2021. június 22.
//
Paulina névnap

Kun Béla, mint a forradalom hőse?

A megyei kórház melletti Alsóvárosi temetőben nyugszik egy bizonyos, ma már kissé abszurdan ható nevet viselő, mozgalmas életutat bejárt ’48-as huszártiszt, az egykori vármegye alispánjának fia, Kun Béla. Vendégcikkünkben rá emlékezünk a Balogh Dénes írása nyomán.

Kun Béla akkoriban még becsületes névnek számított, mielőtt még összetévesztenénk azzal a bizonyos Kun Béla külügyi népbiztossal, a "dicsőséges" 133 napig tartó vörös terror véreskezű diktátorával. Kun hadnagy legénykorában, 18 évesen a félelmet nem ismerve a Honvédsereg tisztjeként halált megvető bátorsággal védte a magyar szabadságot a császár csatlósaitól, de mára már sajnos csak egy apró sírfelirat őrzi a hős szabadságharcos emlékét.

A világosi fegyverletétel és a Komáromi erőd feladása után Ferenc József osztrák császár, a korábban megmutatkozott beteges vérvágya miatt sokak által csak "bresciai hiénaként" emlegetett Julius Haynaut bízta meg a szabadságharc brutális megtorlásával. 1849. október 6. örökké fájdalmas sebet égetett a magyar történelem szívébe. Az aradi 13 vértanú, a kivégzett Batthyány Lajos, az ország első miniszterelnöke, a többi meggyilkolt, börtönbe zárt szabadságharcos mellett tízezreket soroztak be a Császári hadseregbe, hogy ezzel is megalázhassák a hazafi felkelőket. Embertelen körülmények között kellett szolgálniuk, főleg Észak-Itáliában, de a birodalom más tartományaiban is. A tiszteket is közlegénysorban vették állományba, és természetesen a szadista császári strázsamestereket sem nagyon kellett bíztatni, hogy rajtuk éljék ki frusztrációikat.

 Julius Haynaut Julius Haynaut

A besorozott tisztek közül az egyik a fent említett veszprémi ifjú, Kun Béla volt. Két bátyja és öccse szintén a haza fegyveres szolgálatát választotta, s csak kishúga maradt a családi otthonban.

1848 szilveszterén a vérmes, de nem túl ügyes hadvezér, Perczel Mór a saját nevét viselő városka előtt csatázni hívta ki a az ő csapatait üldöző császári hadakat. Ez nem volt ésszerű döntés az ötszörös túlerővel szemben, ráadásul – ahogyan Jókai írja – Perczelnek megjósolták, hogy a saját nevét viselő helységektől óvakodjon.

A magyar sereg vereséget is szenvedett, s az áttörés kihasználására Jellasic horvát bán két vértesezredet küldött előre. Ekkor minden veszni látszott, és a magyar sereget szinte teljes egészében fogságba ejtették. Néhány huszárszázad azonban felsorakozott az ellenlökésre, de közülük is vagy három megfutamodott, látva a vértesek rendezett acélfalát közeledni. Ekkor a mi délceg Kun hadnagyunk rászólt a legényekre, hogy neki kell menni a vasas németeknek. „Márpedig mi ezzel a csapattal meg nem mérkőzhetünk” - vágta rá fejét csóválva egy vén huszár.

Kun BélaKun Béla

Kun Béla, miután pisztolyát a tétovázó huszárjai közé sütötte, csak annyit mondott bátran: „No, majd én megmutatom, hogy kell meghalni!” Ezzel egy szem maga nekiugratta a lovát. A vértesek élén nyargaló gróf Rudolf Schaffgotsch százados gonoszan nevetve látta szinte gyerekszámba menő ellenfelét rohanni felé. Azonban Kun hadnagy Gúnár nevű paripája, gazdája elszántságát érezve, és nevéhez méltó méreggel belemart a vértesek századosának lovába. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy Kun hadnagy szablyája sisakkal együtt hasítsa ketté a vérteskapitány fejét. Elszörnyedve ugrattak oda a vértesek bosszút venni, s döfték-vágták a magyar gyereket, ahogyan csak tudták. A gyermek és lova száz kardcsapás alatt esett össze egy halommá, s testén még az egész ezred is végigrohant.

A lelkesítő példát látva a huszárok is szakaszonként nekiugrattak a vasas németeknek. Sajnos nem csak Kun Béla kapott a labanctól, hanem a többiek is. Többek között Báró Laffarte huszárszázadost is vagy 14 kardvágással sebesítették meg, illetve Wappler Ágoston huszárszázados is súlyos sérüléseket szenvedett el. Végül a huszárok visszavonultak, a honvédsereg azonban megmenekült, bár a másik két vértesezred még nagy veszteségeket okozott a magyaroknak.

