Elsősorban nem, mint az EKF művészeti és kreatív főtanácsadója, hanem, mint Can Togay János, egyszerű ember szeretett volna bemutatkozni a filmrendező, forgatókönyvíró, színész, költő, kurátor, egyetemi tanár és kulturális diplomata a veszprémiek előtt. Ez a kicsit sem rövid tevékenységi kör viszont előrevetítette, hogy egy egyszerű bemutatkozásnál sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy jobban megismerjük annak az embernek az élettörténetét, aki most a város és egyben a térség legnagyobb kulturális-kreatív fejlesztésén dolgozik.
Múlt csütörtökön az Utas és Holdvilág Antikváriumban gyűltek össze azok az érdeklődő veszprémiek, akik már találkoztak Can Togay János nevével a különböző EKF-es projektek bemutatásánál, vagy a programmal foglalkozó újságcikkekben, viszont személyt még nem feltétlenül tudtak a név mellé társítani.
Az est ötlete pedig a török hangzású név tulajdonosától származik, aki mint fogalmazott,
egyszer csak megjelentem idegenként Veszprémben ezzel a fura névvel és elkezdtem dolgozni a város egyik legnagyobb projektjén. Úgy illik, hogy bemutatkozzam a veszprémieknek, hogy ki is vagyok valójában.
Erre a célra választotta a belvárosi antikváriumot, ahol a hely tulajdonosa, Molnár Sándor beszélgetett Can Togay Jánossal, pontosabban indította el azt az előadást, amelyben a sokoldalú kulturális szakember elmesélte, honnan ered furcsa hangzású neve, hogyan vezetett az útja Budapesten, majd Berlinen át Veszprémbe, és hogy a szakmázásnak is áldozzanak, ő maga, mint érintett, milyen kitörési pontokat lát az EKF-en keresztül a térségnek.
Can Togay János 1955-ben született Budapesten török szülők gyermekeként, majd sok évig Németországban nevelkedett. Főiskolai tanulmányait aztán mégis Magyarországon, az ELTE német és angol szakán végezte, később pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is megszerezte a diplomát, mint filmrendező. A kettő között még elvégezte a Sorbonne Nouvelle Egyetem kétéves posztgraduális képzését is, mint francia-német összehasonlító nyelvész.
Élt Németországban, Franciaországban, Finnországban, eközben számos kultúra sajátosságát ismerte és értette meg. Bár az irodalomtól kezdve a médiáig számos területen tanult és dolgozott, saját bevallása szerint mindig is a filmek, a filmművészet vonzotta igazán.
Több nagy játékfilmben forgatókönyvíróként, rendezőként, vagy akár színészként vállalt szerepet, többek közt a Hídemberben, ahol a forgatókönyvet Bereményi Gézával ketten írták, ő maga pedig Batthyány Lajos karakterét is megformálta a filmben.
2001-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki.
Mégis, a saját bevallása szerint a filmes szakma rendkívül kiszámíthatatlan és sokszor hozza kiszolgáltatott helyzetbe az embert. Az antikváriumban tartott őszinte beszélgetésen az is kiderült, neki is volt több olyan filmes projektje, amelyek finanszírozási, vagy egyéb okokból az utolsó pillanatokban omlottak össze.
Ebből a frusztrált helyzetből jelentett kiutat az, amikor 2008-ban kinevezték a berlini Magyar Intézet igazgatójának, ezzel székhelyét is tartósan átette a német fővárosba.
A Collegium Hungaricum Berlin (CHB), azaz berlini Magyar Intézet a magyar állam által alapított és működtetett kulturális intézet Berlinben. Az intézet aktív része a berlini és német kulturális életnek, integratív, interdiszciplináris, a magyar és német együttműködéseket elősegítő programstruktúrával.
Erre az időszakra Can Togay úgy emlékezett vissza, mint amikor kitárultak a lehetőségei, amikor minden kreatív ötletét meg tudta valósítani az intézeten belül.
Egy berlini intézményt szerettem volna vezetni, ami a magyar érdekeket képviseli.
