2021. október 16.
//
Gál névnap

Buli a kútnál

2021. október 6. 11:55
A Koma-kút meséje Kilián László tollából.

Egyszer volt, hol lett volna másutt, mint a híres kútnál, a Szent Miklós szeg napnyugati lapályánál, hogy ékes kompánia hivatott össze nyájas disputára, emelkedett eszem-iszomra. A nagyidőknek előtte, mikoron a hollós jelű koronás fő már jobblétre szenderülve, de a pogány még csak Szendrőt kóstolgatva.

Úgy esett, hogy e pallérozott és elmeéllel magát érdemessé ékesítő körnek bölcselkedni, a szabad művészetekben megmerítkezni kerekedett kedve. Ott az egykori itatónál, melyből a lakomát létre hívó lelkes püspök kicsinosított díszkutat épített kemény s fényes márványból. A pazarul terített asztal ott állott Aquarius felmagasló alakja előtt, melynek vállára emelt varázs erejű korsójából a friss, tiszta víz bőséges sugárban szakadt alá reggeltől napestig.

Napeste is volt, hogy egybe gyűltek. Az ideák mesterének tanaiba csakúgy beleártották maguk, mint a léptékkel-mértékkel elkötelezett hellén tanítóéba. Ki felvetette, ki ellenvetette, hol az igazság. Ki kardoskodott a gyönyörködők keresetlen kedve mellett, ki ellenkezett az önmérséklet nevében, de mind önfeledten leste a másik szavát. Egytől egyig átadta magát az ízek s a mámor jótéteményeinek.

Sort kerítettek hát arra is, hogy a néhai frigy- és mennyegzőszerző veszprémi püspök nemzetségéből utóbb sarjadzott deák poézisét egybevessék a mintaként szabott belbeccsel-kellemmel, s a metrummal ugyancsak.

Fényes dicséretté alakult a hívott ítészek, a lakomás kompánia velős, így summás véleménye: lám, Ladislaus P. a honban és honán kívül is bizonnyal megállja helyét.

„ … Leshetik annyian ádáz sodrú bősz hadukat bár – De ha pjerjai múzsák ejtenek meg, ezt választom.”

Aki kétkedik, járjon utána.

(A versbetét Ritókné Szalay Ágnes és Körmendy Kinga fordítása nyomán született – eredeti latin nyelvű poéma szerzője Vetési László, alias Ladislaus Pannonius)

Kilián László
Domján Attila

További cikkek

Szamovár a padláson, fáraó és királylány a nappaliban
Szamovár a padláson, fáraó és királylány a nappaliban
Amikor az útlevelek csak egy irányba mutattak, a haza hozott emléktárgyak is egymásra ütöttek. Van egy korosztály, amelynek tagjai még repülőn vagy vonaton cipelték haza a szamovárt, később a bolgár csergét, a szlovák söröskorsót, a cseh üveget. A korszak jellegzetes ajándéktárgyait ma már nagyrészt a padláson vagy a pincében őrzik és jön helyükbe az egyiptomi fáraó, a görög királylány meg a zenélő kagyló, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. Nyitott kérdés, hogy az élmények mellett tőlünk mit visz majd a turista 2023-ban. Mert, hogy valami emléket vinni akar, abban biztosak lehetünk.
Boditó
Boditó
Molnár Sándor, az Utas és Holdvilág Antikvárium tulajdonosának személyes története egy megszállott kisgyermekről, a határozottságról és eltökéltségről.
A szőlő, a bor és a gyökerek – Generációváltás a füredi bornapokon
A szőlő, a bor és a gyökerek – Generációváltás a füredi bornapokon
Első látásra nincs nagy változás. Hasonló pavilonok, azonos nevek sorakoznak a füredi bornapokon, valami mégis változott. Megfiatalodtak a borászok. Egy-egy őszülő bajusz vagy haj fel-felvillan a háttérben, de a terepet már inkább a fiatalok uralják. – Generációváltás van a borászatban – magyarázza Varga Zoltán, aki több mint két évtizedig volt a Balatonfüred-Csopaki Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke. Barta Éva írása.
Ódon július szirtje
Ódon július szirtje
A Veszprémi Vár legelső ábrázolása nem a Királynék városában van, de még csak nem is Magyarországon. Kilián László, író legújabb értekezésében ezt a témát boncolgatja.
Csend és kiáltás
Csend és kiáltás
Van egy angol tengerész szokás: ha egy matróz fordítva teszi fel a sapkáját, silddel tarkó felé, akkor nem akar senkivel sem beszélgetni, ne szóljanak hozzá. Rossz napja van, rágódik valamin, magányra vágyik. Ezt a többiek tiszteletben is tartják, nem szólnak hozzá, nem vájkálnak a lelkében addig, amíg a sapka vissza nem fordul. Molnár Sándor írása.