2021. június 21.
//
Alajos névnap

Piac – kettős szerepben

2021. április 2. 11:03
Érted haragszom, nem ellened. Ez a József Attila-idézet motoszkált a fejemben, amikor a veszprémi piac kapcsán készültem gondolataimat papírra (képernyőre) vetni. Hogy kit, vagy kiket is takar az érted? Ez esetben azokat, akik itt vásárolnak és azokat is, akik az árut, a zöldséget, a gyümölcsöt és a többit termesztették, készítették. Ők többet érdemelnének. Barta Éva írása.

Nemrégiben egy alföldi kisvárosban jártam, ahol új vásárcsarnokot és szabadtéri piacot alakítottak ki. A csarnokot, amelyet egy Ybl-díjas építész tervezett, az Agrárminisztérium államtitkára avatta. Az ünnepségen többször is elhangzott, hogy a piac nemcsak bevásárló hely, hanem az agrárgazdaság kirakata is. Szóval hazajövet egy kicsit más szemmel   néztem a mi piacunkat.

Lokálpatrióta szemlélet ide vagy oda, el kell mondani, hogy a veszprémi piac választéka igencsak szolid, rendezetlen tehát a kirakat, közel sem tükrözi azt a színvonalat, azt a fejlődést, változást, ami ma az agrárszférát jellemzi a kistermelőtől, feldolgozótól a nagyüzemig, de azt sem, amit a mai vásárló már elvár. Óvatosan igyekszem fogalmazni, mert nem akarom megsérteni azokat, akik az áruról gondoskodnak. Mondjuk a méhészt, aki részletesen elmagyarázza, hogy melyik méz milyen betegségek megelőzésére vagy gyógyításra jó, vagy éppen mi is a propolisz.  A húsipari kisvállalkozást, amelynek pultjánál egy fiatal lány ecseteli a családi vállalkozás előnyeit. Jó látni, hogy lehet már kapni házi sajtot, gomolyát.

Nem szeretném megsérteni a kistermelő szüleinek segítő srácot, aki szerint az ő savanyúságuk a legjobb, mert az édesanyja készítette. A hentesekkel elégedett vagyok, nagyon jó a választék, látványnak is tetszetős, ahogy a termékek sokféleségét tálalják és nem utolsó sorban régi ismerősként köszöntik a törzsvásárlókat az eladók, gyakran még tanácsot is adnak.

Csak hát amíg a piaci jó hangulat morzsáit szedegetem, igyekszem a cipőm sarkáról leszedni a bejáratnál összegyűjtött lángosmaradványokat is, és arra gondolok, hogy remélem, a kocsmaszagot nem veszi át a kabátom és nem botlok meg a rothadó gyümölccsel félrerakott ládákban. Az összképpel van a baj, a látvánnyal, a választékkal. Szóval ezzel a kirakattal az egyes színvonalas egységek ellenére is egyre kevésbé lehet becsalogatni a vásárlót. Nem véletlen, hogy már több veszprémi lakostól hallom, inkább a litéri, a nemesvámosi vagy füredi piacra járnak vásárolni, vagy ha nem, hát akkor maradnak az élelmiszer áruházak és az import áruk.  Pedig hát ha akarunk, tudunk mi olyan agrárkirakatot szervezni, amelynek fél Dunántúl a csodájára jár! Az Arénában tartott Bakony Expóra gondolok. Ott láthattuk a hazai termékek bőséges választékát, és akit a jó ételek, italok kóstolója, vásárlása mellett a változások sokasága is érdekelt, érdekes múltidézésbe kezdhetett.

Pillanatkép a 2018-as Bakony Expo-rólPillanatkép a 2018-as Bakony Expo-ról

Újságíróként mindig érdekelt a mezőgazdaság, vonzott a természetközeli szakemberek derűje, hagyománytisztelete. Én még emlékszem azokra az évekre, amikor a gazdasági környezet, a piaci lehetőségek inkább a mennyiségi termelésre késztették a mezőgazdaságot, nem annyira az egyedi, minőségi termelésre. Egyszer meg is kérdeztem egy neves borászt, miként lehet, hogy egy-egy szőlőfajtából alig van néhány tíz hektárnyi, az áruházak polcain pedig ott sorakoznak tömegével a címkével ellátott palackok A válasz egy vicc volt: két barát beszélget, az egyik közli, hogy fülemüle nyelvkonzervet fog gyártani. Na de honnan veszel annyi fülemüle nyelvet? Hát házasítom lónyelvvel… Azóta a világ minden tájáról érkező borok kínálják magukat a polcokon és a hazaiak állják a versenyt.