Az Alsóvárosi temetőben az IKSZ veszprémi szervezete nevében Halmay Gábor, elnök és Balogh Dénes, alelnök helyezett el koszorút Kun Béla sírjánálAz Alsóvárosi temetőben az IKSZ veszprémi szervezete nevében Halmay Gábor, elnök és Balogh Dénes, alelnök helyezett el koszorút Kun Béla sírjánál

Ezután felmerülhet a kérdés, hogy mi történhetett főhősünkkel? Eötvös Károly szerint Schaffgotsch gróf szolgája talált rá először, s így kiáltott: „Ez a kutya ölte meg az én uramat!” Ekkor előrántotta pisztolyát, és belé is lőtt. Később előző esti szállásadói, egy derék móri sváb házaspár indult megkeresésére, mivel a visszatérő katonák közt nem látták a legényt. Ezt követően a csatatérre kimenve már félig megfagyva talált rá a többi holttest között, vélhetően ennek köszönhető, hogy nem vérzett el. Más forrás szerint Kun súlyosan sebesülten fogságba esett. Annyi bizonyos, hogy végül felépült, és ereje teljében tovább szolgálta hazáját, egészen a világosi fegyverletételig. Kényszersorozottként került Itália földjére, az ottani Habsburg-birtokokra, s a szolgálati ideje befejeztével nem tért haza, hanem beállt az olasz hazafiak oldalára, a Giuseppe Garibaldi vezette "marsalai ezer" nevet viselő alakulatba, majd az olasz szabadságért küzdő magyar légió huszár-egységeit szervezte meg. Végül 1862-ben térhetett haza, s első útja a vén svábhoz vezetett, de még a sírját se találta. Fiatalon, 1874. április 16-án lépett az örök csatamezőkre. Az általa levágott Schaffgotsch grófnak pompás síremléke ma is a móri temetőben magasodik, vele ellentétben, Kun Béla emlékére és hősies bajtársaira alig emlékszik a magyarság.

Igaz, rajtuk kívül számottevő magyar példalép és vértanú is akad bőven több, mint 1000 éves történelmünkben, a Pozsonyi csatától kezdve, Mohácson át, ’56 Budapestjéig, akiktől szintén sokat tanulhatunk emberségről, becsületről és bátorságról.

 

Dr. Máthé Áron történész Mozgástérblog.hu-n megjelent írása nyomán a cikket Balogh Dénes, az IKSZ veszprémi szervezetének alelnöke írta

vehir.hu

További cikkek

Befejeződött a tihanyi apátság Királykriptájának feltárása
Befejeződött a tihanyi apátság Királykriptájának feltárása
Befejeződtek a feltárások a tihanyi apátság altemplomában, így ismét látogatható a Királykripta, ahol az alapító I. András király sírhelye is megtalálható. Feltételezések szerint a királyi családtól származó csontokat is találtak az altemplom feltárása során - közölte a munkálatokról tartott hétfői tihanyi sajtótájékoztatón Takács Ágoston vezető régész.
A poraiból mindig megújuló veszprémi vár története
A poraiból mindig megújuló veszprémi vár története
A veszprémi vár falaiból nem nőnek ki gótikus tornyok, nem veszi körbe a középkori várakra jellemző vizesárok és az ostromok nyomai sem látszódnak már a falain. A külsőségek ellenére mégis egy olyan koremlék ékelődik be Veszprém belvárosába, ami dicső időszakok mellett megtapasztalta a pusztító vérontást is a történelem során. A veszprémi vár története akkor kezdődik, amikor híre-hamva sem volt még a kereszténységnek.
Egy gazdag római kori exlégiós birtokát rejtheti az ösküi fennsík
Egy gazdag római kori exlégiós birtokát rejtheti az ösküi fennsík
Az utóbbi hetekben ismét előkerült az Öskü melletti római kori lelőhely témája és állapota. De vajon miért fontos Aranyoskút, és mi került elő innen? A Laczkó Dezső Múzeum munkatársával, Pálffy Sándor restaurátor-régésztechnikussal beszélgettünk.
Épült: az örök emberszeretet nevében
Épült: az örök emberszeretet nevében
Az Erzsébet-liget végén a fák mögött rejtőzik az egykori gyermekkórház hatalmas épülete, amely immáron negyed évszázada üresen és funkció nélkül tűri az idő vasfogát és szolgál a graffitisek gyakorlótereként. Cikkünkben bemutatjuk az épület történetét, két világháborún és rendszerváltáson át, mielőtt az Európa Kulturális Főváros keretében hamarosan új funkciójában születne újjá.
Eltűnt települések utcáin
Eltűnt települések utcáin
A Bakonyban számos olyan település létezett a múltban, amikről gyakran még a manapság a közelükben élők sem halottak. Ezek legtöbbje a a török időkben néptelenedett el, és mára csak néhány szétszórt kődarab – vagy annyi se – emlékeztet rá, hogy egykor emberek éltek itt. Ezúttal azonban nem velük, hanem a XX. század áldozataival foglalkozunk.