Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Szamovár a padláson, fáraó és királylány a nappaliban

2021. szeptember 29. 10:41
Amikor az útlevelek csak egy irányba mutattak, a haza hozott emléktárgyak is egymásra ütöttek. Van egy korosztály, amelynek tagjai még repülőn vagy vonaton cipelték haza a szamovárt, később a bolgár csergét, a szlovák söröskorsót, a cseh üveget. A korszak jellegzetes ajándéktárgyait ma már nagyrészt a padláson vagy a pincében őrzik és jön helyükbe az egyiptomi fáraó, a görög királylány meg a zenélő kagyló, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. Nyitott kérdés, hogy az élmények mellett tőlünk mit visz majd a turista 2023-ban. Mert, hogy valami emléket vinni akar, abban biztosak lehetünk.

Mindig vonzott a görög drámák különös világa. Amikor először a görög tengerben fürödtem, szinte földbe gyökereztem a meglepetéstől. Egy anya a partról kiabált a kislányának: – Elektra! – hallom és egy hároméves forma gyerek totyogott a vízparton.  Az igazi élmény az epidauroszi 14 ezer személyes amfiteátrumban ért, ahol a görög Nemzeti Színház előadásában nézhettem meg az Iphigeneia Auliszban-t, a görög királyi család drámáját, vergődését az érzelem és a kötelesség között. Szünetben persze ránk tört a valóság… Az árusok tucatjai jelentek meg, Iphigeneia szobrait kínálták. A görögök ugyanis kereskedőnek is nagyon jók, az élmény hatására ott, akkor könnyebben kinyíltak a pénztárcák. Az enyém is. Nem arra gondoltam, hogy az a szobor lehet, hogy nem is hasonlít a királylányra és egy műhelyben sorozatban készül, számomra akkor ez a szobor testesítette meg a görög drámák egy darabját. Ma is őrzöm és kiemelt helyéről semmi nem szorította ki.

A nappalimban előkelő helyet foglal el az egyiptomi fáraónő, Hatsepszut is, akinek korában virágzott a kereskedelem, sokat építkezett és keveset háborúzott. Hozzá két okból ragaszkodtam: az egyik a tisztelet, a másik pedig önmagam büszkesége. Annak idején ugyanis óriási melegben kellett felmászni a fáraónő emlékhelyéhez, turista társaim közül többen, fiatalok is, már útközben feladták. Igaz, hogy amikor felértem, a fiam megjegyezte: úgy nézel ki, mama, mintha az egészet te építetted volna…

Mindkét kis szobor esetében tudtuk, hogy nem műkincset veszünk, hanem emléktárgyat, amely csak hozzánk szól. Nem hoztuk viszont haza azt a kendőt, amit a sivatagi túra előtt vettünk a tevehajcsártól, mert még időben megtaláltuk benne a Made in China felírást. Furcsa kis figurák sorakoznak még a könyves polcomon, ezeket Tunéziában, egy berber piacon vettem. Szép emberek, látványos öltözetben kínálták portékájukat. A galiba akkor keletkezett, amikor elkezdtük fotózni az asszonyokat. Szó szerint futnunk kellett a verés elől. Később tudtuk meg, hogy a berberek szerint, akit lefotóznak, annak ellopják az arcát. Volt, amikor nem úsztuk meg, na nem a verést, hanem a vásárlást. Szintén Tunéziában betévedtünk a bőrdudások utcájába. Csak úgy viccből elkezdtünk alkudni, ám amikor az árusok rájöttek, hogy az alkudozás nekünk csak játék, olyan haragra gerjedtek, hogy kénytelenek voltunk megvenni egyet. Ma is ott lóg az előszobában, régebben egy-egy vendéggyerek kipróbálta, de mára már vesztett a varázsából…

