A sikeres fordító, Nhung az ELTE BTK Magyar nyelv és irodalom szakán szerezte meg diplomáját. A vietnami Szociológiai Intézetben szociológusként, majd miután ismét Magyarországra jött fordítóként kezdett dolgozni. Jelenleg amellett, hogy magyar műveket fordít vietnámira, az ELTE Távolt-keleti Intézetében oktat vietnámi nyelvet.
A fordítónő még a vietnámi háború alatt jött Magyarországra, a nagykövetségnek külön kérvényt írt, hogy ne építőmérnöknek kelljen tanulnia, hanem hadd foglalkozzon a magyar nyelvvel, az irodalommal. Így is történt, az első mű, amivel foglalkozni kezdett az Szerb Antal Utas és holdvilág című műve volt, melyről Nhung úgy nyilatkozott, hogy
megfogta benne valami, amit érteni nem, csupán érezni lehetett.
Ráadásul ekkor még alig értett valamit, szótára nem volt, így az orosz nyelven keresztül kellett dolgoznia. Ez még csupán ismerkedés volt, az első fordítása Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című műve volt. Truong Duc pedig - többek között - Dragomán György kortárs magyar író A fehér király című nagysikerű regényét fordította viátnámira.
Nhung őszintén mesélt életének nehezebb időszakairól is, hiszen mai – fordítói – énje nem értelmezhető azok nélkül. Így lehet az, hogy a közönséggel megosztotta életének legfájdalmasabb időszakát, amikor férje meghalt. Akkor Nhung elhatározta, hogy csak az irodalomnak szenteli életét.
Bár foglalkozott kereskedelemmel is, a vargabetűs évei alatt is folyton az irodalmi kapcsolódásokat kereste.
Véleménye szerint, amennyiben kevesebbet foglalkozik az anyagi dolgokkal, hatékonyabb lesz a szellem befogadóképessége. Amikor az emberek – különböző kontextusokban - arról faggatták, minek apropóján kezdett Hamvas-műveket is fordítani, azt mondta, aki olvas Hamvast, megérti.
Nhung nem csupán Hamvas Béla műveit fordította, de Márai Sándor Füveskönyvét, fordított Csáth Géza-novellákat, magyar népmeséket, sőt, Karinthyt is.
Azt esten az is kiderült, melyek azok a magyar olvasmányok, amelyeket Vietnámban a leginkább ismernek, szeretnek. Gárdonyi Géza Egri csillagok, Kosztolányi Nero, a véres költője, illetve Mikszáth Kálmán A fekete város című – utolsó – nagyregénye.
A beszélgetés igen közvetlen volt, a végén nem kellett a közönséget kérdésfeltevésre buzdítani, hiszen kiváncsiságuk erősebben munkálkodott, mint szemérmességük...
