Idén lesz három éve annak, hogy Molnár Sándor, a veszprémi Utas és Holdvilág antikvárium tulajdonosa itt hagyta az árnyékvilágot. A kis belvárosi üzletben azelőtt másfél évtized alatt lepörgött történetek viszont még ma is sokszor merülnek fel beszélgetések, anekdotázások akalmával a veszprémi kultúrközösségek körében.
Sándor emléke tehát nem kopott meg, hiába telt el három év mióta elment, mostantól pedig ezeknek az emlékeknek egy része kézzel foghatóvá is válik, hiszen éppen az ünnepi könyvhét egyik nyitóeseményeként mutatták be a Művészetek Háza gondozásában megjelent Az Utas antikváriusa című kötetet.
A könyv tartalmát legegyszerűbben úgy lehetne összefoglalni, mint csokorba szedett írások Sándorról és Sándortól. Utóbbiak portálunk szerkesztőségének különösen fontosak, hiszen azokat a publicisztikákat takarja, amiket Molnár Sándor korábban a Vehír Vendégkönyv rovatában publikált. Tette mindezt személyes hangvételben, nem egyszer mély gondolatokat megfogalmazva az életfelfogásáról, egyszerű, mégis elgondolkodtató történeteket az Utas és Holdvilág antikváriumból, vagy egyszerűen a veszprémi kulturális és közéletről.
Az olvasó egyszerre van kitéve a nevetés görcseinek, a melankóliának, vagy a nosztalgiába révedésnek – egy biztos, aki legalább egyszer járt az Utas és Holdvilág antikváriumban és találkozott Molnár Sándorral, annak nem közömbös ez a könyv, amit csütörtök kora este mutattak be a Dubniczay-palota udvarában.
Az eseményt Kilián László, író, Sándor jóbarátja vezette, akiben korábban megfogalmazódott a kötet ötlete és aki végig menedzselte annak megszületését, ami végül a Vehírt is üzemeltető Bakony-Balaton Média Kft. támogatásával a Művészetek Háza gondozásában jelent meg. Rajta kívül számos egykori ismerős, tisztelő és barát is megjelent a bemutatón, többek közt Ovádi Péter, országgyűlési képviselő, aki jelen esetben sokkal inkább, mint Sándor közeli barátja volt jelen.
Köszöntőjében is a baráti kapcsolatukat idézte fel, valamint azt a személyes érzését, hogy három éve mindig, ha elsétál a mostanra bezárt antikvárium mellett, úgy érzi, hogy be szeretne menni beszélgetni, annak tulajdonosával, aki hatalmas űrt hagyott maga után.
Hajas Bálint, a Vehír főszerkesztője a jelenlévők előtt megosztotta, hogy amikor megkereste Sándort, hogy rendszeresen írjon a veszprémi hírportálra, különösebb instrukciókat nem adott neki, mert az egész szerkesztőség biztos volt abban, hogy olyan írások születnek, amik egyszerre szólnak majd a veszprémiekről és a veszprémieknek.
A könyvbemutatót Rábai Zsanett felolvasásai színesítették, aki idézett több olyan írásból, amit Sándor jegyzett, valamint a könyv második részéből is, ami egy válogatás az Utas és Holdvilágról megjelent cikkekből és Sándorral készült interjúkból, többek közt a 2021-ben a Life&Style magazin elődjében, az Ecoport magazinban megjelent cikkből.
Rajtuk kívül volt még egy személy, aki felszólat és aki kétségkívül a legközelebb állt Sándorhoz. Eszter nevű lánya személyes gondolatait osztotta meg édesapjáról, az életében a sorozatos újrakezdésekről és végül a nyugalom megtalálásáról az antikváriumban, valamint szintén a kötetből az egyik olyan verset is felolvasta, amit Sándort írt neki címezve.
Ahogy a könyvbemutató végén Kilián László megfogalmazta, mostantól Molnár Sándor emlékét egy olyan dolog is őrzi, amit világ életében nagyon szeretett: a könyv.