Ehhez pedig korábbi tapasztalataiból, amikor Németországban élt, minden kulturális erőforrása megvolt, a berliniek pedig hamar felfedezték a magyar épületet a városukban, amely időről időre kreatív kiállításokkal, vagy akár az utcáról is jól észrevehető megoldásokkal szegezte magára a tekinteteket.
Fotó: Collegium Hungaricum
Hat évig vezette az intézetet, közben Magyarországon volt egy kormányváltás is, viszont az akkor már kulturális diplomataként is aktív Can Togay Jánost az új Fidesz-KDNP kormány is megerősítette a helyén, elismervén a hozzáértését és eredményeit.
A berlini megbízatása után viszont hazaköltözött Magyarországra, méghozzá a Balaton-felvidékre, egészen pontosan Felsőörsre. A beszélgetésen Can Togay elárulta, feleségével – akiben szintén több nép vére csörgedezik, a magyaron kívül finn is – már a németországi megbízatása előtt tervezték, hogy ezen a környéken telepednek le.
A csendes balatoni falu ellenére Can Togay-t hamar megtalálta egy új feladat, nevezetesen a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros Program kidolgozásában és megvalósításában való részvétel.
A felkérés pedig egyenesen Navracsics Tibortól érkezett, akivel elmondása szerint kezdetben csak arról beszélgettek, hogy vajon ki lenne a legalkalmasabb a kreatív és kulturális vezető szerepére. Végül mindenkiben kikristályosodott az, hogy a számos európai kultúrát jól ismerő, kultúrdiplomata tapasztalattal is rendelkező Can Togay János személyére illik legjobban ez a pozíció az EKF-en belül.
Főleg úgy, hogy Can Togay számára nem volt ismeretlen az Európa Kulturális Főváros program, más városok példáit már ismerte, viszont megvalósításában Veszprémben vett részt először.
Az Európa Kulturális Főváros Program egy nagyon bonyolult rendszer. Itt van egy évszám, és számos megvalósításra váró ötlet, amelyek közt van infrastrukturális beruházás és rendezvény, program is. Ezeket a különböző dolgokat kell egy rajtvonalhoz állítani.
Can Togay már a nyertes veszprémi pályázat kidolgozásában is részt vett, ahogy a beszélgetésen fogalmazott,
alig ismertem még valakit a városban, már a polgármester irodájában voltam egyeztetésen.
Saját bevallása szerint sosem volt ideje lokálpatriótának lenni. Ezt a mentalitást Navracsics Tibortól tanulta meg, hogy mit is jelent valójában. A közös gondolkodás során pedig többször és visszatérően felmerült az a kérdéskör, hogyan lehetne a térségből egy kreatív, kulturális régiót csinálni úgy, hogy a fiatalok is itt maradjanak, itt képzeljék el a jövőjüket.
Can Togay a beszélgetésen Széchenyi gőzhajóját hozta példának, ami szintén úttörő volt a Balatonon annak idején, majd nagyon rövid idő alatt átszabta az egész tó és környékének arcát.
De, hogy mi lenne Veszprém gőzhajója az EKF keretén belül, arra is konkrét tervet hozott fel a kulturális főtanácsadó, amely a veszprémieknek már nem is annyira újdonság, hiszen a terveket már megismerhette a nagyközönség.
Can Togay szerint a CODE munkanévre hallgató digitális múzeum és élményközpont lehet az EKF zászlóshajója. Ebben az intézményben összpontosulna az összes olyan kreatív energia, a tudományos területtől a művészetekig, amelyek itt szunnyadnak a környéken.
Nem csak a CODE kapcsán, hanem számos EKF-es projekt miatt is kapcsolatban állnak más városokkal, ebből pedig magától következik, hogy ezek a városok is megismerték már Veszprém nevét.
Ezeket az adottságokat kell minél inkább kiaknáznia Veszprémnek és akkor megvalósulhat az, amit nagyon röviden a kulturális stratégiában is lefestettek: Emeljük Veszprémet és térségét európai láthatóságú és jelentőségű kulturális-kreatív régióvá!
