2022. január 25.
//
Pál névnap

Kék a Buhim árja?

2021. november 28. 12:28
Az őszből vagy novemberből rendre muszáj kikukucskálni – fel a kánikulára, le a zimankóra.

A napokban a hétvégi délutánban barangolok az agyonhasznált közösségi oldalon, amikor ottragadok abban a fertály-percnyi szpotban. Mi az, hogy ott, beleragadok a vágatlan futamba. Újra meg újra visszanézem. Hihetetlen. Ez Veszprém? Veszprém, de valami tiktok-pecér fotóshoppal megbolondította látványt? Vagy lehetséges az, hogy ez a lépcsősikátor igaziból is létezik?

Aki megosztja a felvételt, támívekkel áthidalt, keskeny lépcsős átjárón ereszkedik le. A megszólalásig olyan a képsor, mintha egy veszprémi vagy egy itt eltévedt turista a mi Sörház-lépcsőnkön lépdelne alá a Buhimba, ahol várják a mélyebb völgybe futó lejtős utca ház-sorai jobbról és balról, szemben pedig a szép kúria, Auer Lipót szülőházával ...

Igen ám, de ez egy jól megtermett MINTHA! Hiszen ahogy visz bennünket a képsor a magasból sugárzó nyári hőségtől felderülő szűkös falak s köztük az ívek között, a lépcső alatt a mélyben, láss csodát, maga tenger hullámzik. A sétányon, amelybe torkollik a sikátor, rögtön szemben csónakokra méretezett kicsiny rév azzal a finom kis kapuval is kínálja: szálljunk vízre.

Mi van?

A veszprémi Sörház-lépcső. Vagy mégsem?A veszprémi Sörház-lépcső. Vagy mégsem?

Hát, az a valóság, hogy közösségi oldalon megosztott harminc szekundum az ékes Liguria üdülővárosában, Portofinóban létező látványt rögzítette. Szimpla megtévesztés ez – így tényszerűen –, vagy többről is érdemes szót ejteni?

Tévesztés vagy tévedés helyett arra mutat rá, amire Hamvas Béla eszméltet rá 1959-ben született, Az öt géniusz című esszéjének elején.

… Magától értetődik, hogy e táj költői délhez tartozónak érezték magukat. Kisfaludy Sándor hangját a Provence-ben találja meg és mintája Petrarca volt, Berzsenyi mestere Horatius, Zrínyié Tasso. Egyébként Dél géniuszának ez a helye a Duna-medencében sok tájat sugároz be. A Balaton zalai partján és Veszprém körül van ilyen táj. …

Ugyan Hamvas a tájról beszél, a hely szelleme azonban a benne élő embereket is meghatározza, sőt arra is hat, miként használja a teret, eladdig, hogy akár még a tájérzet olyan véletlenjében is benne legyen: hova és hogyan alakítson ki építő gondolat, építő társulás egy olyan átjárót, ami sikátor is meg lépcsősor is.

És íme a portofinói lépcső-közben még az annyi itáliai dallamtól megittasult és megérintett világcsavargó Mozart fut le fütyörészve a ladikkikötőhöz, de már az a François Gemin, azaz Kemény Ferenc zeneigazgató, a bazilika kántora kapaszkodik fel a Sörház-lépcső korlátján a Buhimból, akinek jóvoltából először csendültek fel Veszprémben Wolfgang Amadeus dúlt-rokokó és friss-klasszikus kompozíciói.

A novemberi szél muzsikál a sikátorban. Az a zenei frázis úgy tornázik, mint aki sejti, fenn az Óváros térre bukkan fel, ez a melodikus frázis meg a sikátor falai közt ívelt hajlat tetején mohosodó cserépről veti alá magát a könnyűkék elembe …

Mondom Veszprém novemberéből érdemes kikukucskálni a nyári tenger emlékére, a múlt falának pilléréről a szomszéd dombi ablakok, tetők reményteli homályára.

Kilián László

További cikkek

Időutazás – kampányok gyerekcipőben
Időutazás – kampányok gyerekcipőben
Annak idején volt egy értékes jegyzetfüzetünk és egy magán telefonkönyvünk, jó esetben egy üzembiztos autónk is. Az internetet és a mobiltelefont álmainkban sem ismertük. De volt valami, ami azóta igencsak megkopott: és ez az újságírók iránti bizalom. Ez segített át a technikai hiányosságokon, bár olykor igencsak groteszk helyzeteket kellett átélniük a rendszerváltás krónikásainak.
Három hónappal a választás előtt
Három hónappal a választás előtt
A baloldalról sokan azt mondják nekem, hogy Gyurcsány emlegetése a múltba tekintés, és erre nincs szükség. Iskolás koromban én is ezt mondtam történelem órákon, de mára azért megváltozott a véleményem. Sőt, ajánlatos lenne visszatekinteni akár csak 2019-re, amikor az ellenzéki pártok veszprémi vezetői a maguk listás helyeiért küzdve kizárták például a Lokálpatriótákat, Márki-Zay barátját, Kész Zolit stb... szóval bárkit, aki egyetlen helyet is követelt magának a befutóra várt listás helyek közül. Így a várt összefogás meghiúsult és maradt minden a régiben, de legalább a pártvezérek fizetése megmaradt. Adamecz Zoltán írása.
A haszkovói gipszbetlehem
A haszkovói gipszbetlehem
A hagyomány áhítata, a múlt századok és évtizedek veretessé lett emlékezete tölti meg a decembert. Különösen a második felét. Az ádvent és a karácsony a várakozásból rendre a retrók retróját forrja ki. A visszarévedésbe a betlehemi történet mellett a közelmúlt jellegzetes veszprémi félrehallásai-félremondásai is eszembe jutnak idén. Kilián László írása.
Az év hordaléka
Az év hordaléka
Számvetés lenne ez itt most? Dehogy! Soha nem vetettem számot semmivel, nem írtam naplót, megtanultam hamar felejteni mindent, ami már nincs: ne húzzon le a semmii-haszna emlékezés. Mert - hiába állítják-, az ember soha nem fog tanulni a múltjából, csak lábbilincsben totyorog általa, a sok " mi lett-volna-ha?" meg sima szellemi hazárd.
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Haszkovó felébredt, már nem az a városnegyed, ahova csak aludni járnak haza az emberek. Ez a megállapításom nem újkeletű, de most, a karácsony előtti napokban határozott véleménnyé formálódott bennem. A Kálvin parkban sáros cipőben, de otthonosan szaladgáltak a gyerekek a betlehem és a karácsonyfa körül, a felnőttek kalácsot vagy lángost szorongatva kortyolgatták a forró teát beszélgettek és örültek egymás örömének, a változatos műsornak, a kisvonatnak. Nehéz napokat élünk, jól jön minden derűs önfeledt pillanat…