A szemvakító napsütés ellenére is úgy érzem, a múlt században járok. Helyet foglalok egy kis betonlapon a pálya melletti domboldalon, hogy rálátást nyerjek a Városi Stadion szerény, de otthonos futballpályájára. A gyepszőnyeg izzik, de edzés nem folyik rajta: atlétikaverseny miatt idő előtt leküldték soron következő beszélgetőpartnerem, Varga Tamást és neveltjeit.
Tamás közel húsz éve tevékenykedik kapusedzőként a helyi utánpótlás és nagypályás labdarúgócsapat kötelékében. A tapasztalata jócskán megvolt a szakmához, hiszen tősgyökeres veszprémiként anno, még az NB I-es időszakban a korosztályos csapatokban nevelkedett. Később, az NB II-es felnőtt alakulatban pedig már első számú hálóőrként számítottak rá az akkori klubvezetők.
Amikor az ember úgy érzi, hogy a kiöregedés útjára lépett, akkor elkezd gondolkozni: mit is csinálhatnék a későbbiekben, miben lelhetném meg a hasonló örömömet
– emlékszik vissza Varga Tamás, majd helyet foglal mellettem és folytatja.
A társaimnak is mindig örömmel segítettem, a gyerekekkel szintén szívesen foglalkoztam. Elhatároztam, hogy edzőként is szeretnék a veszprémi labdarúgócsalád hasznos tagjává válni. Úgy érzem, sikerült is, hiszen több mint tizenöt éven át egyedül töltöttem be a VFC USE kötelékében a kapusedzői posztot.
Telt-múlt az idő és Tamás mára már korosztályos csapatért vezetőedzőként is felel, nem feledve azt sem, hogy a Szilágyi DSE kötelékében megyei felnőtt csapatot is irányít. Érthető módon a szívéhez legközelebb mégis a kapusneveltek állnak, akik közül többen már komoly karriert futottak be.
Amikor munka után este bekapcsolom a televíziót és megpillantom Hársfalvi Andrást, ahogy az NB I-es Gyirmót kapuját védi, mindig örömmel emlékszem vissza a nálunk töltött időszakára. Innen indult, öröm volt vele dolgozni. Ahogy azokkal a gyermekekkel is, akik továbbálltak tőlünk bizonyos akadémiákra. Kedves a lelkemnek, amikor a szülők felhívnak, hogy megköszönjék a válogatott meghívókat.
Varga Tamás munkáját nemcsak utánpótlásszinten, hanem a felnőttek mezőnyében is dicséret illeti. Pető Tamás, a Practical VLS vezetőedzője sem véletlenül bízik benne feltétel nélkül. A kapusedző keményen kivette a részét abból a sikerből, hogy a veszprémi csapat három fordulót követően egyetlen kapott góllal vezeti az NB III nyugati csoportját.
Öröm és boldogság számomra az éllovas pozíció is, de a legfőképpen az, hogy a kaput az a Héninger Bendegúz védi, akivel nyolcéves kora óta együtt dolgozom. Sosem kellett neki semmiért sem könyörögnöm, örömmel vállalta mindig a további edzéseket is. Bízom benne, hogy ez a motiváció meg lesz benne a jövőben is, hiszen ő az egyetlen 2003-as születésű kapus, aki első számúként véd a nemzeti bajnokságban.
A beszélgetésünk végéhez közeledve Tamás a jövővel kapcsolatban hangsúlyozza, hiába voltak már ajánlatai más kluboktól, nem kíván váltani.
Veszprém mindig is az otthona volt, az is marad
– zárja.
A veszprémi labdarúgás a korábbi évek sikertelenségeit követően ismét felfelé ível. Az előttünk álló időszakban megkezdődhet majd az új Veszprémi Labdarúgó Stadion beruházása is. Jó hír mindez, hiszen egy sikeres egyesülethez méltó otthon is dukál.
