December 24-ét írunk; ahogy a nap folyamán lassacskán lehunyja szemét a Nap, úgy érkezünk meg szentestéhez. A szeretet ünnepéhez, amelynek keretében a családtagok, barátok hálával, megbecsüléssel tekintenek egymás szemébe legalább egyszer az év folyamán. A kandalló melege a testet, a finomabbnál finomabb illatok az emberek lelkét is megmelengetik. A szíveket pedig az öröm karolja át, hiszen a megterített asztalnál évről évre előkerülnek emlékezetes történetek.
Ács Anna, a harmadosztályban szereplő Veszprém Pannon SE kézilabdázójának története is hasonlóan szívet melengető. De ne szaladjunk ennyire előre. Volt egy győri születésű lány, aki gyermekkorában semmi másról nem álmodott, minthogy egyszer profi kézilabdázó válhasson belőle. A kitartása meg is volt hozzá, és a sors is úgy keverte a lapokat, hogy Anna az érettségit követően a dunaújvárosi akadémiára kerülhetett, ahol nem sokkal később már a felnőtt keretben is számoltak vele.
Nem szerettem volna háttérbe szorítani az tanulást, így örömmel költöztem Dunaújvárosba, hiszen ott az egyetem is opció volt számomra. Mátéfi Eszter kezei alatt rengeteget fejlődhetett a kézilabdatudásom is, nem feledve, hogy olyan játékostársaktól tanulhattam, mint Ferling Bernadett, Bulath Anita, Vincze Melinda, vagy éppen Triscsuk Krisztina. Égtem a bizonyítási vágytól: mindent háttérbe szorítottam annak érdekében, hogy elérjem az álmom. A sors viszont közbeszólt.
A sportolónő ugyanis nem sokkal azután, hogy betöltötte 21. életévét babavárásnak örvendhetett. Felmerül azonban a kérdés: mit tegyen a fiatal, aki előtt gyönyörű sportolói karrier állhat? Hagyjon fel mindennel, amiért az azt megelőző tizenöt évét szentelte? Ács Anna így döntött, mégpedig habozás nélkül: új fejezet kezdődött az életében.
Anna és Lara
Amikor megtudtam, hogy Larát a szívem alatt hordom, minden gondolatom elszállt a kézilabdázásról. Szinte gyermekként vártam gyermeket, de már az első kilenc hónapban annyi pozitív töltetet kaptam tőle, amennyit addigi életemben soha. Ez folytatódott azután is, hogy megszületett. Rengeteget köszönhetek neki, általa válhattam azzá, aki vagyok. A személyiségem rengeteget fejlődött az anyaságnak köszönhetően: eltűnt belőlem a forrófejűség, letisztult, megfontolt emberré váltam.
Amíg Lara pici volt, Anna fejében egy pillanatra sem fordult meg a gondolat, hogy visszatérjen a pályára, hiszen úgy gondolta, a gyermeknek a legfontosabb, hogy az édesanyja is kiegyensúlyozott legyen. A naptárba így nem fértek bele az edzések, a hétvégi utazások, mérkőzések. Ahogy viszont Lara nőni kezdett, Annának is több ideje maradt a bölcsőde és az óvoda mellett. Két év kihagyás után, mondhatni a legjobbkor kereste meg a sportolónőt Bankó Zsuzsa, a Veszprém Pannon SE vezetője.
Lara rendszerint szurkol édesanyjának (archív fénykép)
Anna elfogadta az első felkérést, amely akkor még csak mindössze nyolc mérkőzésre szólt. A Veszprémben biztosított segítő feltételek ugyanakkor olyannyira beváltak számára, hogy örömmel maradt a VPSE-nél, amelynek kötelékében a 2019/2020-as idényben gólkirálynői címet is szerzett. Anna azóta is szinte minden mérkőzésen tíz gólhoz közeli statisztikát termel, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Pannon SE idén hibátlan mutatóval rendelkező listavezetőként telelhet.
Boldog vagyok, hogy hozzájárulhatok a csapat sikereihez. Veszprémben családias hangulat fogadott; sokat teszünk azért, hogy ez így is maradjon. Segítünk a fiataloknak a beilleszkedésben, testvérként tekintünk egymásra a többiekkel. Összességében elmondhatom, sosem bántam, hogy az anyaságot választottam a profi sport helyett. Így teljesedhettem ki, így lehetek ma az, aki vagyok. Hálás vagyok az életnek, hiszen Laránál nagyobb ajándékot nem kaphattam volna!
Ács Anna története rávilágít arra, hogy a sorsunk olykor a saját érdekünkben íródik át.
