Nemrégiben egy alföldi kisvárosban jártam, ahol új vásárcsarnokot és szabadtéri piacot alakítottak ki. A csarnokot, amelyet egy Ybl-díjas építész tervezett, az Agrárminisztérium államtitkára avatta. Az ünnepségen többször is elhangzott, hogy a piac nemcsak bevásárló hely, hanem az agrárgazdaság kirakata is. Szóval hazajövet egy kicsit más szemmel néztem a mi piacunkat.
Lokálpatrióta szemlélet ide vagy oda, el kell mondani, hogy a veszprémi piac választéka igencsak szolid, rendezetlen tehát a kirakat, közel sem tükrözi azt a színvonalat, azt a fejlődést, változást, ami ma az agrárszférát jellemzi a kistermelőtől, feldolgozótól a nagyüzemig, de azt sem, amit a mai vásárló már elvár. Óvatosan igyekszem fogalmazni, mert nem akarom megsérteni azokat, akik az áruról gondoskodnak. Mondjuk a méhészt, aki részletesen elmagyarázza, hogy melyik méz milyen betegségek megelőzésére vagy gyógyításra jó, vagy éppen mi is a propolisz. A húsipari kisvállalkozást, amelynek pultjánál egy fiatal lány ecseteli a családi vállalkozás előnyeit. Jó látni, hogy lehet már kapni házi sajtot, gomolyát.
Nem szeretném megsérteni a kistermelő szüleinek segítő srácot, aki szerint az ő savanyúságuk a legjobb, mert az édesanyja készítette. A hentesekkel elégedett vagyok, nagyon jó a választék, látványnak is tetszetős, ahogy a termékek sokféleségét tálalják és nem utolsó sorban régi ismerősként köszöntik a törzsvásárlókat az eladók, gyakran még tanácsot is adnak.
Csak hát amíg a piaci jó hangulat morzsáit szedegetem, igyekszem a cipőm sarkáról leszedni a bejáratnál összegyűjtött lángosmaradványokat is, és arra gondolok, hogy remélem, a kocsmaszagot nem veszi át a kabátom és nem botlok meg a rothadó gyümölccsel félrerakott ládákban. Az összképpel van a baj, a látvánnyal, a választékkal. Szóval ezzel a kirakattal az egyes színvonalas egységek ellenére is egyre kevésbé lehet becsalogatni a vásárlót. Nem véletlen, hogy már több veszprémi lakostól hallom, inkább a litéri, a nemesvámosi vagy füredi piacra járnak vásárolni, vagy ha nem, hát akkor maradnak az élelmiszer áruházak és az import áruk. Pedig hát ha akarunk, tudunk mi olyan agrárkirakatot szervezni, amelynek fél Dunántúl a csodájára jár! Az Arénában tartott Bakony Expóra gondolok. Ott láthattuk a hazai termékek bőséges választékát, és akit a jó ételek, italok kóstolója, vásárlása mellett a változások sokasága is érdekelt, érdekes múltidézésbe kezdhetett.
Pillanatkép a 2018-as Bakony Expo-ról
Újságíróként mindig érdekelt a mezőgazdaság, vonzott a természetközeli szakemberek derűje, hagyománytisztelete. Én még emlékszem azokra az évekre, amikor a gazdasági környezet, a piaci lehetőségek inkább a mennyiségi termelésre késztették a mezőgazdaságot, nem annyira az egyedi, minőségi termelésre. Egyszer meg is kérdeztem egy neves borászt, miként lehet, hogy egy-egy szőlőfajtából alig van néhány tíz hektárnyi, az áruházak polcain pedig ott sorakoznak tömegével a címkével ellátott palackok A válasz egy vicc volt: két barát beszélget, az egyik közli, hogy fülemüle nyelvkonzervet fog gyártani. Na de honnan veszel annyi fülemüle nyelvet? Hát házasítom lónyelvvel… Azóta a világ minden tájáról érkező borok kínálják magukat a polcokon és a hazaiak állják a versenyt.
Arra is emlékszem, hogy annakidején mennyien idegenkedtek a szürkemarhától, a mangalica sertéstől, amelyek ma már slágertermékeket adnak. Az is eszembe jutott, hogy anno a Svájcból, Hollandiából, Olaszországból hazaérkező turisták csak úgy húzták maguk után a sajtkülönlegességek illatát… Napjainkban viszont már az egyedi borok, sajtok, húskészítmények, olajok, pékáruk sokaságával találkozhatunk.
A Bakony Expo a magyar agrárgazdaság, élelmiszergazdaság fejlődésének, minőségének a kirakata is volt. Természetesen az ilyen látványos, széleskörű kínálat helyi, városi piacoktól nem várható el, más a funkciója is, de azért Veszprémben a jelenleginél a vásárló és a termelő egyaránt többet érdemel a választékból és a látványból egyaránt. A növekvő idegenforgalomra is fel kell készülni, erre jó példa lehet a füredi piac, amelynek rendezettsége, választéka és a frissen sült pecsenyék tömegesen vonzzák a helyiek mellett a külföldi vendégeket is. A titkuk: a tartalom és a forma egysége.
