Bevallom őszintén, idén februárban, amikor Gulyás Gergely bejelentette, hogy lesz vakcinaigazolvány, ezzel együtt mentesülnek bizonyos korlátozó intézkedések alól azok, akik beoltatták magukat, volt némi félelmem azzal kapcsolatban, hogy milyen reakciókat vált majd ki a néplélekben ez az új helyzet. Hogy az igazolvánnyal rendelkezők közül néhány embert mennyire részegíti meg az, hogy az oltakozásért cserébe ők már előjogokkal rendelkeznek például egy étteremben, vagy moziban és ennek hányszor és milyen formában fognak hangot adni, elsősorban a közösségi média felületein, hergelve, lenézve, esetleg birkának nevezve azokat, akik nem oltatták be magukat, vagy még nem kerültek sorra.
Persze akkor még máshogyan állt az oltási program. Aki regisztrált, az kapott egy ígéretet, hogy amint sorra kerül, őt is beoltják, de ezt még hetekben, hónapokban lehetett akkor mérni.
Aztán haladtunk az időben, egyre több ember kapott telefonhívást a háziorvosától, hogy érkezett egy vakcinaszállítmány, aztán még egy és lehet menni az oltópontra. A hetekből napok lettek, mostanra pedig ott tartunk, hogy egy regisztráció után, akár már másnap beoltanak bárkit.
Tehát a vakcinához való hozzájutás elvesztette exkluzivitását, tömeges lett az oltás, a tömeg pedig a teljes magyar nagykorú lakosságot jelenti.
A februári vízióm mégsem halt el ennek fényében, csak átfordult. Erre pedig tökéletes bizonyítékok azok a kommentek, amelyek szinte az összes oltással kapcsolatos hír alatt megjelennek, vagy a különböző fórumokon, amikor valaki az autójából lefotózza, ahogy az SZTK előtt sorban állnak azok, akik úgy döntöttek, a saját és környezetük egészsége érdekében és/vagy a nagyobb szabadság miatt beadatják a vakcinát. Persze ezekben a kommentekben nem ez a két evidens indok jelenik meg, sokkal inkább az, hogy ezek az emberek birkák, megvezetettek, ostobák, marhák, akik a vágóhíd előtt sorakoznak.
A szólásszabadság persze elég tág fogalom és valószínűleg ezek a kijelentések még nem lépik át azt a bizonyos határt, ha a nagyátlagot nézzük, viszont volt egy eset a közelmúltban Veszprémben, ami új, sokkal erősebb indulatokat szült, ezzel együtt a kommentek retorikája is jóval mélyebbre süllyedt.
A belvárosi étterem barna és fehér tálcás megoldását most nem szeretném hosszasan részletezni, bizonyára mindenki találkozott az esettel, hiszen országos szintre nőtt a híre. Csupán az a lényeg, hogy egy egyszerű színkód alapján próbálták megkönnyíteni a vendégek és a saját helyzetüket, hogy ki az, aki a teraszon fogyaszthatja el az ebédét és ki az, aki odabent, védettségtől függően. Mindezt az emberek becsületére alapozva és nem egy biztonsági őrrel az ajtónál, aki belépésnél, vagy kellemetlenebb esetben az étkezés közben ellenőrzi a kártya meglétét.
A közösségi média oly kreatív közösségében pedig ez a megoldás a sárga csillagra asszociálta az embereket. Hitler 1941-es döntésére, amivel megkülönböztette és megszégyenítette a zsidókat, és amiből a Holokauszt fejlődött ki. 80 évvel később sikerült egy világjárvány elleni védekezést lesüllyeszteni a történelem egyik, ha nem a legsötétebb szintjére.
Csakhogy van egy óriási logikai buktató ebben az összehasonlításban!
A zsidók nem választhatták a sárga csillag viselését, kötelező volt megvásárolniuk (!), személyenként 4-et, darabját 10 pfennigért és folyamatosan hordaniuk azt, miközben alapvető emberi jogaik sérültek. Nem csak az, hogy beülhetnek-e egy étterembe, vagy a teraszon fogyaszthatják el az ebédet, ha pedig elmulasztották, akkor pénzbüntetést, vagy akár internálást is kockáztatva.
Ezt a középiskolás történelemleckét talán nem ártana felidézni, mielőtt valaki ezzel a párhuzammal élne. Az oltás önkéntes, a sárga csillag nem! Az egyik védi az életet, a másik elpusztítja.
