Pedig szinte benépesítik Szentháromság terünket, de fensőbbséggel tekint alá közülük kettő is az Óváros térre. Itt is, ott is lengedeznek fel-le ezek a gyereklelkecskék. Ki vetne ügyet rájuk, szedné lajstromba, hol rebbent szárnyat egyikük, hol csak éppen a fejét dugja ki oszlopból, felhőből, emeleti ablak szemöldöke fölül.
Induljunk el a mondás szerinti kályhától, ami most a Szentháromság szobor. A Schmidt kőfaragómester által, Padányi püspök megbízására készül szoborkompozíció telis-teli puttókkal. Három közülük a három fősík vezéralakjai mögül kandikál ki. Szent István szobra mögül így, a Szent Imréé mögül úgy, a bazilika felé néző Szent Flóriánénál megint máshogyan. Ezek egész alakkal, habár takarásban tűnnek fel, de amolyan gyalogos égiköveteket kísérő apróságok. A többi szentháromság-szobros puttónak inkább felvitte Isten –vagy Padányi püspök? – a dolgát.
De mik is azok a puttók, honnan kerültek elő időről-időre a szobrászatban és építészetben? Hosszas meséjük a görög mitológiában kezdődött. Akkor még tisztesebb hely dukált nekik. Sőt az első ilyen maga Ámor. Az az égi halhatatlan, akit rendre Afroditével hoznak kapcsolatba – vagy mint apját, vagy mint kísérőjét, vagy mint méhének gyümölcsét. Az antik latinoknál aztán más ábrázolási módozatuk is gyakorivá válik, és ezek adják valójában a későbbi puttóábrázolások mintáját, miszerint gyermekszarkofágokon jelenítenek meg pufók apróságokat, akiknek szárnya nőtt.
De a visszatekintés közben térjünk vissza a veszprémi szentháromságos alakokhoz. A szoborcsoportokba foglalt főoszlopon felhőfoszlányok tekeregnek fel egészen az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek zsámolyul szolgáló oszlopfőig. Szűz Mária földes-holdas és kígyós konzolának is hátteréül szolgálnának a felhőcskék bolyhai. Na, ezek között váltakozva kukkantanak ki a kőből a puttók faragott buksijai. Akinek kedve szottyan, számolja össze mindet.
A gyerekszarkofágok alakjai tértek vissza századokkal később a reneszánsz, barokk festményeken, szobrokon, épületeken és épületekben. A vágyat jelképezték itt is, mint a mítoszi időkben, átlelkesülve szakrális szenvedélyek jelévé, hogy a Sanctus Amor szerepéből tovább világiasuljanak, kiterjedjen hatalmuk és hatókörük.
Ha az elején azt mondtam, puttók gyereklelkecskéi népesítik be a veszprémi vár egyetlen terét, hát ennek megfelelően tekintenek alá feszes rendben szárnyuktól övezve a Nagypréposti ház színes angyalkafejei. Tekintetük aranyozza a bazilika déli oldalát, a háromság egységének emlékoszlopát és a várkutat, szemben a ferences templomot, a Szaleziánum jobbra eső felét.
A veszprémi puttóbújócska szereplője még két messzebbre vetődött füzértartó lurkópáros, de érdekes lehet a világra szóló és világivá váló puttómese is.
Nos, a rokokóval és a későbbi korokkal a puttók szentek és angyalok kísérőiből visszakapták régi kedves játékszerüket az íjacskát a nyíllal. Nevet változtattak – vagy visszavették az eredeti kereszténység előttit – és inkább már csak amarettnek vagy cupidónak hívatták magukat szobrásszal, piktorral, csepűrágóval, hogy rájuk hallgasson aztán publikum, használja pikánsabb titulusukat, persze hogy lőnének szerelmet boldog-boldogtalanra.
Na, ezért is olyan nehéz felfedezni városjáró itteninek és turistának ott a magasban a különben méretes, ám röpképes fiúcskákat a püspöki palota vagy a Pósa-ház vállán.
…és a veszprémi május csak ontja a szelídebb-vadabb zuhékat. Záporok tolakszanak egymás után. Hull az eső ezekre az aranyos puttókra. Agyonázik szendéje csakúgy, mint virgoncabbja.