen fontos mindannyiunknak a visszacsatolás, egy kedves szó, amiket a napi rohanás közepette próbálunk kihallani a környezetünkből (és persze ugyanezt artikulálni a másiknak). De milyen nagy lelkifröccs, ha egy gondosan megalkotott egyedi kötetet felcsapva egybe látjuk azon emberek üzeneteit, akik az életünk egy bizonyos szakaszában (vagy tovább) a legtöbbet jelentettek nekünk.
Kép: míveskönyv.hu
Mindezen túl, amennyiben felnőttként van lehetőségünk kinyitni emlékkönyvünket, (annak létezése okán) érdekes kicsit visszakacsintani a gyerekkorba, megfigyelni, hogyan kommunikáltunk kisiskolásként, és milyen apróságnak tűnő dolgok határoztak meg bennünket, amelyek természetesen felsejlenek a személyre szóló üzenetekben. Mindezt összegezve elmondhatom, a szintén kiváló digitális világ csemegéi mellett még papíron is értékes emlékeket gyűjthetünk. Ne múljon el ez a remek szokás!
Kiemelt kép: míveskönyv.hu
