2021. november 29.
//
Taksony névnap

Filléres emlékeim – avagy meddig cipeljük gyerekkorunkat?

2021. szeptember 13. 3:00
Hátra hagyni egy korszakot nem csupán lelkileg, de fizikailag is megterhelő. Az új kezdet felé való robogás felszabadító, de mi van, ha fut utánunk a múlt, vagy esetleg utolér?

A giccses és elcsépelt felvezető után akkor térjünk is rá, miről van szó! Ha belegondolok, mi az első és legfontosabb kiemelendő, ha valaki kirepül a családi fészekből, akkor az a tény, hogy van honnan elmenni, és van hová megérkezni. Nem hiszek ugyan a „Nagy megérkezésekben”, miközben ha ez a függetlenség, szabadság és önállóság már a nagybetűs élet, akkor köszönöm, megérkeztem.

Kép: Nyu!.huKép: Nyu!.hu

De az önálló élet kialakítása nem csupán lelkileg hoz változást, vajon mi a helyzet a hátizsákkal? És itt most a szó szerinti értelemben vett hátizsákra gondolok. Meddig normális gyerekkorunk jelképeit őrizgetnünk, hordozgatnunk? Vajon el kell engedni a szerencsét hozó szuveníreket, a kedvenc színes pokrócot, nem beszélve a gyerekkori barátainkról, a plüssökről. Vajon ezzel hagyom magam mögött azt a gyereket, aki repülni akart? Egy hasonló helyzetben lévő barátom például – a szóban forgó élethelyzetben – fogott egy hatalmas fekete zsákot, és elkezdte összepakolni a fontosnak nem vélt vinnivalóit, majd mindenféle érzelmi kitörés nélkül a szemetesbe dobta.

Talán sokat elmond személyiségünkről, hogy ki hogyan reagálja le a hasonló nagy váltásokat, változásokat. 

Az biztos, hogy elárulja azt is, honnan jöttél, milyen biztos „burokból”, főleg ha még fontosak az otthon használatra ugyan nem alkalmas kis tárgyacskák, amik a betegégben vigyáztak ránk, a dolgozatnál pedig szerencsét hoztak... És ha már van lehetőségünk új életet kezdeni, gyűjtögessünk új jelképeket is...

Szabó Eszter

További cikkek

Az adatdzsinn kiszabadult, és már nem tehetjük vissza a palackba
Az adatdzsinn kiszabadult, és már nem tehetjük vissza a palackba
Felfoghatatlan mennyiségű információt termelünk nap mint nap, ám ez kontextus nélkül értéktelen. Vajon mihez kezdünk a rendelkezésre álló adathalmazzal? Örök életre törekszünk? Egy hazai rendezvényen nemzetközi sztárszakértők próbálták megjósolni, milyen jövő várhat az adatvezérelt emberiségre.
Miért fontos, hogy egész életünkben tanuljunk?
Miért fontos, hogy egész életünkben tanuljunk?
Nem, nem (csak) azért, mert a változó világban mindig jól jön, ha van az embernek néhány pénzre és karrierre váltható plusz készsége. A válasznak sokkal inkább a boldogsághoz van köze.
Tanár és/vagy nevelő
Tanár és/vagy nevelő
Szüleink után talán tanáraink azok, akik legnagyobb hatással vannak arra, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk, milyen értékeket teszünk magunkévá, hogy aztán felnőtt korban ezek vezérletével hasznos, vagy kevésbé hasznos tagjai legyünk a társadalomnak. De tényleg elegendő tanárnak lenni, ahhoz, hogy ilyen hatást gyakorolhasson valaki egy fejlődő személyiségre, vagy valami több kell hozzá? Véleménycikk.
Sírdogáló vidrababát mentettek a Séd-patakból – VIDEÓK
Sírdogáló vidrababát mentettek a Séd-patakból – VIDEÓK
Elismerés illeti a Veszprémi Fehér Holló Vadmentő Alapítványt, amelynek munkatársai a sikeres mentésnek köszönhetően új reményt adtak az életre egy családjától elszakadt vidrakölyöknek.
Vásznon az idő
Vásznon az idő
140 éve ezen a napon egy olyan ember látta meg a napvilágot, akiből százévente (ha) egy születik. Pablo Picasso.