2022. november 30.
//
András, Andor névnap

A város szaga

2021. október 24. 12:00
A szagok most, a szeptember végével fokról fokra záródnak be, ahogyan minden évben. Ami április-május idején oly gazdagon bomlott szét, a mind hűvösebb reggelekkel visszatakargatja magát a termekbe, szobákba, belsőséges zugokba. Kilián László írása.

De akkor ilyenkor és máskor hogyan is lehetne szaga a városnak? Persze itt a szagról úgy beszélek, hogy abba beletartozik az illat is – a régiek úgy mondták: jószagú. Mégis. Hogyan lehetne a városnak, Veszprémnek szaga?

Hát úgy, hogy a megfelelő időpontban ki kell menni az utcára, ki még az ősznek ellenére is és szaglászni, szimatolni. Mit hord szél vagy szellő a hátán az utcákon, tereken?

Megtéveszt, ha hiszünk a napszakokkal tapasztalható ebbéli hatásoknak. A reggeli étkezdeinduláskor menetrendszerű hagyma dinsztelés, hagymapirítás kesernyés vagy állott verejték szagának, a pékségek vagy cukrászdák cukormáz-kipárolgásainak. Az ebédidő szósz, fűszeresen pácolt hús, pizza-aroma étvágygerjesztő csalafintaságának. Vagy a desszertidő kávés-fagyis bódulatának.

Ezek csak az adott időszak vagy az épp bejárt utcaszakasz puszta élményszilánkjai.

Különben is az egész város teljesebb – hovatovább egészebb – szimatolnivalót feltételez. Benne kell legyenek a lakótelepek, a belváros és a kertesházas övezetek is. A határ és a központ szűkebb, kényelmesebb lépcsői ugyancsak.

Azzal csak egy lépéssel jutunk közelebb a válaszhoz, ha felfedezzük: a kinti és a benti légáramok titkos és titokzatos felelősei a facsoportok, fasorok és ligetecskék, parkok. Ezeknek a juharoknak, hársaknak, kőriseknek és vadgesztenyéknek sóhajtozásai, szélfésülő hajladozásai, ingásai szórnak olyat, ami a város szagává szervesülhet egybe. Persze jut szerep a sok fenyőnknek, nyírünknek meg a ritkább bálványfáknak, magunkhoz édesgetett tölgyeknek vagy kínai páfrányfenyőknek.

Hiszen a lélegzőknek ugyanakkora feladat jut szagot-illatot alakítani, mint a szeleknek.

Megyünk az utcán, szaglászunk. Sokat és sokáig, hogy hazaérve egybegyűjtsük a ma és a múlt hét meg az előző évszakok orral összegyűjtött élményét, összeszedegetett tapasztalatát.

A város szaga emlékezetből és örökségből van. Így volt, így lesz.

Valójában csak késő este vagy korai órán találja meg, aki keresi. Három nehéz és rejtőzködésre rendelt összetevőből keveredett eggyé a századok során. Az elsőt azok a Bakonyerdő alján igyekvő szelek hozzák le ide a völgyekbe, a várdombhoz, amelyet ott fönt kaptak fel. Mézgáknak, gyantának, kevéske, derengőn érezhető tömjénnek van ilyen szagaromája. Bújkál benne a régesrégi cseresznyetermések illatérzete. A második a közeli határból idesodródott hajdani későtavaszok eldurvult liliomillata, ami azokról a sárgálló táblákról keveredett bele az itteni egyedi szagkevercsbe. Nevezzük nevén, a repcevirágzás súlyos áramaitól való. A harmadik a Bakony peremeiről való, ahol a karsztbordák, kőzetkitűrődések élén és hajlataiban az enyhén szeszes és fanyarkás csenkeszfüvek sóhaja kel útra, hogy aztán komótosan idejusson a városba, hozzátenni a magáét a veszprémi odőrhöz. Ebben sejthetjük meg, hogyan dől szét, ami nehéz. Az épp csak száradni kezdett széna a délre, keletre lejtős mezőcskék, kiterjedtebb tisztások kaszált füve hordozza az erdő hol száraz, hol hólétől átázott avarjának üzenetét, de ezen unos-untalan átüt a szomjas karszt mohósága, vágyakozása szülőanyja után, ami az ősi korok Pannon-tengere volt.

Mintha ezek mind vendégek volnának csupán. Pedig valamennyi Veszprémben álló fa és cserje kérgébe rejtették magukat, várva, mikor juthatnak vissza az itt élő lelkes teremtményekhez, hozzánk.

Kilián László
Domján Attila

További cikkek

Derű a borúban – shoppingolás politikai beütéssel
Derű a borúban – shoppingolás politikai beütéssel
Diáklányok kis csoportjával futottunk össze. – Vásárolni megyünk a turiba – mondja az egyik. A másik finnyásabb, ő korrigál: a second hand üzletbe. – Jó, jó – jegyzi meg a barátnőm –, de azért ezt nem kell ám nagydobra vernetek... Hirtelen egységesen reagált a kis csapat, mondván, hogy ők erre büszkék. Ezzel az újrahasznosítást segítik. Úgy látszik, eredményes volt a külföldi és hazai sztárok akciója, akik sorra bemutatták, hogy milyen értékeket, különlegességeket találtak a már megunt ruhák boltjában.
Variációk vendégcsalogatásra - A siker titka a kreativitás is
Variációk vendégcsalogatásra - A siker titka a kreativitás is
Mi legyen a veszprémi vasútállomás nem éppen vendégcsalogató büféjéből, amiről azt mondják, hogy a rozoga külső mögött kimondottan ízletes, hagyományos ételek készülnek? Lehetne (a nem ennyire) meghökkentő külsővel akár múlt idők ízeit, hangulatát visszahozni, vagy a kor ízlését kísérő stílusban kiszolgálni a siető utast…
Március
Március
Két év Covid-halogatás után Resti Kornél újra berúgta az Utas ajtaját, ledobta széles karimájú, zsíros kalapját, malaclopóját leterítette a szófára, ráült, és belekurjantotta az összetett csendbe: -Úgy meginnék még egy fél liter jó bort! Bor volt bőven, még whisky is, aztán elkezdődött a varázs. Molnár Sándor írása
Kiszórjuk, ami bánt, fáj vagy már felesleges
Kiszórjuk, ami bánt, fáj vagy már felesleges
Eljött a virtuális nagytakarítás ideje.
Házszellemek a városmagban
Házszellemek a városmagban
Kilián László írása az eltűnt, de nem elfeledett veszprémi épületekről.