2021. június 21.
//
Alajos névnap

Gyuri bácsi, a város krónikása

2021. április 6. 21:27
A pult melletti asztalnál szokott ülni a sarokban fél hattól hatig esténként a Fenyőben. Két kisfröccs, lassú, mély kortyokban. Mellé szoktunk telepedni Janóval, és hagytuk beszélni. Egyedül élt a hosszú szalagházban a lakótelepen, épp a kocsma fölött, és kivirult, ha volt társasága, akik meghallgatták. Témája volt bőven; ismerte a város minden szegletét, minden házát, lakóját, minden történetét. Meg is írta őket. Gyuri bácsi volt a város legtermékenyebb helytörténésze. Molnár Sándor írása.

Gyuri bácsi apám révén mindig kitüntetett figyelmével; valahogy együtt jöttek át a közelgő orosz front elől menekülve Kárpátaljáról, nem várták ki a vicc csattanóját, hogyan születtek a Monarchiában, hogyan jártak iskolába, hogyan érettségiztek a Csehszlovák Köztársaságban, hogy diplomáztak Magyarországon, és végül hogyan lettek a Szovjetunió hős polgárai úgy, hogy ki sem mozdultak Királyhelmecről, illetve Nagydobronyból. (Igaz, Királyhelmec aztán Csehszlovákiához, a pár kilométerrel odébb eső Nagydobrony meg  a Szovjetunióhoz került, de ezt akkor még nem tudhatták, csak sejthették, hogy Magyarország szóba sem fog kerülni.)

Gyuri bácsi rajongott a szebbik nemért, ezt tagadni sem tudta volna, mert még kilencven felett is elárulták huncutul ragyogó szemei, és gyakran emlegette édesanyámat, hogy milyen szép asszony volt; ezt inkább hízelgőnek találtam, mintsem zavarónak, mert édesanyám valóban gyönyörű nő volt.

Egy régi Veszprémi Szemlében Gyuri bácsi megírta 56-os emlékeit, kitérve benne apámra is, ahogy az Iskola utcában találkozva hogyan vitatták meg a naponta változó helyzetet, osztották meg egymással friss információikat, aztán valahogy elkeveredett ez a lapszám is, mint annyi minden más  az életemben. Ő volt az utolsó ember, aki ismerte apámat, halálával ezzel is magamra hagyott.

Kézi táskája mozgó irattár volt; lehuppant mellém a teraszon, és már kezdte is elővarőzsolni belőle a dolgokat: beadványok, életrajzi adatok, levelek fénymásolatai, fényképek, Vénis Sándor életrajza, amivel épp akkor készült el, azé a Vénis Sándoré, aki a háború alatt városi tűzoltóparancsnok volt, és megakadályozta a tűzoltószertár berendezéseinek, autóinak, eszközeinek nyugatra hurcolását 1945-ben, majd megalapította a veszprémi birkózó szakosztályt. Halála után sokáig emlékversenyeket szerveztek a tiszteletére, és egy időben ezekhez én ajándékoztam a fődíjat, egy-egy értékes órát. Szerettünk volna egy akármilyen kicsi utcát is, de mégiscsak utcát elneveztetni róla, mindketten végtelenül tiszteltük Vénis Sándort.

Aztán fényképek fénymásolatai: - Képzeld - lelkendezett egy nyári napon, 2016-ban -, Borbás Jancsi hívott telefonon, hogy elvisz Királyhelmecre, szülővárosomba, tudod, az ő kiadásában jelent meg két könyvem is. Nem hittem el, de egyszercsak keresett, hogy készüljek, másnap megyünk! A fénymásolt képeken Gyuri bácsi a szülői ház előtt, a temetőben, szülei sírjánál, a városháza előtt, akár egy kiskamasz, lubickol a boldogságban, mert már lemondott arról, hogy valaha is eljut oda. János hatalmas örömöt okozott neki ezzel az úttal!

