A giccses és elcsépelt felvezető után akkor térjünk is rá, miről van szó! Ha belegondolok, mi az első és legfontosabb kiemelendő, ha valaki kirepül a családi fészekből, akkor az a tény, hogy van honnan elmenni, és van hová megérkezni. Nem hiszek ugyan a „Nagy megérkezésekben”, miközben ha ez a függetlenség, szabadság és önállóság már a nagybetűs élet, akkor köszönöm, megérkeztem.
Kép: Nyu!.hu
De az önálló élet kialakítása nem csupán lelkileg hoz változást, vajon mi a helyzet a hátizsákkal? És itt most a szó szerinti értelemben vett hátizsákra gondolok. Meddig normális gyerekkorunk jelképeit őrizgetnünk, hordozgatnunk? Vajon el kell engedni a szerencsét hozó szuveníreket, a kedvenc színes pokrócot, nem beszélve a gyerekkori barátainkról, a plüssökről. Vajon ezzel hagyom magam mögött azt a gyereket, aki repülni akart? Egy hasonló helyzetben lévő barátom például – a szóban forgó élethelyzetben – fogott egy hatalmas fekete zsákot, és elkezdte összepakolni a fontosnak nem vélt vinnivalóit, majd mindenféle érzelmi kitörés nélkül a szemetesbe dobta.
Talán sokat elmond személyiségünkről, hogy ki hogyan reagálja le a hasonló nagy váltásokat, változásokat.
Az biztos, hogy elárulja azt is, honnan jöttél, milyen biztos „burokból”, főleg ha még fontosak az otthon használatra ugyan nem alkalmas kis tárgyacskák, amik a betegégben vigyáztak ránk, a dolgozatnál pedig szerencsét hoztak... És ha már van lehetőségünk új életet kezdeni, gyűjtögessünk új jelképeket is...