Hiába mondjuk, hogy az élmény a lényeg, 2023-ban is többen szeretnék majd annak egy-egy kézzelfogható darabját magunkkal vinni, legyen az CD, vagy kerámia, porcelán kávéscsésze, egy jól kitalált figura vagy valamilyen népművészeti tárgy. Mindegy, csak legyen üzenete, emlékeztető, gondolatébresztő megjelenése. A népművészeti vásároknak van hangulata, úgy hallom, bemutató termek is nyílnak az igényesebb és pénzesebb vásárlókra várva. Persze tudom, hogy nem vásárra, hanem történelmi, kulturális értékeink bemutatására készülünk. Ehhez igazítjuk környezetünket, és, például a lakótelepeken az olykor már szürkeségbe hajló hétköznapokat. Az Agóra előtt a minap egy néptáncos, zenés rendezvényen úgy fogalmazott az egyik néző: tudod, szerintem a nagy rendezvények, a hangversenyek, a világhírű fellépők alapozták meg a város hírnevét, a bakonyi, balatoni hagyományok őrzése pedig az otthonosságát. A kettő együtt az oktatási, tudományos háttérrel és sikerekkel nagyban hozzájárult, hogy a közvéleménykutatás szerint Veszprém az ország egyik legélhetőbb városa lett. Hogy ehhez milyen tárgyi emlékek, ajándéktárgyak társulnak majd, nos, az még okozhat némi fejtörést…

Ha már a tárgyaknál tartunk, van, aki leszólja és van, aki kedveli a vasárnapi veszprémi bolhapiacot. Megjegyzem, Zürichben hét bolhapiac van, ami a turisták kedvelt helye. Én láttam ott afrikai fafaragásokat, tibeti szőnyeget, népművészeti díszeket a világ minden tájáról. Rómában hat, Berlinben állítólag nyolc bolhapiac működik tele régiségekkel és persze szedett-vedett eladnivalóval is. Ha rózsaszín szemüveggel nézzük a mi vasárnapi bolhapiacunkat, akkor megcsodálhatjuk a gyönyörű erdélyi faragásokat, kerti bútorokat a régi réz gyertyatartókat, homokórákat, a különleges üvegeket, porcelánokat. Ha levesszük a rózsaszín szemüveget, észrevesszük a földön kupacokba rakott izzadságszagú használt ruhákat, cipőket is. Ne higgyük, hogy oda nem megy ki a különlegességeket kereső turista, ezért jó lenne betervezni egy kis szellőztető nagytakarítást…

Barta Éva
további cikkek
Derű a borúban – shoppingolás politikai beütéssel Derű a borúban – shoppingolás politikai beütéssel Diáklányok kis csoportjával futottunk össze. – Vásárolni megyünk a turiba – mondja az egyik. A másik finnyásabb, ő korrigál: a second hand üzletbe. – Jó, jó – jegyzi meg a barátnőm –, de azért ezt nem kell ám nagydobra vernetek... Hirtelen egységesen reagált a kis csapat, mondván, hogy ők erre büszkék. Ezzel az újrahasznosítást segítik. Úgy látszik, eredményes volt a külföldi és hazai sztárok akciója, akik sorra bemutatták, hogy milyen értékeket, különlegességeket találtak a már megunt ruhák boltjában. 2022. július 1. 14:40 Variációk vendégcsalogatásra - A siker titka a kreativitás is Variációk vendégcsalogatásra - A siker titka a kreativitás is Mi legyen a veszprémi vasútállomás nem éppen vendégcsalogató büféjéből, amiről azt mondják, hogy a rozoga külső mögött kimondottan ízletes, hagyományos ételek készülnek? Lehetne (a nem ennyire) meghökkentő külsővel akár múlt idők ízeit, hangulatát visszahozni, vagy a kor ízlését kísérő stílusban kiszolgálni a siető utast… 2022. május 24. 4:00 Március Március Két év Covid-halogatás után Resti Kornél újra berúgta az Utas ajtaját, ledobta széles karimájú, zsíros kalapját, malaclopóját leterítette a szófára, ráült, és belekurjantotta az összetett csendbe: -Úgy meginnék még egy fél liter jó bort! Bor volt bőven, még whisky is, aztán elkezdődött a varázs. Molnár Sándor írása 2022. április 1. 13:30 Kiszórjuk, ami bánt, fáj vagy már felesleges Kiszórjuk, ami bánt, fáj vagy már felesleges Eljött a virtuális nagytakarítás ideje. 2022. március 29. 11:53

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.