Hogya Gyuri bácsi szülei sírja mellettHogya Gyuri bácsi szülei sírja mellett

Tavaly nyáron egy úrral kopogtatott be: unokaöccsével, Hogya Györggyel, a királyhelmeci önkormányzat művelődési osztályának vezetőjével, kiváló íróval, aki tavaly ősszel  kapta meg a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának legmagasabb elismerését, a Talamon-díjat s aki dedikálta nekem a Daszvant árnya című könyvét, ami megint csak elkeveredett, mint annyi más dolog az életemben.

Utolsó évében aztán már csak egy dolog foglalkoztatta: kimaradt a Veszprém Megyei Életrajzi Lexikonból. Emésztette magát, nem eresztette el a gondolat, hogy így senki sem fog rá emlékezni. Beadványokat írt, méltató leveleket csatolt hozzájuk, és ment, ment mindenhová, ahonnan csak segítséget remélt. Elvesztette munkakedvét, csak ez foglalkoztatta. Rá fogsz erre menni, Gyuri bácsi, hagyd a fenébe, több tucat művet hagysz hátra, hát hogyan felejtenének el téged? Igen - sóhajtott-, ez fog elvinni, és kezdte újra a dohogást.

Szombaton kopogtattak az Utas ajtaján. Kisgyuri, a fia volt: - Baj van. Apunak nincs sok hátra, elfekvőben van már.

Reggel halálhíre döbbentett meg, ahogy bekapcsoltam a laptopomat...

Nyugodj békében, Gyuri bácsi! A földkerekség legteljesebb életrajzi lexonjában a legfényesebb szócikk rólad szól!

Molnár Sándor

További cikkek

10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapnyi távoktatás után már talán a rendes kerékvágás fogalma is megváltozott több diákban. Később keltünk, gyakran pizsamában, az ágyból hallgattuk az órákat, sokunk motivációja pedig valahol a földbe tiporva hevert. Az optimistábbaktól hallhattuk, hogy, „De legalább megtanultuk magunknak beosztani az időnket”. Ez teljesen jó, de milyen áron? Szétesett közösségek, kihűlt barátságok, és rengeteg óra melyet órai munka és tudásunk gyarapodása nélkül töltöttünk el. Kovács Örs, 18 éves gimnazista vendégírása.
Derűs, aggódó, együttérző – az önkéntesség arcai
Derűs, aggódó, együttérző – az önkéntesség arcai
Sokszínű az önkéntesség arca. Lehet vidám, aggódó, elszánt és együttérző, de valamennyihez kapcsolódik a segítőkészség értékes vonása. Vidám, amikor az Európai Kultúra Fővárosa évének rendezvényeire, a vendégek fogadására készülünk és aggódó, amikor a járvány még itt settenkedik az életünkben és akkor is, amikor nap mint nap nehéz élethelyzetekkel kell szembesülnünk. Többször hallottam, hogy nálunk nincs igazán hagyománya az önkéntességnek. Talán ezt is igyekezett pótolni az az 2016-os rendelet, miszerint az érettségiig 50 óra önkéntes munkát kell vállalniuk a diákoknak.
Agyonmosdatott puttók
Agyonmosdatott puttók
Agyonmosdatta a május Veszprém számolatlan puttóit is. A május, melynek esője – szól a fáma – aranyat ér. Látja valaki közülünk, milyen arannyal vonta be a szokottnál hűvösebb május ezeket az alig számításba vett kis szoborangyalkákat? Kilián László írása.
Társbérlőim, a rigók
Társbérlőim, a rigók
Öt éve költöztem ide. Ha átvágok a parkon, ott van a ház, ahol születtem. Akkor még Hóvirág lakótelep volt a neve, aztán sokáig viselte egy járásbíró nevét, Kiss Lajosét, akit, akárhogyan is, akárkik is, de mégiscsak halálosan megsebesítettek '56 novemberében. Hogy ez a kör is teljes legyen, arra az erkélyre meg, ahol a lövés érte az antikváriumból látok rá, és a fölöttem lévő padlástérben húzták meg a ravaszt. Molnár Sándor írása az élni akarásról.
Bestiarium Vespremiensis
Bestiarium Vespremiensis
Sárkány vagy oroszlán? – szólt imigyen a bestiális kérdés, ami a távoli múltból visszasejlik. - Kilián László írása.