Arra is emlékszem, hogy annakidején mennyien idegenkedtek a szürkemarhától, a mangalica sertéstől, amelyek ma már slágertermékeket adnak. Az is eszembe jutott, hogy anno a Svájcból, Hollandiából, Olaszországból hazaérkező turisták csak úgy húzták maguk után a sajtkülönlegességek illatát… Napjainkban viszont már az egyedi borok, sajtok, húskészítmények, olajok, pékáruk sokaságával találkozhatunk. 

A Bakony Expo a magyar agrárgazdaság, élelmiszergazdaság fejlődésének, minőségének a kirakata is volt. Természetesen az ilyen látványos, széleskörű kínálat helyi, városi piacoktól nem várható el, más a funkciója is, de azért Veszprémben a jelenleginél a vásárló és a termelő egyaránt többet érdemel a választékból és a látványból egyaránt. A növekvő idegenforgalomra is fel kell készülni, erre jó példa lehet a füredi piac, amelynek rendezettsége, választéka és a frissen sült pecsenyék tömegesen vonzzák a helyiek mellett a külföldi vendégeket is. A titkuk: a tartalom és a forma egysége.

Barta Éva

További cikkek

10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapnyi távoktatás után már talán a rendes kerékvágás fogalma is megváltozott több diákban. Később keltünk, gyakran pizsamában, az ágyból hallgattuk az órákat, sokunk motivációja pedig valahol a földbe tiporva hevert. Az optimistábbaktól hallhattuk, hogy, „De legalább megtanultuk magunknak beosztani az időnket”. Ez teljesen jó, de milyen áron? Szétesett közösségek, kihűlt barátságok, és rengeteg óra melyet órai munka és tudásunk gyarapodása nélkül töltöttünk el. Kovács Örs, 18 éves gimnazista vendégírása.
Derűs, aggódó, együttérző – az önkéntesség arcai
Derűs, aggódó, együttérző – az önkéntesség arcai
Sokszínű az önkéntesség arca. Lehet vidám, aggódó, elszánt és együttérző, de valamennyihez kapcsolódik a segítőkészség értékes vonása. Vidám, amikor az Európai Kultúra Fővárosa évének rendezvényeire, a vendégek fogadására készülünk és aggódó, amikor a járvány még itt settenkedik az életünkben és akkor is, amikor nap mint nap nehéz élethelyzetekkel kell szembesülnünk. Többször hallottam, hogy nálunk nincs igazán hagyománya az önkéntességnek. Talán ezt is igyekezett pótolni az az 2016-os rendelet, miszerint az érettségiig 50 óra önkéntes munkát kell vállalniuk a diákoknak.
Agyonmosdatott puttók
Agyonmosdatott puttók
Agyonmosdatta a május Veszprém számolatlan puttóit is. A május, melynek esője – szól a fáma – aranyat ér. Látja valaki közülünk, milyen arannyal vonta be a szokottnál hűvösebb május ezeket az alig számításba vett kis szoborangyalkákat? Kilián László írása.
Társbérlőim, a rigók
Társbérlőim, a rigók
Öt éve költöztem ide. Ha átvágok a parkon, ott van a ház, ahol születtem. Akkor még Hóvirág lakótelep volt a neve, aztán sokáig viselte egy járásbíró nevét, Kiss Lajosét, akit, akárhogyan is, akárkik is, de mégiscsak halálosan megsebesítettek '56 novemberében. Hogy ez a kör is teljes legyen, arra az erkélyre meg, ahol a lövés érte az antikváriumból látok rá, és a fölöttem lévő padlástérben húzták meg a ravaszt. Molnár Sándor írása az élni akarásról.
Bestiarium Vespremiensis
Bestiarium Vespremiensis
Sárkány vagy oroszlán? – szólt imigyen a bestiális kérdés, ami a távoli múltból visszasejlik. - Kilián László írása.