Az eseményen elsőként Géczi János, a Séd főszerkesztője üdvözölte az érdeklődő olvasókat, felvázolta az elmúlt négy Séd folyóirat lapszámait. A járványos időszak kapcsán felmerült a kérdés Géczi Jánosban, hogy van-e joguk ebben az eseménytelen helyzetben mégis írni valamiről, éppen ezért döntöttek úgy, hogy a szóban forgó 2020/29., 2021/30., 2021/31. valamint a 2021/32. lapszámok kivételesen tematikus lapszámok lesznek.
Géczi János főszerkesztő, és Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora
A főszerkesztő örömmel számolt be a tényről, miszerint az online is elérhető Séd folyóiratnak igen csak nagy látogatottsága volt a pandémia alatt az internetes térben, vagyis akik nem tudták a kezükbe venni, szívesen keresték fel az az epa.oszk.hu oldalán a lap online verzióját is.
A bemutató központja, mondhatni „főszereplője” az első Séd-könyv volt, hiszen Csuhai Istvánnak - az Élet és Irodalom hetilap versrovat-vezetőjének, a Séd folyóirat rendszeres publicistájának – megjelent Szobornék városa kötete, melyben tizennégy veszprémi szoborhoz kíséri el az olvasót, „szemlélőt”. A bemutatón a könyv szerzőjét Ladányi István irodalmár, a kötet szerkesztője kérdezte.
Csuhai István és Ladányi István
A szerző mesélt arról, hogyan és miért kezdett el – az irodalom mellett – a köztéri szobrok fotózásával foglalkozni. Mint kiderült, már gyermekkorában is egészen komoly, erős emlékképek maradtak bizonyos szobrokról, végül már felnőttként, Debrecenben fogott neki komolyabban is, egy családi nyaralás során. Csuhai a fényképezésen túl nem megy el a szobor története mellett sem.
Csuhai István
Géczi János, a következő Séd bemutatóról elárulta, egy veszprémi sétával egybekötött esemény lesz, ahol a szerzővel együtt személyesen is elsétálhatunk azon szobrokhoz, melyek a kötetben szerepelnek. További terv, hogy minden évben megjelenjen egy Séd-könyv.
A szerzővel korábban készült interjúnkból idézünk: „ha az utcán lencsevégre kapsz egy embert, valószínűleg megfordul, és megkér, azonnal töröljem ki a fényképet. A szobrok közül még egyik sem háborodott fel, ráadásul nem véletlen vannak a tereken, hiszen a „közhöz” tartoznak, és a cél, hogy minél több ember beléjük ütközzön, minél többen lássák őket.”
