2021. szeptember 21.
//
Máté névnap

Couleur locale itthon

2021. július 3. 13:29
Kilián László írása a Bakonyról, Balatonról és Veszprémről.

Veszprém ősze, tele a Bakony.

Veszprém tavasza és nyara a Balaton.

A lankás múltban innen indul vadászni – micsoda hőskor – a jámbor püspök és a mindenkori őrkanonok. Indul rőtvad-lesre a Bakonyba. Biztos pompás terítéket juttat a bükkös.

Veszprém ősze, tele a Bakony. Emlékezik a város a felette nőtt rengeteg erdőre, amely fái és vadjai barnáját adta neki századról századra. Az ódon épületek ácsolatában a bakonyi gerendák roppannak a hidegtől, a melegtől.

Az ottani vadak és jószágok csordái, nyájai adták a megélhetést számtalan veszprémi tobaknak, kik cserzőanyagukat cserszömörcéből és macskahúgyból keverték. Vitték-hordták csinos bekecseiket, ködmöneiket.

Veszprém ősze a Bakony. Nekem a Bakony mindig őszi erdőként jut eszembe. Egyszer már írtam effélékről zibnayimutos könyvemben, a harmadik megtestesülésnél, és azóta is mindig kísért az ott megénekelt ötlet. Az a képzelt kép, hogy a kezdetek idején Szent Istvánnak hímzett palást mindig a „Bakonerdő” ádvent előtti avarjában rejtőzik, ott rajzoltatnak meg időről időre a királyi köpeny alakjai, mintái. A dombok szelei és tündérei ezt terítik magukra, ha nagy útra kelnének vagy borzongató a hideg a fák között.

De Veszprém tavasza, nyara a Balaton.

Aki első királyunk hitvese volt, Gizella szeme játszhatott olyan színekben, mint a Balaton kékeszöldjei. A tükröződő vizek időtlen idők óta jósolják, milyen órák vagy napok jőnek. Lohogni fog a júliusi hőség? Megsúgja a tó. Vagy Gizella?

Zivatar köszönt a környékre? Előre jelzi víztükör vagy a királyné szeme.

Mikor verőfénnyel telnek a delek és a délutánok, Gizella vidám szeme tekint ránk, mikor ítéletidő fenyeget Gizella bánatos, Gizella haragszik.

Veszprém nyara a Balaton máskor is.

A virágkorok tehetős polgára fogattal hajtat innen a kánikulás hivatali órák múltán, tóközeli dombocskákon rakott nyaralójába, mely alatt szőlőtábláit értő kezek művelik, hogy karácsonykor jó borral koccintson a család. De ő most ledöccen fogatjáról. Kényelembe helyezi magát a teraszon: a nyári délutánt övéivel, szívesen látott vendégekkel tölti el. Adomáznak, hunyorogva füstölögnek – dörmögnek a bajszosok, szakállasok vagy csacsognak a kecses fehérnépek.

A város most is emlékezik évszakaira. Nyarait egyre-másra a tóból való halak – keszegek, fogasok – adták. A hőség üzenete lett itt is a rizling, a siller a vizek mellől. Onnan, hova odalátni a város déli határából.

Teleit ugyancsak emlékek hozzák. A Bakony küldte a tűzifát is. Arra jártak a kanászok makkoltatni a csürhét. Arra északra, ahonnan szelei jőnek és ahol ott mered a Papod, az Ámos-hegy meg a Mórocz-tető. Mindig néznek és innen mindig láthatóak.

… és Veszprém benneül a tájban. Mondom színei évszak szerint váltakoznak. Délre kell menni a tavaszért. Északra az őszért. De színei a tájban nyugat felé szintén ott vannak, gabonatáblák az arra elterülő határban, ahova még a vár gyilokjárójáról is ellátni. Helyszíne és színe keleti irányba is varázslat, ahol olyan ingatagok a távolságok, hiszen röpke perc a kocsival és elhullámzanak a szürkés dombok: Veszprém széléről már intenek a palotai tarka panelkockák. Középen vagyunk – közben/közelben az emlékezettel.

Kilián László

További cikkek

A szőlő, a bor és a gyökerek – Generációváltás a füredi bornapokon
A szőlő, a bor és a gyökerek – Generációváltás a füredi bornapokon
Első látásra nincs nagy változás. Hasonló pavilonok, azonos nevek sorakoznak a füredi bornapokon, valami mégis változott. Megfiatalodtak a borászok. Egy-egy őszülő bajusz vagy haj fel-felvillan a háttérben, de a terepet már inkább a fiatalok uralják. – Generációváltás van a borászatban – magyarázza Varga Zoltán, aki több mint két évtizedig volt a Balatonfüred-Csopaki Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke. Barta Éva írása.
Ódon július szirtje
Ódon július szirtje
A Veszprémi Vár legelső ábrázolása nem a Királynék városában van, de még csak nem is Magyarországon. Kilián László, író legújabb értekezésében ezt a témát boncolgatja.
Csend és kiáltás
Csend és kiáltás
Van egy angol tengerész szokás: ha egy matróz fordítva teszi fel a sapkáját, silddel tarkó felé, akkor nem akar senkivel sem beszélgetni, ne szóljanak hozzá. Rossz napja van, rágódik valamin, magányra vágyik. Ezt a többiek tiszteletben is tartják, nem szólnak hozzá, nem vájkálnak a lelkében addig, amíg a sapka vissza nem fordul. Molnár Sándor írása.
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Van, akinek ez a nagy nyári kaland, másnak a következő tanév anyagi megalapozása, de a bölcsebbeknek tapasztalatszerzés is a választott hívatásához – akárhonnan nézzük, a nyári munka idején is tanul a diák. Évtizedek távlatából is előjönnek emlékeimből az első munkanapok, amelyek így utólag is igen tanulságosak… Barta Éva írása.
Frank Zappa az Utasban
Frank Zappa az Utasban
Eseménytelen napok márpedig nincsenek! Még ha úgy is tűnik, hogy kihalt a város,órákig ülök egymagam a teraszon, akkor is ad valami maradandót minden egyes nap. - Molnár Sándor írása az Utas és Holdvilág Antikvárium egykori, és jelenlegi pezsgéséről.