Már-már disztópikusnak nevezhetném a helyzetet, amivel a nyitást és a közösségbe visszatérést vártuk. 1-2 havonta felkaptuk a fejünket, amikor meghallottuk a híreket a középiskolák újra nyitásáról, de csak májusban tudta a kormány az iskola nyitással kapcsolatos ígéreteit végrehajtani.
Viszont, ha ennyire vártuk a nyitást honnan jöttek a nyitás ellenes, kifejezetten hangos, hangok?
A távoktatás nem jó, a távoktatás fáj, szinte senki nem akar távoktatást. De még rosszabb ezután visszamenni és a monitort mögött megszerzett tudásról a tanár előtt számot tenni. Visszatérésünk kíséretében jön a megszokott év végi hajrá, amit még megfűszereztek néhány „a jegyek realizálása miatt” címszóval ellátott dolgozattal. Nem akartunk ebbe visszamenni. Ez okozta azt az ellentmondásos helyzetet, hogy míg az iskolák nyitása ellen a koronavírustól való félelemre hivatkozva több százezer támogatói aláírás jött össze, mindeközben pedig az aláírók többsége házibulikban, teraszokon, konditermekben és parkokban gyakorolták több-kevesebb sikerrel a járványügyi szabályok betartását.
Tehát volt, aki azt állította, hogy ha visszamegyünk tömeges megbetegedések lesznek, pár hét múlva újra otthon fogunk ülni és volt, aki azt állította, ha visszamegyünk dolgozatok hegyei várnak majd minket és teljesíthetetlen elvárásokba ütközünk.
Tény, hogy most, hogy visszamentünk nehéz volt beleszokni újra a padba, de nem volt tragikus. A tanárok megértőek, van néhány iskola, ahol alig írnak dolgozatokat, van ahol többet de könnyebbeket, nálunk, az Ipariban szinte csak olyat kértek számon, amit a nyitás után tanultunk. Fertőzöttekről nem hallani közöttünk, legtöbben betartjuk a járványügyi szabályokat az iskolában. Visszamentünk és szinte olyan, mint régen volt.
A távoktatásban nehezebb volt tartani a tempót, sok tantárgyat mondhatni elcsaltunk, de volt, aki teljesítette, aki pedig úgy érzi, hogy elesett ezalatt rengeteg tudástól, melyre jövőre szüksége lesz, annak van egy nyara pótolni. Szívemből kívánom, hogy ne legyen még egyszer ilyen, mert rossz, de ha megkívánja megint a helyzet, akkor tudjuk teljesíteni.
